Én vagyok a jel nem hagylak el. Én benned élek: hát fedezz fel!

2013. február 18., hétfő

This pain is just too real...

Elvesztem. Hol van az a lány, aki mindvégig kitartott? Ennyi lett volna? Ennyi lettem volna? Már nem tudom ki is vagyok valójában, azt sem tudom mit akarok az életben. Kihúzták alólam a talajt, nem hajt semmi sem, csak vagyok bele a világba. De még azt sem érzem, hogy lennék. Olyan hirtelen tűnt el, olyan hirtelen lett minden újra szürke és láthatatlan. Mintha egy óriási lyukat ütöttek volna a mellkasomba. Tátongó űr, ami lassan magába nyel és megsemmisít. Valamennyire viszont örülök annak, hogy fáj, mert ez maradt az egyetlen halvány gyönge kapaszkodóm, az egyetlen jel, hogy valóságos volt az elmúlt 1év és hogy Ő is az volt. De a hiánya bennem van, állandóan bennem van és a fejemben is ott van, az emlékek is lentebb húznak. Körülölelnek, nem hagyják, hogy felejtsek. Nem hagyják, hogy kikeveredjek. Talán jobb is így. Nem tudnék egy olyan világban létezni tovább, ahol már nincs bennem. Ments meg.. elvesztem..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése