Én vagyok a jel nem hagylak el. Én benned élek: hát fedezz fel!

2012. december 13., csütörtök

2012.. lassan búcsút venni.

Bár még nincs vége az évnek, én már úgy tekintek 2012-re, mintha elmúlt volna már. Ez a 2-3 hét, nem hiszem, hogy nagy változásokat hozhat, bár kitudja.. :) Ma visszagondoltam erre a káoszos, zűrzavaros ám minden rossz ellenére jónak mondható évre. Sok új embert ismertem meg, akik közül vannak olyanok, akik nagyon közel kerültek a szívemhez, de vannak olyanok is, akiket bár ne ismertem volna meg soha. Ha valamit megtanultam a 2012-es év során, az az, hogy semmi sem állandó és soha se mond, hogy soha. Szokásomhoz híven, nem szeretném idén hónapokra bontani az évet és kielemezni azokat. Egyrészt azért, mert minden, ami történt nem írható le, másrészt pedig nem szeretném újra élni magamban a kevésbé jó dolgokat.

Idén, megtanultam elengedni, de emlékezni és elengedni, de feledni. Megbocsátani, de emlékezni és félretenni a múltat, tiszta lappal indítani. Az első példám erre, amit részleteznék, egy Petra nevű lány, akivel képtelenségnek tartottam, hogy valaha is még az életben nemhogy barátok, emberek legyünk egymással. Az élet mégis úgy hozta, hogy ez a pár év, ami eltelt, mindkettőnkben új dolgokat hozott és büszkén mondhatom, hogy azon kevés emberek közé tartozik, akikben feltétel nélkül megbízok és ölni tudnék érte! <3

Elengedni.. nem.. ezt a témát kerülni fogom, amikor és ameddig csak lehet.
Emlékezni, de feledni. Talán még ezt a dolgot is köszönöm az életnek. Megtanított arra, hogy ne adjam ki magam, ne bízzak meg mindenkiben, mert az esetek többségében a barátok csak a szemembe hízelgő mocskok, akik ahol tudnak keresztbe tesznek. Kiírtottam minden ilyen személyt, "barátot" az életemből. Sokkal tisztább vagyok. A személyeknek is köszönöm igazából, mert erősebbé tettek. Megtanítottak arra, hogy ha rémisztő hullámként csapkod a tenger, akkor nagy levegőt kell venni és szembe szállni a nehézségekkel. Megtanultam harcolni az álmaimért, vágyaimért, mert minden lehetséges!

A hozzáállásom is változott a sulival kapcsolatban. A 10. évfolyamot olyan erőbedobással csinálom, ahogy az tőlem telik. Célok kerültek elém, amit senki sem vehet el tőlem ha elérem, hisz a tudás az egyetlen dolog, amit senki sem lophat el! ;)

Köszönöm a szüleimnek azt a rengeteg támogatást, amit idén adtak. Tudom, hogy nehéz volt velem, de mellettem álltak és mindig azt nézték nekem mi a jó..<3

Ezért a felejthetetlenül csodás nyárért is millió hálám száll Máté, Pisti és Fari felé. :) 
Szandinak is.. mert mindig van, akkor is mellettem van, mikor senkit sem akarok, mert tudja, hogy akkor van a legnagyobb szükségem valakire.

Csiguu.. Drága Csigám. :) Az évnek két személyt köszönök a legjobban, ezek közül az egyik Ő az. :)) Jajj<3
Az év, teljesítette életem legnagyobb álmát. Találkozhattam Ákossal!*-* És az évvége egy sokat képzelgett ajándékot is hozott, de erről még mindig nem írhatok többet. :)

Még valamit kell megköszönnöm. Nem címezném meg. Akinek szól, az tudni fogja, hogy neki szól..^^ Köszönök mindent, amit kaptam és kapok. Ennyi szépet még nem kaptam és éltem meg. Imádok mindent, amit kiváltasz belőlem, mindent, amit magadban hordozol. Köszönöm, hogy az életem nagyon meghatározó részévé váltál.<3

A 2012-es év, eddigi életem legmeghatározóbb éve volt. Rengeteg dolog történt, jó és rossz egyaránt. A legjobb évem volt. :)

Xo.<3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése