Az eddigiekre nem jellemzo bejegyzest osztok most meg, amiben nem lesznek sokadjara megfogalmazott kozhelyek, es a bolcselkedo filozofus enem is meghagyom uresben.
Mindig is fura kapcsolatom volt a hittel. Sosem tudtam eldonteni hiszek-e vagy sem, aztan vegul mindig afele huztam, hogy minden legendanak van alapja es igazabol onmagunkban mint ember, hatalmas energiak vannak ahogy korulottunk is a vilagban. Olyan erok birtokaban vagyunk, amikrol nem tudunk. Gondolva itt az agyunk 10%-os kihasznaltsagara.
Szoval... Mar tudom, hogy igazabol hiszek. Nem helyezem annyira az eletem legfobb terebe ezt a dolgot, de hiszek. Ma delelott fogalmazodott meg bennem, hogy tenyleg van aki odafentrol segit es iranyt mutat ha mar vegkepp elvesznenk. Csak tudni kell kerni, meglatni es megkoszonni.
Tegnap ejjel segitseget kertem es mar-mar hiszterikusan kivantam valamit, aminek az ellenkezojet kaptam de igazabol legfokepp segitseget akartam. Megkaptam.
Letezik es velunk van. "Mindenutt ott van erzed, megsem lathato sehol.." Most Akost ideztem mert o is hisz es azt hiszem eggyel tobb dolog van, amit beszed temanak feldobnek egy kozos beszelgetes soran. Na majd decemberben... :)
A lenyeg az, hogy hiszek. Hit nelkul az ember elveszett. Muszaj lennie valaminek/valakinek akihez lelkigyogyulasert fordulunk. Nem kell megijedni, nem leszek gallerosapaca, csak megtalaltam egy olyan dolgot az eletben, amit mar oly sokan es mivel sajat magam tapasztaltam, hogy amint kertem segitett...hiszem, hogy igaz.
