Mindig is imadtam mikor a narancsos-pirosas fenyu nap lebukik a Fold azon reszere ahol mar nem latom. Ahogy egyre inkabb sotetedett. Megis, amit imadok az az, amikor az ejszaka sotetseget megtori a hajnal ebredezese. Az elso madarak rakezdik vegtelen dalukat es mindent elborit a friss harmat. Ebred a termeszet. Fokozatosan festi at magat az egbolt a feketebol szurkeve es igy tovabb haladva a keksegig.
Egy szemhunyasnyit sem aludtam. Megis kipihentebb vagyok mint egy hosszas alvas utan.
A levego kisse csipos homersekletu es harapni lehet benne a frissesseget. Ez az egyetlen ok talan, amiert szeretek itt elni. Olyan bekes, nyugodt. A vilagossag, a feny ugy kell a sotet ejszaka utan mint egy korty viz a regota szomjazonak.
Ma mas... Ma hajnalban teljesen mas mint tegnap vagy azelott... Most sokkal kiegyensulyozottabb minden. Vagy csak bennem van ilyen hihetetlen nyugalom.
Kedvet kaptam elsetalni a peksegbe nyitasra. Szinte kelleti magat a friss kakaoscsiga ebben a szurke felhomalyban.
Ilyenkor imadok elni... Ilyenkor minden olyan, amilyen egy toleletes vilagban lennie kell. Ez az en vilagom, ami csak par ora nyilik meg...
A Fold barmely mas pontjara is elfutnek most. Vissza is ernek mire a vilag ezen resze felebred. Lehet, hogy csak kepzelet, de teremtoereju.
http://www.youtube.com/watch?v=4M5lZdwOicw&feature=youtube_gdata_player
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése