Rengeteg álmom van. Tele vagyok vágyakkal és álmokkal, amik közül lesz ami teljesül, lesz amelyikről le kell mondanom vagy el kell engednem ahhoz, hogy egyszer valóra váljon. Mindig is arra neveltek, hogy az vagyok aminek/akinek érzem magam és az, hogy mivé leszek csak rajtam áll. Mindig is volt bennem egy olyan dolog, hogy a legjobbat szerettem volna mindig. Sosem elégedtem meg egy kevésbé kielégítővel. Mindig harcoltam az álmaimért. Amik így utólag bohókásnak tűnnek és megmosolygom őket, de végül is, ha azok által a "kis dolgok" által nem tanulok meg küzdeni akkor most nem tudnám hogyan lássak neki a "nagy dolognak" tűnő álmaim megvalósításához. Volt, hogy elbuktam de ezek az esések, kudarcok csak segítettek. Erősebb lettem és bár nem kevésszer lehet megtalálni a szobám sarkában kuporogva sírni, ha kell erős vagyok. Csak néha jó engedni az érzelmeknek, hogy ne veszítsem el önmagam...
Az anyagiakban kimerülő "boldogság" valóban nem ér semmit. Vagy ha ér is pár röpke pillanatig, egyszer és igen hamar elmúlik aztán nem marad más csak a további tanakodás, hogy hogyan is tovább. Túl sok karrierista ment tönkre abba, hogy a legjobb akart lenni. Nem akarok megfelelni a világnak, nem akarok több millió forintos állást és "álom" életet mint minden 2. személy. Nincs szükségem másra mint egy nyugodt, békés életre, ahol úgy szeretnek és elfogadnak ahogy vagyok. Ahol szeretetet adhatok, mert ez éltet. Imádok örömet okozni másoknak és nem is várok el cserébe semmit.
Nem olyan rég megtaláltam a választ arra a kérdésre mit szeretnék elérni az életemben. Ez nagyon sok energiát adott, mert végre tudom merre és hogyan. Nem szeretném leírni, mert egy kicsit túlságosan bensőséges, de annyit elárulhatok, hogy messze nem olyan dolog, amire a legtöbb ember célként tekint.
Mindenesetre bármilyen célod is legyen, küzdj érte kitartóan, mert MINDEN lehetséges, csak ami nem tűnik annak az picit tovább tart! :)
A végére pedig egy dal, ami picit ihlette a bejegyzés megírását:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése