Az igazi áldozat nem önálló cselekedet, hanem következmény. Ha nagyon szeretlek, sok mindent tehetek érted (...),de nem azért, mert áldozatot akarok hozni miattad - hanem azért, mert nagyon szeretlek.
Nem az állapot számít. Mert az állapot csak egy pillanat. Az a fontos, aki az állapot mögött örök. Aki akkor is fontos, ha éppen nyűgös, ha rossz kedve van, ha hisztis. Az állapot elmúlik, de ő marad. Olyannak, amilyen. Ahogyan fontos neked, ahogyan szükséged van rá. Ahogyan szereted.
A szeretet sosem volt tévedés, sosem volt hiba, még akkor sem, ha viszonzatlan maradt.
Gyakran csakis a testünkkel tudjuk megnyugtatni egymást, félelmeinket eloszlatni és lelki görcseinket kioldani.
Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes.
Ha szeretek valakit, akkor egyszerre felismerem benne, akivel teljesen egy vagyok, s aki teljesen más, mint én.
A szerelem láng, a szeretet parázs. Az egyik lobogva lángol, a másik hosszan, tartósan melegít.
A szeretet minél erősebb, annál érzékenyebb.
Minél mélyebben szeretünk valakit, annál kevésbé fontos a külseje.
Most Müller Péter idézeteket hoztam. :) Lehet, hogy bonyolult némelyik, de tőle gyönyörűbben talán csak Ákos írja le az érzéseket. Ákos viszont már túl sok lenne. Most az idézetek úgyahogy elárulnak.. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése