3 es fel honap.
3 es fel honapja tarto szenvedes.
3 es fel honap a kovetkezo vegtelen idobol.
Elment... 3 es fel honapja, hogy elment es itt hagyott. Azota valahogy rejtegetem ezt a dolgot. Nem beszelek rola. Elfolytom. Nem veszek rola tudomast, pedig mindennapomban ott van. Reggel ha felkelek, ra gondolok. Este lefekves elott ra gondolok. Napkozben mindenrol ra gondolok. Hianyzik. Regota nem sirtam. Talan masfel honapja utoljara..
Minden nap a szivem felett log a gyuruje es vigyaz ram. Erot ad. Nagyon hianyzik. Minden nehezebb nelkule.. Minden ures. Ami az ove volt az eletemben az most egy ur. A vele toltott idoszak ami mindennap megvolt most ures merenges a multon. Megsemmisules. Nem birom. Neha ugy erzem osszeroppanok. Rossz ha emlekszem, de rettegek, hogy egyszer elfelejtek...akar egy kepkockat is.
Mar nem jelenik meg az almaimban. Pedig sokaig szinte mindennap almodtam vele. Fajdalmas ebredesek kovettek ezeket az ejjeleket, megis szerettem.
Most minden ures... Mondhatom, hogy jol vagyok, de az vagy az alkoholnak vagy az erzektelensegnek koszonheto. Hianyzol Mama...
Én vagyok a jel nem hagylak el. Én benned élek: hát fedezz fel!
2014. április 1., kedd
Hianyzol Mama...
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)