Three words. Eight letters. Say it and I'm yours. "I love you."

Megértettem. Ma a GG-nek egy olyan részét láttam, ami megérteti velem az elmúlt hónapok helyzetét. Nem hagytuk beteljesedni, mert akkor már csak a véget várnánk.. véget érne a játék és azzal, hogy végre megkapjuk vágyakozásunk 'tárgyát', csak lezárnánk az egészet. Nem vagyunk az a típusú pár és nem is lennénk, akik beülnek egy moziba, vagy kézen fogva mennek az utcán. Köztünk egy örökös harc folyik, egymás húzása és az egymás után futás. Az örökös vágyakozás ami lobogtatja a tüzet, a mi tüzünket, ami köztünk ég. Ez nem kezdődhet el, hogy ne érjen véget.. nem mondjuk ki, egyikőnk sem mondta ki, bármennyire futottam utána, bármennyire akartam és kínáltam magam aranytálcán. Valami olyan tapasztalat állhat mögötte a pár év kor különbség javára, amit én csak most értettem meg. Ha ez lett volna a mondani valója, megértettem volna. De így magamtól jöttem rá. Ami talán hatásosabb volt, mint a számba rágás. 

Egy örök szerelem csak úgy marad örök, ha nem adunk esélyt arra, hogy véget érhessen.

Talán.. ha pár év múlva egy más helyzetben futunk össze és olyan lesz az alkalom, biztosak leszünk majd abban, hogy készen állunk a végre. Talán akkor lesz már akkora a vágy, hogy bármi történjék, nem érünk a véghez, mert hamarabb szed szét minket a végzet.

"És rájövünk, hogy nem számít, meddig tart, megéri várni rá. De néhányunkkal ez sosem fog megtörténni. Ahelyett, hogy begyógyulnak a régi sebek... az idő csak újakat tép fel. Időről időre."

"Néha a sors összehoz két szerelmest csupán azért, hogy elszakítsa őket egymástól. Néha a főhős helyesen cselekszik, de az időzítés mindig rossz. És ahogy a mondás tartja, az időzítésen múlik minden."

"Amikor először mondtam, hogy szeretem, borzasztó volt. Sosem éreztem magam annyira kiszolgáltatottnak. De az érzés, amikor mondta ő is nekem, valószínűleg az egyetlen nagyszerű pillanata az életemnek."