Pillanat.

Amikor nem bírtam tovább,
megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez,
mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához
ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a
csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az
életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az
oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a
földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett.