Megnyitottam ezt az új bejegyzést aztán arra jutottam, hogy nincs értelme kitörölni a 20. írás próbálkozást, mert amit le szeretnék írni már megírta helyettem más. Szóval ma estére egy verset/dalt osztanék meg, ami a legesleginkább kifejez és leír. Nem tudom magam egy dalba sűríteni, de ez.. ez most nagyon-nagyon!
Kovács Ákos: Idelenn idegen
Nem értem,
Azt hiszem, tévedtem,
Rossz helyre érkeztem,
Mert itt vagyok!
Szárnyatlan angyal egy városban
Tudja, hogy máshol van,
És kiszolgáltatott.
A kutató fények áldozatra lesnek,
Várják a sötétet, engem keresnek.
Nem értem, kegyetlen véletlen,
Egy idegen testében ébredtem fel.
Figyelem magamat, akár egy másikat,
Jót mond vagy igazat,
És mit énekel?
Elfojtott dühömet ne lássa más,
Csak a falak őrizzék titkomat!
Mert bennem őrült láng ragyog,
Én idelenn idegen vagyok.
Termékeny bánat, a szél üdvözli a fákat,
Kiterjesztett szárnyak hiánya fáj!
Elfojtott dühömet ne lássa más,
Csak a falak őrizzék titkomat!
Mert bennem őrült láng ragyog,
Én idelenn idegen vagyok!
Nem fogom hagyni, hogy kioltsák belőlem azt a lángot, ami én vagyok. Nem leszek egy a sok közül, sosem voltam sosem leszek. Rémes leszegett fejjel és behúzott szárnnyal járni nap mint nap, de mindent túl élek. Tudom hol a helyem és ott is leszek, ha nem most hát akkor később, de elérem. Semmi sem tart vissza, elérem. De addig is, elfojtott dühömet ne lássa más...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése