A szeretet asztalánál, ott ültünk mindannyian..

Elmúlás. Ez a szó az, ami a mai napot és a Karácsonyt idén, mint ünnepet jellemzi az életemben. Nagyon nagy családban nőttem fel, annak ellenére, hogy Apuék elváltak. Minden nagyobb ünnepkor együtt voltunk. Idén? Idén ez már nincs így. Minden év Karácsonyakor 25.-én reggel indultunk a Keresztszüleimhez és ott voltunk min.5 napig. Hihetetlenül hiányzik és hiányozni fog ez idén. Az, hogy szeretetben és békességben körbeüljük az asztalt délután. Az, hogy Barnával és Erikkel hülyéskedjünk. Az ajándékok kibontása. Az, hogy Apu kiszálljon a kocsiból a házuk előtt és az egész város hallja, hogy ordítva "énekli" h "Pásztorok, pásztorok" és közben tapsoljon.. :') A Nagybátyám felkapjon és fejjel lefelé tartva kirohanjon velem a hóba és megfürdessen. Keresztapu isteni finom ételei.. Keresztanyu sütijei.. A hajnalig tartó beszélgetések Barnával, mikor végre megint azok a kisgyerekek vagyunk, mint 10-12 évvel ezelőtt. Mindenki ott volt... most pedig, senki sincs. Csak én. Jelenlegi lelki állapotomban ők eltudták volna terelni picit a figyelmem, hogy ne egyfolytában csak agyaljak. A szeretet amit az ilyen alkalmakkor kaptam, minden gondot feledtetett. Ha ezt feledni nem is tudtam volna, könnyített volna a lelkemen. Most nemhogy nem tölthetem a Karácsonyt azzal a személlyel, akivel szeretném és emiatt egész álló nap csak sírok, még a családom is szét hullott.
"Ha tudnám összefognám a széthullott családokat.."

Tudom már messze vagy rég, bennem minden halk szavad él..

Meglátni. Megismerni. Beleszeretni. Boldognak lenni. Sírni miatta. Elveszíteni. Megpróbálni feldolgozni? Nem... BELEHALNI. (...de örökké szeretni...)

Karácsony..? Ugorjuk át, kérlek.

Azt kell mondjam, életemben először undorodom a Karácsony gondolatától. Imádtam.. olyan szép és meghitt, vidám ünnep volt eddig mindig az életemben, de idén csak a hiányt, a nincs és nem lehet dolgokat, a szomorúságot és szívfájdalmat hozza belém. Nem tölthetem azzal a személlyel, akivel szeretném, sőt.. teljes magányban fog telni. Semmi sem olyan mint régen volt. Minden megváltozott... i hate it.

...:)

Az első találkozásunk úgy ívelt fel
ebben az éjszakában, mint a tűzijáték, fiatalságunk szép, vad
tűzijátéka. Szétrobbant, szétragyogott ott a sötét szobában,
abban a rövid, vakmerő csókban. E csókkal mind a ketten úgy
tele voltunk, hogy utána minden beszélgetésünk tökéletlen,
süket és félszeg lett volna. :')

Pillanat.

Amikor nem bírtam tovább,
megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez,
mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához
ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a
csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az
életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az
oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a
földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett.

2012.. lassan búcsút venni.

Bár még nincs vége az évnek, én már úgy tekintek 2012-re, mintha elmúlt volna már. Ez a 2-3 hét, nem hiszem, hogy nagy változásokat hozhat, bár kitudja.. :) Ma visszagondoltam erre a káoszos, zűrzavaros ám minden rossz ellenére jónak mondható évre. Sok új embert ismertem meg, akik közül vannak olyanok, akik nagyon közel kerültek a szívemhez, de vannak olyanok is, akiket bár ne ismertem volna meg soha. Ha valamit megtanultam a 2012-es év során, az az, hogy semmi sem állandó és soha se mond, hogy soha. Szokásomhoz híven, nem szeretném idén hónapokra bontani az évet és kielemezni azokat. Egyrészt azért, mert minden, ami történt nem írható le, másrészt pedig nem szeretném újra élni magamban a kevésbé jó dolgokat.

Idén, megtanultam elengedni, de emlékezni és elengedni, de feledni. Megbocsátani, de emlékezni és félretenni a múltat, tiszta lappal indítani. Az első példám erre, amit részleteznék, egy Petra nevű lány, akivel képtelenségnek tartottam, hogy valaha is még az életben nemhogy barátok, emberek legyünk egymással. Az élet mégis úgy hozta, hogy ez a pár év, ami eltelt, mindkettőnkben új dolgokat hozott és büszkén mondhatom, hogy azon kevés emberek közé tartozik, akikben feltétel nélkül megbízok és ölni tudnék érte! <3

Elengedni.. nem.. ezt a témát kerülni fogom, amikor és ameddig csak lehet.

Emlékezni, de feledni. Talán még ezt a dolgot is köszönöm az életnek. Megtanított arra, hogy ne adjam ki magam, ne bízzak meg mindenkiben, mert az esetek többségében a barátok csak a szemembe hízelgő mocskok, akik ahol tudnak keresztbe tesznek. Kiírtottam minden ilyen személyt, "barátot" az életemből. Sokkal tisztább vagyok. A személyeknek is köszönöm igazából, mert erősebbé tettek. Megtanítottak arra, hogy ha rémisztő hullámként csapkod a tenger, akkor nagy levegőt kell venni és szembe szállni a nehézségekkel. Megtanultam harcolni az álmaimért, vágyaimért, mert minden lehetséges!

