Anti Fitness Club ♥

Imádom mikor behunyom a szemem és belülről kifelé robbanó érzés tölt el, ahogy a szívem felveszi a dob ritmusát és már önkéntelenül jönnek ki a dalok szövegei a számon. Imádom azt a hangulatot, azt az euforikus érzést, ami egy-egy koncert által átjár és hatalmába kerít. Ezt valahogy csak az AFC által kaphatom meg, csak az ő koncertjükön érzem ezt. Annyi mindent köszönhetek Nekik.. felsorolni is sok lenne. Tényleg a mindeneimnek nevezhetem őket, mert ha nem lennének, abba inkább bele se gondolok.

Annyira csodálom őket. 5 és fél éve töretlen lelkesedéssel állnak ott a színpadon és a koncert után is. Megadják huszonöt-ezredjére is az aláírásukat és oda állnak mellénk mosolyogni a képekre, sokak mellé még mindig tök ismeretlenül. Elképesztő, hogy bírják. Én már belezavarodtam volna szerintem. 

Imádom Őket. 5 és fél éve ők éltetnek. Hatalmas szeretés van Srácok.♥

Adj, hogy kapj

Nem, nem kell mindent viszonozni. Ha kaptál valamit, ami rosszul esett, akkor éld meg aztán zárd le, de ne állj bosszút, ne dobálózz vissza. Inkább adj helyette jót, hogy meglegyen az esélye annak a valakinek arra, hogy mássá tedd. Mert nem láthatsz a fejébe, nem tudhatod miért teszi azt amit. Lehet, hogy egész életében mindenki csak bántotta és nem tud mást adni... De Te, benned van jóság és lehet, hogy pont Te tanítod majd meg a békére. Mert ha megdobnak kővel dobj vissza kenyérrel, vagy inkább menj oda és adj neki kedvességet, szeretetet. Lehet, hogy nagyon naivságra utalnak most a szavaim, de legalább hiszek abban, hogy mindenki lehet jó és mindenkinek van esélye a változásra. 

Jó éjt.♥

Te is látod, hogy a szomszéd kertje zöld, ez a sajátod hát miért nem öntözöd?

Azt kell mondjam hosszú idő után végre eljutottam arra a szintre, hogy őszintén leszarom ki mit gondol rólam. Tényleg lehetetlen megfelelni az emberiségnek. Ha akarnak, mindig találni fognak olyan dolgot amibe beleköthetnek.

Elfogadtam önmagam is. Amin nem tudok változtatni, azon kár pörögnöm, csak visszarántom saját magam, amin pedig tudok alakítani, azelőtt hajrá. A határaim én szabom meg. Pozitívan állok hozzá mindenhez, úgy értem, MINDENHEZ. 

Vajon hallja valaki a hangom..?!

Néha már túl sok és szeretnék eltűnni. A világ elől, az emberek elől, magam elől. Még ha lehetetlen is, akkor is játszok a gondolattal. Néha úgy érzem az élet sokkal nagyobb dolgokat, terheket rak a vállamra, mint azt kéne. Mert jó, oké én elfogadom ha ezeknek a kisebb-nagyobb gödröknek velem kell lenniük és kísérniük kell engem, de az időzítés valahogy nem jó. 

Nem bízok eléggé önmagamban ahhoz, hogy tudjam letudom győzni mindezt. A terhek meg csak jönnek, még egy és még egy én meg elveszek. És a legrosszabb az, hogy senkivel sem tudom megosztani, mert akinek elmondanám azt nem akarom ezzel nyomasztani, hisz így is elég bajjal küzd ugyan ennek a problémának okán, más pedig nem értené és nem is értik. Onnan tudom, hogy már próbáltam. De ez nem olyan dolog, amit elfecsegsz bárkinek. 

Félek és egyedül vagyok. Félek sírni is emiatt, mert azzal valóssá tenném, hogy már pedig ez van és létezik, de nem... Inkább lenyelem az összes könnyem és kitöltöm másokon a frusztráltságom, akik nem érdemlik meg, így inkább elvonulok. Nem fogadhatom el és nem szabad egy arra utaló jelet sem mutatnom magammal szemben, mert azzal valós lesz és még nem készültem fel rá.. Még nem engedhetem el, még nem hagyhat el.

Mintha teli torokból üvöltenék, de senki sem hallana.

Ments meg, elvesztem.

Idol♥

Nem olyan rég volt az egyik legnagyobb kedvencem születésnapja és így utólag is még egyszer boldogat kívánok neki.♥

Igazából most csak egy apró gondolatot osztanék meg, mert ma valami szemet szúrt nekem és az a hosszú sor ami hozzá jött elöntött szeretettel és tisztelettel. Mint azt páran biztosan tudják van az a szenny Curtis vagy ki a f*szom, aki a Majkával bandázik egy ideje és azt hiszik ők most itt a nagy jampik mer' majd' bele hó'nak az ingyen élésbe. És nekik van az a k*rvajóóó daluk, ami most jött ki, ami szerintem egy közhelyekkel teli fos, de nem baj mint tudjuk ez szubjektív. Lényeg a lényeg. A videoklip vágójaként feltüntetett személytől a pincéig koppant az álam, ugyanis a Fekete Balázs név virított ott. Igen igeeen Feka kedves és nyílt személye.♥

Nos, Curtis egyik dala arról szól, hogy az AFC-t fikázza nem túl moderált módon. Egyszer lássam meg úgy alárúgok, hogy kivirágzik.  Most pedig belegondoltam, hogy azt a dalt nagy valószínűséggel Balázs is hallotta és oké, hogy nem veszik fel, de azért biztosan gondolt szép dolgokat mikor megkapta a klipet vágni. Mindezek ellenére tökéletes munkát végzett, azzal a szennyel, ami majdhogynem lehetetlen feladat lehetett.

Szóval, EZ a különbség a sok kicsinyes irigy cigány rapper a mindenki példaképe és az Én példaképem között. Kevés emberben van ilyen nyíltság, őszinteség, alázatosság és kevesen tudják ennyire a helyén kezelni a dolgokat. Megint rátett egy lapáttal a szeretetemre iránta, igaz azt hittem ennél jobban már nem lehet és mégis.. :) Szeretlek Balázs*-*

Én a szívemet adnám...

...hogyha végre hagynád.

Barátság

Néhanapján még mindig rácsodálkozok mennyire igaz az a tény, hogy bizonyos emberek számára csak a szívünkben van hely, az életünkben nincs. Akármennyire is szerethetek valakit, ha önmagam miatt nem tudok vele olyan kapcsolatot teremteni amilyen egy "megjátszáson" alapuló kapcsolatunk, akkor azt hiszem nincs miről beszélni. Most a barátságokra értem a soraim. Sokszor esek, vagyis régebben sokszor estem abba a csapdába, hogy megszerettem embereket és jó kapcsolatot akartam velük de ezáltal elvesztettem mellettük önmagam. Idővel persze már rájöttem, hogy ez így valahogy nem okés. Ennek nem így kéne lennie, hisz van pár más személy akikkel nincs így. 

Nekem nem megy ez a felszíneskedés. Én nem tudok valakit azért utálni mert a legjobb barátnőm utálja, csak ha okot ad rá azaz X személy. Ugyanígy egy ellenszenves valakit sem tudok megszeretni ha a barátaim arra kérnek.

Arcba hazudni sem vagyok képes, akkor sem ha azzal csak megóvom a szerettem. Nem létezik kegyes hazugság. Hazugság van és pont. Az őszinteségnek kéne a legfontosabbnak lennie, anélkül nincs bizalom. De ha érzed és tudod, hogy nálatok nincs meg akkor az szar érzés ugye? És kellemetlen. Lehet csak én érzem így, mert pl. mások tök könnyedén élnek így és nagy true best friend-ek. 

Ez a másik dolog, ami irritál és a megőrülésig lehet vele üldözni... Nekem NE a fészbúkon legyenek barátaim a barátaim hanem a VALÓSÁGBAN. Aranyos és kedves ha ír az üzifalamra, hogy szeret és egyéb finomságok, de nem szükséges a világnak látnia, hogy mi mekkora barátok vagyunk ha amúgy sehol semmi.

Igen most lehet, hogy a múlt piszkál még mindig egy picit, mert nem tudom hová helyezni a hirtelen visszájára fordult dolgokat. 

Aztán az is lehet, hogy szebben alakult volna, ha nem a dühből és utálatból táplálkozik az egész. Akárhogy is nézem, ez hozott minket össze és nem volt jó, egyszer sem mondtam rá, hogy "de szépen kezdődött".  Vagy talán az is közre játszhatott benne, hogy míg én már túlléptem azon a ponton ő még mindig leragadt ott, ezzel engem is megpróbálva visszahúzni. Szerintem a barátság lényege, hogy tápláljuk egymást úgy, hogy közben mi se fogyjunk el. Ha pedig a másik zuhanni kezd fogjuk meg, ha viszont szárnyal akkor adjuk neki a fél szárnyunkat.

Végül is minden okkal történik. Mindenki okkal lép be az életünkbe, ha másért nem egy lecke megtanulásáért.

Legyetek jók!

Elmúlás

Gyerekkorom összes nyarát Kiskörén töltöttem a Keresztszüleimmel és az unokatesóimmal. Velük nőttem fel, mindig velük voltunk. Emlékszem azokra a több napos sátrazásokra a strand kempingjében, arra, hogy Apu cége védte az összes koncertet. Mekkora élet volt ott akkoriban.. Egy szabad hely nem volt a parton. Minden reggel mentünk Ibolya néni büféjébe fornettiért és nyelvfestős jégkrémért. A parton olyan homokvárakat és állatokat építettünk, hogy az egész strand a csodájára járt. Egyszer egy nagy krokodilt és egy cápát is csináltunk. Még mindig érzem a homok forróságát és a fagallyak szúrósságát a homokpályán, ahogy figyeltem Barnát és Eriket ahogy fociznak. Keresztapu a füvet nyírta a gát oldalban és néha lejött, berohant a vízbe majd szaladt is vissza dolgozni. 

Volt a strandon egy játékterem is, ahogy állandóan a szimulátoros autóversenyt nyomtuk. Te jó ég, ha azt a pénzt most valaki odaadná.. :D

Egy romos, építésében félbehagyott épület is ott van még. Emlékszem kicsinek mennyire féltünk attól a háztól, merthogy biztosan "kísértetház". Annyira szép emlékek ezek. És annyira elszomorít, hogy elmúlt és már hasonlót sem élhetek át.

Ma Apuval besétáltunk a kiskörei strandra és az a lepusztultság, ami ott van elszomorított. Nagyon. Minden elhagyatott és mindent felver a gaz. Évről évre lentebb csúszott, de idén mintha elérte volna azt az állapotot, amitől a sírás kerülget. Végig sétálva felelevenítettük Apuval a régi sztorikat, elém jöttek ezek a szép képek és elfogott a hiányérzet. Mát nem félek a romos háztól és a rózsaszín hercegnős úszógumim sem szükséges kellék ha a vízbe merészkedek. A nyelvfestős jégkrém sem a kedvencem már és a túrós fornetti is lekerült a sokszor fogyasztott kajáim közül, mégis annyira hiányzik az egész. 

Most is rohamoznak az emlékek. :) Mikor homkvárépítőversenyt nyertünk. Vagy amikor együtt ugrálóváraztam két pesti kislánnyal. Az egyiket Virágnak hívták és nagyjából 7év múlva az AFC által újra megismertem. Érdekes és fura, de egyben jó dolgok is ezek.. :)

Valahogy minden elmúlik egyszer. Minden változik. Olyan jó lenne legalább csak egy napra visszamenni abba a boldog időszakba, amik eddigi életem legmeghatározóbb évei voltak. Abba a boldogságba és összetartásba, ami akkor még meg volt. Most több ezer kilométer választ el azoktól a szeretteimtől és a strand lepusztulása mintha ezzel egybefüggne. Amíg ott voltak nem tűnt így fel, most viszont mintha elvitték volna abból a kisvárosból a maradék jót is. Hiányoznak, nagyon.

Nevesincs.

,,Mindenki megválaszthatja azt az utat, amelyen haladni akar, és azt is, amelyiken nem. Persze nem mindig. Néha a sors csak megragad minket, elindul velünk valamerre, aztán egyszer csak kitesz valahol és ennyi. Más alkalmakkor azonban mi adhatjuk meg a címet. És ha van egy csepp eszünk, bármennyire nehéz is, vagy bármennyire idegennek tűnik is az a ház, igenis bemegyünk oda. És rátalálunk önmagunkra."

