Mult, jelen, jovo

Visszaolvasgattam a regebbi bejegyzeseim es arra jutottam, hogy egy szamomra teljesen megnyugtato "vilag" tulajdonosa vagyok. Minden fontosabb reszem itt van es bar par bejegyzest szivesen torolnek nem teszem meg. Az ezt megelozo blogomon kerestem nem oly reg egy bejegyzest es mint kiderult egyetlen egyet toroltem ki blogolos idoszakom ota, hat sikerult pont azt amelyiket annyira kerestem. Erdekes es kellemes visszaolvasnom milyen voltam, mit gondoltam es mennyit fejlodtem egy ev alatt. Es nehol mar jokat is nevetek, hogy bizonyos dolgokban meg mindig ugyanott tartok.
Azt meg igazabol nem ertem miert setalok megint egy nyilt csapdaba. Miert kovetek el megint olyan hibat, amit mar egyszer sikerult es honapokba valamint a boldogsagomba kerult a helyrehozasa? Valamiert kenyszeres szukseget erzi a tudatalattim annak, hogy olyan emberek tarsasagat keressem egy ido utan, akik befolyasolni akarnak ugy, hogy semmit sem tudnak csak mondjak mondjak es mondjak a demagog dumajukat en meg vagyok olyan hulye, hogy meghallgassam. Ideje lenne egy eletre megtanulnom, hogy az en eletemhez nem jott utmutatas es csak en vagyok az, aki atlatja a szalakat. Ha valakinek megprobalom ertesere bocsatani a valom, akkor csak teves allitasok jonnek es a rosszakarat mocsara nyel el, ujra es ujra. Az a jo szokasom azert megmaradt, hogy nyitok egy lapot es irok egy kisregenyt tok masrol mint terveztem. De amugy tenyleg. Visszakanyarodva az elejehez... Egy eve amilyen csapongo, elviselhetetlenul infantilis es naiv szemelyiseg voltam csoda kategoria vagyok a mai enemmel. Nem vicc! :)
Bele irhatnam most a szokasos nyafogasom is mert ami a vedjegyem lehetne az a fene szeleburdi szivem es a benne levo nem mulo dolog, de ma este inkabb nem sirok a nyilt vilagnak. "Ha ugy erzem feladom, elkepzelem ahogy atkarolsz.."<3