Második felvonás,újra kezdés

Megszunt letezni az eletem. Az elet,amit mindennap eltem es igazabol elegedett voltam vele. Eloszor csak felborultak a napok,majd osszefolyt minden egy vegtelen rohanassa. Szaguldottam,szaguldottunk az ismeretlenbe es en homokba dugtam a fejem. Felettem lebegett valami amirol nem akartam tudomast venni. Valami,ami mindent osszedontott vegul es nem maradt mas csak a semmi.
A semmi....
Sokszor ereztem mar magam kilatastalan helyzetben,depressziosan,onpusztitoan es olykor hagytam is,hogy ez magaval vigyen az onsajnalat tocsogo mocsaraba. Mindig nagyon elegansan zarkoztam el a kis elefantcsont tornyomba,hogy osszeomoljak es ne jojjek tobbe a fenyre. Magamat kenyszeritettem bele olyan allapotokba,amik nem ertek volna el ha okosabb vagyok es nem hiszem azt,hogy ez jo... hogy a fajdalomtol csak tobb leszek. Nem! Csak veszitettem. Az elettel,a barataimmal szemben de legfokeppen magam ellen! Millionyi pillanatot hagytam karba veszni. De ez a most mar egyre tavolabbi mult zeneje.
Lecsapott vegul a felettem lebego rossz. Kihuzatta a fejem a homokbol es tisztara mosta a kepet. Azokat a kepeket amiket olyan melyre temettem magamban,hogy egyszer sem engedtem meg felszinre oket. Csak a letezesuket tudom.
Konyortelenul csapott le a halal es lengett korbe minden,ami ezzel a legsotetebb tortenessel jar. Azt hittem osszeomlok es nem leszek tobbe... de nem igy tortent. Sosem voltam erosebb mint azon a napon. Egyreszt volt egy enem aki tudta,hogy nagy luxus megtenni az osszeomlast, masreszt tudatosult bennem,hogy magam vagyok a banatommal, harmadreszt valami megvaltozott.
Elertem arra a pontra ahova az evek ota tarto mely zuhanasom tartott. Elvesztettem "mindent". Kiutottem magam,sirtam,uvoltottem. Kiurultem.
Es valami tortent...
Kicserelodott bennem valami. A szemeim egy masik vilagot kezdtek szemlelni,ahol nem ereztem fajdalmat,sem ketsegbeesest. A lelkem vegre tisztanak ereztem. Elkezdtem egyutt elni a tortentekkel,megelni a fajdalmat ugy ahogy azt a termeszet kivanta belolem es kepes lettem ujra a mosolyra. Arra,amelyik a szivem mosolyat tukrozi vissza. Mindig is attol feltem a legjobban,hogy elveszitem mindenem. Aztan rajottem,hogy a "minden" nekem Ot jelenti. Elvesztettem. Ez egy be nem gyogyult sebem. De azt kell mondanom,hogy az EGYETLEN sebem. Minden helyre razodott az eletemben. Osszealltak a kirakos darabjai es ugy erzem sikerult vegre felallnom a padlorol.
Erzem,hogy velem van,velunk van es minden tettemre ugyel,minden lepesemre vigyaz. Egyengeti az utam es most mar jol leszek. Azt hittem,hogy nem... de jol leszek. O ad nekem erot. Eddig is o adott es ezutan is o fog. Az eletemnel is jobban szeretem!!<3
Szoval a felallasa az eletemnek most ugy nez ki,hogy vagyok en. Leromboltam a kis elefantcsont tornyom,elesitettem a latasom es megnyitottam a szivem. Nincs tobb fal a baratok es szerettek elott. Nincs tobb ertelmetlen jatszadozas. Kaptam egy masodik eselyt. Egy masodik eselyt arra,hogy megprobaljak elni. Nem akarom megprobalni elni az eletem,egyszeruen csak elni fogom!
Elkepesztoen hianyzol es szeretlek,Mama <3