Az elmúlt időszak az életemben, ami úgy nagyjából 4 hónapot ölel magába eléggé össze-vissza volt, minden téren. Voltak kilátástalannak tűnő mélypontok és még attól is volt, hogy lentebb csúsztam. De most szintén nagy gyötrelmek árán elhatároztam, hogy változtatok a dolgokon. Ideje magam mögött hagyni a múltat és a jövőbe nézni, a jelenben élni. Át kellett értékelnem a dolgokat. Akiket tavaly ilyenkor a legjobb barátaimnak hittem ma már egy szó nélkül mennek el mellettem és sajnos én is mellettük. Minden elmúlik egyszer, ha máshogy nem hát velünk együtt, de attól még, hogy valamit átéltem, attól, hogy valami megviselt vagy örömet okozott még ugyanaz az ember maradtam. Lehet, hogy voltak rám hatással dolgok, hittem rossz embernek, hagytam, hogy befolyásoljanak és ezáltal én is olyanná váltam picit mint ők, de sosem késő újra kezdeni. Nem akarom eltörölni a hibáimat, mert elismerem: hibáztam. SOKSZOR. De az újra kezdés arról is szól, hogy megbocsátunk. Magunknak, a múltunknak és a benne lévő személyeknek.
"Bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek."
Visszatekintve arra, hányszor bolyongtam céltalanul a nyári éjjeleken a választ kutatva a miértekre... A régi blogomat olvasva hányszor voltak kirohanásaim és hányszor próbáltam olyanon változtatni amin nem tudok. Rájöttem: néha a meghátrálás talán nem is gyávaság. Kár ragozni a dolgokat.. "Félre tettem a múltam mindent, ami úgy bánt. Azok az angyalok az éjszakában ma számíthatnak rám!"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése