Mellébeszélsz...

Lehet úgy harcolni az érzések ellen, hogy nem is tudsz róluk? Úgy érzem egy lehetetlen csatát vívok magamban mélyen elnyomva és most tudatosította velem a belsőm, hogy mi is a helyzet. Vagy inkább csak szó szerint most ébredtem rá? Vagyis felébredtem.. reggel. Abból a különös világból, ami mintha a valóság lett volna és felébredve belegondoltam.. nem tiltakoznék ellene. Mégiscsak nem értem... eddig is itt kellett lennie, nem lehet, hogy csak most jöjjek erre rá. Vagy de? Olyan zavaros az egész. Mindig ez a titkolózás ha arról van szó, akit szeretek, vagy jelen esetben akit talán szerethetek. Neki álltam tesztelgetni magam, dalokkal videókkal és minden egyébbel, már megint túl gondolok mindent. Pedig csak hagynom kéne magam és az érzéseim. Hagyni, hogy átjárjon, aminek át kell és letudjam írni, hogy szeretném, szeretnék a szemébe nézni, szeretném ha megfogná a kezem és szeretném ha szeretne. Leírtam. Akkor most már valós? És ha az is, harcoljak ellene? Ki kéne kapcsolnom az agyam, ami az év minden napján jól megy, egészen addig, amíg valami ilyesmi nem történik. Nekem akkor kezd beindulni és hatalmas káoszt okozni. Vicces, hogy még ebben sem hasonlítok az embertársaimra. 

A kérdés viszont még foglalkoztat. Most elismertem valamit? Elismertem egy érzésnek a valósságát? Vagy csak akkor lesz elismerve ha már a közzététel gombra kattintottam? Mint már oly sokszor mondtam magamnak: lehetne egyszerű, de nem, ez bonyolult. 

Megint. Bonyolult. Pedig ha ránézek, akkor nem bonyolult.. amúgy is küzdöttem már meg barátoknak hitt rosszakarókkal. Most legalább jól tudnám kik az ellenségeim. Viszont ez nem lesz jó, így nagyon nem lesz jó. A lényeg és az egyetlen dolog, amivel foglalkoznom kell ha ez valós, azaz, hogy minden olyan legyen mint a mai álmomban. Ha van egy kis szerencsém -ami már nagyon jól jönne-, akkor megint álmodtam egy útmutatást, egy jelet. Sosem voltam ennyire önző, de kérlek.. most legyek én a szerencsés, csak ebben az egyben.

 ~

Ami pedig azt illeti, hogy ragaszkodom és szeretek, legyen annyi, hogy nem akarom megvárni amíg kitelik pontosan az idő. Dacból nem éri meg. Sok dologra jöttem rá. Elég volt az önemésztésből. ,,Tűéles a kép, végre minden összeállt már látom merről fúj a szél. Bár jól takart a hazug homály.."