Meg mindig

.mert nincs is rosszabb,mint amikor szembe jön az utcán egy olyan személy akivel régen órákat nevettetek együtt , most meg úgy mentek el egymás mellett, mint két idegen, akik soha se ismerték egymást igazán. Nincs rosszabb,mint amikor a szemébe nézel és rájössz,hogy az a személy akit egykor imádtál : nincs többé.'

Meg mindig megfordul a fejemben, hogy megkeressem de mar nem akarok pofara esni. Evek teltek el es az, hogy nekem hirtelen hianyzik az egy dolog... Talan majd a nyaron az erparton ittasan belebotlok es akkor majd jon az evek utani osszenezes a kinos csend es a felismeres. De addig is, sors.

Mult, jelen, jovo

Visszaolvasgattam a regebbi bejegyzeseim es arra jutottam, hogy egy szamomra teljesen megnyugtato "vilag" tulajdonosa vagyok. Minden fontosabb reszem itt van es bar par bejegyzest szivesen torolnek nem teszem meg. Az ezt megelozo blogomon kerestem nem oly reg egy bejegyzest es mint kiderult egyetlen egyet toroltem ki blogolos idoszakom ota, hat sikerult pont azt amelyiket annyira kerestem. Erdekes es kellemes visszaolvasnom milyen voltam, mit gondoltam es mennyit fejlodtem egy ev alatt. Es nehol mar jokat is nevetek, hogy bizonyos dolgokban meg mindig ugyanott tartok.
Azt meg igazabol nem ertem miert setalok megint egy nyilt csapdaba. Miert kovetek el megint olyan hibat, amit mar egyszer sikerult es honapokba valamint a boldogsagomba kerult a helyrehozasa? Valamiert kenyszeres szukseget erzi a tudatalattim annak, hogy olyan emberek tarsasagat keressem egy ido utan, akik befolyasolni akarnak ugy, hogy semmit sem tudnak csak mondjak mondjak es mondjak a demagog dumajukat en meg vagyok olyan hulye, hogy meghallgassam. Ideje lenne egy eletre megtanulnom, hogy az en eletemhez nem jott utmutatas es csak en vagyok az, aki atlatja a szalakat. Ha valakinek megprobalom ertesere bocsatani a valom, akkor csak teves allitasok jonnek es a rosszakarat mocsara nyel el, ujra es ujra. Az a jo szokasom azert megmaradt, hogy nyitok egy lapot es irok egy kisregenyt tok masrol mint terveztem. De amugy tenyleg. Visszakanyarodva az elejehez... Egy eve amilyen csapongo, elviselhetetlenul infantilis es naiv szemelyiseg voltam csoda kategoria vagyok a mai enemmel. Nem vicc! :)
Bele irhatnam most a szokasos nyafogasom is mert ami a vedjegyem lehetne az a fene szeleburdi szivem es a benne levo nem mulo dolog, de ma este inkabb nem sirok a nyilt vilagnak. "Ha ugy erzem feladom, elkepzelem ahogy atkarolsz.."<3

:)

Ha az embert nagy sorscsapás éri, vagy
belevakul, vagy látóvá válik. Figyeljétek meg,
mert veletek is előfordulhat. Van az életünkben
egy legérzékenyebb idegszál, amelyik ha
elpattan, az annyira fáj, hogy nem lehet
elviselni. És ebbe vagy belevakulsz, vagy kinyílik
a valódi szemed.

Beforratlan sebek

Azaz igazsag, hogy most minden olyan mas. Mar megszokott a szerepem a szakadek szelen tancolo szerencsetlen alakjaban. Megszoksz vagy megszöksz. En valahogy legyokereztem a bizonytalansag talajan. Valaki olyan adatlapjara tevedtem akinek a szemelye jo sok emleket felidezett arrol milyen volt par eve. Egybol eljutottam tole egy olyan szemelyig aki a mai napig furan erint ha csak meglatom az utcan. Teny, hogy az elmult 2 evben pontosan 2x lattam abbol is ugy, hogy masfel evig egyaltalan nem. Ismerosom fb-n de nem lattam nala egyszer sem kulonosebb mozgast. Meg mindig azon keves szemelyekbe sorolhato akikre azt mondom helyes es az ido meg jot is tett neki, de mar valahogy hidegen hagy arrol a terrol, hogy mennyire orultem mikor egyutt jottunk haza a sulibol. Vagy mikor segitett mindenben... Felidezodott bennem 2011. junius 8.-a, mikor a bankettem volt. Egesz izemben remegtem es Stefi megesketett, hogy 8kor beszelek vele. Mi lett volna ha akkor maskepp tortennek a dolgok? Akkor talan vagy vele lennek vagy nem veszitek el egy fontos embert az eletembol. Igazabol tok lenyegtelen de azert most neki aldozok 2 es fel ev utan egy bejegyzest mintha hianyozna. Lehetseges lenne? Tamadhat hirtelen hiany erzetunk egy olyan ember utan akirol evek ota semmit sem tudunk? A tortenteken ugy sem valtoztat, de azert jol bezavart most. Legalabb most lekoti a gondolataim es ezen agyalok nem pedig sirok azert, hogy mar megint... Ahh.. Lezarni sem tudom amit irok annyira csapong mindenhova bennem minden.

Segíteni akarok

Ma első órában egy kisfilmet néztünk meg, aminek főtémája az alkohol volt. Feliratos volt és a világ különböző pontjain élő emberek beszéltek a függőségükről, illetve a szerencsére már volt függőségükről. 

Volt egy lány, aki 14 évesen kezdte és annyira a hatalmába kerítette a dolog, hogy már vodkát és gint ivott a suliban is, mert azt tudta álcázni víznek. Később az lett a következménye a dolognak, hogy verekedett egy kocsmában majd megerőszakolták.

Egy másik férfi pedig 1 órát nem volt magánál otthon a piától és mikor kijózanodott a lakásban nem talált senkit. A gyerekei szobájában találta meg az egész családját összekuporodva a félelemtől. Elhagyta őket, hogy ne essen bántódásuk általa. 

Tucatnyi ilyen és ehhez hasonló sztorit meséltek el emberek, akiknek többségük fiatal volt. Nem siklott félre az életük, nem ezért nyúltak az italhoz.. Csupán a szórakozás által megivott mennyiség ide vezette őket.

Mindegyikük elvesztette az életét és olyan károkat szenvedtek, amiket senki sem tud meg nem történté tenni. Majdnem mindegyikük ült börtönben az alkohol miatt és kemény éveik vesztek el az elvonón.

Megrendítő, elriasztó és szemet felnyitó volt számomra ez a pár ember abban a filmben. (Még mindig nagyon irritál az ,,egyszer élünk mindent ki kell próbálni" és a ,,velem úgysem történhet meg" felfogás. Ők is azt gondolták, hogy nem fognak odáig jutni ameddig és tessék, itt a példa. Mindegy.. Ne vitázz hülyékkel, mert lehúznak a szintjükre aztán legyőznek a rutinjukkal.)

Szóval, rájöttem, hogy segíteni akarok az olyanoknak mint azok az emberek voltak. Segíteni akarok, hogy az életükkel kisiklott emberek visszataláljanak az útjukra. Meg szeretném mutatni nekik, hogy van kiút, van fény az alagút végén. Nehéz feladat és hatalmas lelkierőt igényel, de tudom, hogy muszáj nekik segítenem... Valami nagyon azt súgja belül. Alkoholistákkal szeretnék foglalkozni. Tudom, hogy képes lennék őket visszaterelni a ,,helyes" útra.

Szeretem...

Nem tudom elengedni ezt az erzest es nem is akarom, tiltakozhatnak ellene akar ezren is. Szeretem es ez az erzes mindent folul ir! A jozan eszt, a helyes dolgokat. Ezen a ponton mar nem agyalsz a tetteiden csak teszed amit a szived diktal. Legalabbis en ezt erzem. Megint kepes vagyok osszeveszni barkivel de nekem ne mondjak azt, hogy nem erdemel meg mert mindenkinek joga van a szeretetre es en igenis neki adom az enyem. Soha senkit nem szerettem meg igy es ennyire! Orokke... <3