Az elmúlt időre azt kell mondanom, hogy egyszerre volt gyönyörű és borzalmas. Nagy próbák elé állított az élet nem csak engem, a családomat is és még mindig megpróbálja a végsőkig kihúzni az akadályokat. Egy szó szerinti csőd vagyok, voltam mégis... nem érdekelnek a gondok a fájdalom. Boldog vagyok. Most már látom a valósságát annak, hogy mennyire más a vágy és a szükség. Teljesen máshonnan kaptam meg a boldogságot. Ezért nem kellett küzdenem, csak úgy jött. Nem vártam, de jött és itt van és boldog vagyok. Mióta az eszemet tudom egy testvért szerettem volna. Egy pici csöppséget, akit jóra taníthatok, akinek én lehetek a nagybetűs tesó. Az elmúlt években erről a vágyamról letettem, de most már elárulhatom, hogy novemberben mielőtt elindultunk egy koncertre milyen hírt kaptam. Azt mondták testvérem születik. Olyan hosszú volt ez az idő ha a saját életem nézem mégis oly gyorsan elszaladt ha a picikére nézek. 10 hónappal ezelőtt a legmerészebb álmainkban sem sejtettük, hogy jönni fog, most pedig már itt van. Azt mondják, az anyáknak attól kezdve van életük, hogy megszületik a gyermekük. A nélkülük volt idő elképzelhetetlen éveknek tűnnek visszatekintve... Én a húgommal vagyok így. Mintha mindig is lett volna.
Érdekes két nap volt. Sírtunk a gyász miatt, sírtunk a boldogságtól. Nehéz elengedni azt, akit szeretünk... valamiért senki sem akar mellettem maradni. Furcsa. Az egyik pillanatban minden téren jól vagyok, aztán a boldogság mellett belül zokogok. Nem állítom, hogy rendbe jöttem... nem, mert ez egy hosszú folyamat lesz és újra kell magamban építeni mindent. Ezt az elmúlt 3 hetet meg kell emésztenem, fel kell dolgoznom. De az új élet csodája segíteni fog ebben. Most már itt van a húgom, akinek szüksége van és lesz rám. Meg kell tanítanom olyan dolgokra, amikre csak én tudom és példát kell neki mutatnom. Már nem csak magamért vagyok felelős hanem érte is. Tudom, hogy képes vagyok rá és olyan támasz leszek neki az életében, amilyenre minden kisgyermeknek szüksége van. Nincs is nagyobb ajándék egy nagy kerek szemekkel nézelődő parányi emberkénél. :)
Mi több... Már biztos, hogy soha sem leszek egyedül. :)