A hozzáállásom is változott a sulival kapcsolatban. A 10. évfolyamot olyan erőbedobással csinálom, ahogy az tőlem telik. Célok kerültek elém, amit senki sem vehet el tőlem ha elérem, hisz a tudás az egyetlen dolog, amit senki sem lophat el! ;)

Köszönöm a szüleimnek azt a rengeteg támogatást, amit idén adtak. Tudom, hogy nehéz volt velem, de mellettem álltak és mindig azt nézték nekem mi a jó..<3

Ezért a felejthetetlenül csodás nyárért is millió hálám száll Máté, Pisti és Fari felé. :) 

Szandinak is.. mert mindig van, akkor is mellettem van, mikor senkit sem akarok, mert tudja, hogy akkor van a legnagyobb szükségem valakire.

Csiguu.. Drága Csigám. :) Az évnek két személyt köszönök a legjobban, ezek közül az egyik Ő az. :)) Jajj<3

Az év, teljesítette életem legnagyobb álmát. Találkozhattam Ákossal!*-* És az évvége egy sokat képzelgett ajándékot is hozott, de erről még mindig nem írhatok többet. :)

Még valamit kell megköszönnöm. Nem címezném meg. Akinek szól, az tudni fogja, hogy neki szól..^^ Köszönök mindent, amit kaptam és kapok. Ennyi szépet még nem kaptam és éltem meg. Imádok mindent, amit kiváltasz belőlem, mindent, amit magadban hordozol. Köszönöm, hogy az életem nagyon meghatározó részévé váltál.<3

A 2012-es év, eddigi életem legmeghatározóbb éve volt. Rengeteg dolog történt, jó és rossz egyaránt. A legjobb évem volt. :)

Xo.<3

Igaz szerelem.

- Ha megtalálod honnan tudod majd, hogy ő életed szerelme?
Úgy értem, lehet az évek múlásával nem ő lesz az.

- Nem, ez nem olyasmi, ami idővel múlik. Ezolyasmi, ami azonnal megtörténik. És folyik végig rajtad, mint a folyó vize vihar után. Feltölt és kiürít egyszerre. Érzed az egész testeddel... a kezedben, a szívedben, a gyomrodban, a
bőrödön. Éreztél már így valaki iránt?

- Igen, azt hiszem.

- Ha gondolkoznod kell ezen, akkor még nem érezted.

- És teljesen biztos vagy benne, hogy egy nap megtalálod?

- Nem.. én abban vagyok biztos, hogy màr megtaláltam!

:)<3

Uzenem a rossz akaroimnak, hogy csak segitettek!

Hmm.. regen irtam ejjeli blogot, sot egyaltalan ertelmesen ertelmetlen bejegyzest is. Csiga lassusaggal potyogok, ahelyett h aludnek. Szooval. Mi tortent velem az elmult hetekben? Ooo.. nagyvonalakban irtam, de igazabol haat.. az egyik legjobb baratnomtol terben elszakadtam az ofom miatt. Nehezen elem meg ezt a dolgot. O volt az, aki miatt vartam a sulinapokat. Az egyetlen ember volt ezen a vilagon, aki tudja min megyek keresztul es forditva is. Umm. Mi tortent meg velem? A magyar, matek es tesi tanaraim feltett szandeka h tonkre tegyenek. Sok sikert. Onmonolog resz is legyen? Legyen! Koszonom azoknak az embereknek akik utalnak vagy barmilyen modon valaha is keresztbe akartak nekem tenni. Megtanitottak arra, hogyan kuzdjek az almaimert, hogyan tartsak ki a legkilatastalanabb helyzetekben is! Ok.. TI segitettetek nekem abban, hogy legyen okom mosolyogni. Az mar mas dolog, hogy magatok ellen sult el minden amit nekem szantatok.^^ Tenyleg koszonom:))
Joeeeejt, csook.

A tél visszatért, mint a bántó hibák..

Nem tudtam magamról. Úgy működtem, mint egy gép. Fel sem tűnt, hogy mi változik és mi nem. Szinte repültem le a lépcsőkön és mire magamhoz tértem részben, már itthon voltam. Arra sem emlékeztem, hogy egyáltalán véget ért-e az órám.. vagy, hogy mennyi ideje vagyok itthon. Minden értelmet veszt, ha egyedül vagyok. Most tökéletesen passzol hozzám a kint lévő idő. Minden tüskésre vagy fagyva, hófehér, ezüstös és hideg. Akárcsak a viselkedésem és a mutatott képem a világ felé. Pedig ha valaki látna belülről.. ha valaki érezné és átélhetné.. mondjuk Ő (:

Jobban szeretlek, mint az egész világot együttvéve.

A lelki vívódásaim általában mindig az irodalom vagy nyelvtan jegyem bánja. Egyértelmű jele, hogy mindenből 5re állok, kivéve ebből a két tantárgyból. Most is ezt írom, ahelyett, hogy tanulnék. Mi a helyzet jelentés? A nyitott könyveim felett ülök, a twilight legszebb zongora témáját hallgatva és magam elé merengve agyalok a semmin és a mindenen. Valamint a zene által keltett érzéseket könnyek formájában mutatom ki. Olyan jó lenne elfutni és megszabadulni minden nyomasztó dologtól. Eltelt lassan a 2012-es év és én az egészet szó szerint átszenvedtem. Mégis talán eddigi életem legszebb évének fogom mondani. 

Kérlek mielőtt eltelne ez az egy év, lépj közelebb. Annyira szép lehetne... 

Nemtudokmithozzáírni.

:)