Anti Fitness Club, Gyöngyös

A mostani bejegyzésem ihletét a tegnap esti Gyöngyösi AFC-n kaptam. Életem egyik legjobb koncertje volt. Hogy miért? Igazából azért mert senki se volt ott olyan akit akár látásból ismernék. Na de inkább kezdjük az elején, mert most olyat csinálok, amit rég nem tettem: töviről-hegyire elmesélem az egészet.

17:44-kor indultam el itthonról, ami szokatlan volt mert mostanság pesti koncertre is csak fél7kor indulok. Pedig Pest egy órányira, Gyöngyös pedig 25 percre van tőlem. Most valahogy kedvet kaptam a nosztalgiázáshoz és 2010-es és 2009-es módon ott akartam csövezni. 

Negyed 7-re értem Gyöngyösre és kis időbe telt mire megtaláltam a Művelődési Központot. Fél Gyöngyös le volt zárva a Műv. ház körül polgárőrök által. Mint kiderült állítólag az AFC miatt. Tök cuki mikor így félnek a rajongói tábortól. Ingyenes volt a koncert. Kb. 19:30-kor beálltam a színpad elé, ahol akkora kordon volt mint én. Persze tök egyedül voltam. És még háromnegyedkor is. Előtte hátul váltottunk pár szót Mikivel aztán kijött Balázs is, aki mondta, hogy előbb kezdenek a kiírt fél kilenc helyett nyolckor. Örült a fejem, hogy nem kell még hosszú órákat ácsorognom. Be is tartották a szavukat, nyolckor kezdtek.

Mit ne mondjak elég gáz közönség volt. Az, hogy nem tudták a szövegeket az még semmi volt ahhoz képest, hogy konkrétan engem néztek hülyének, amiért élvezem a koncertet. Büszke voltam rá, hogy egyedüli igazi rajongóként vagyok ott és az a Srácokon is látszott, hogy jól esik nekik, hogy nem zavartatva magam torkom szakadtából sikítok nekik. Később a koncert felétől másik két csajszika is merészkedett használni a hangját. A szokásos koncert volt dalok szempontjából. 

A Kötéltánc volt az egyetlen dal, amit úgy álltam végig mint egy szobor, a hangomat sem használva. Nem szeretem azt, amilyen érzéseket kivált belőlem. De közben pont ettől a legjobb az a dal. 

A Tizediknél is hülyének lettem nézve, mikor csak úgy hirtelen leguggoltam Tamás utasítása előtt. Na mindegy, legalább erre vehető volt a közönség.

A Még vár ránk ez a föld-nél legalább már nem álltam egyedül a kordonon. Felmerészkedett másik két lány is, akik többet néztek engem mint a koncertet szerintem.

A dedikálás egy eldugott helyen volt, de én még így rohanni tömeget nem láttam az AFC miatt. Persze rajongóra ráérezni egy csajnál tudtam, aki tényleg az is volt. A többi mind 9 és 12 éves életkor közé tehető minden sztárért odalevő kisgyerek volt. Volt ott egy 8 fős csapat is akik páwákból álltak és végig cikizték az AFC-t. Hát.. Gyöngyösre se megy többet a banda, van egy olyan érzésem. Undorítóak voltak. Az egyiket fel is löktem mikor mentem a Balázshoz. Dögölj paraszt és nyeld le a műanyag rózsafüzéred is. 

A Srácok irtó kedvesek voltak és nagyon jól állták a sarat ami a dedikálás osztást és a kép készítést illette.

Azt viszont még mindig nem tudom megérteni mit gondol belül az, aki odajön hozzám és "szia, nekem adod a dobverőd, számlistád, pengetőd és minden AFC-s cuccod?". Valószínű, hogy jótékonysági szervezet vagyok. Szerezz magadnak bazdmeg.

Köszönöm Bio-nak a számlistákat, szám szerint 4-et, Tominak a pengetőket és Balázsnak a dobverőt. Igen, van belőlük ezer, de akkor is ugyanakkora öröm és boldogság egy újabb. (: 

Ami pedig a legjobb jelzőt illeti: tök jó volt, hogy nem volt ott egy talpnyaló köcsög se. Se gerinctelen férgek, se magamutogató ribancok. Szóval nem egy olyan elpestiesedett "szar" volt mint általában a közönség szokott lenni, hanem olyan tök jó. Olyan, ami lehet, hogy nekik nem tetszett annyira de én imádtam és ennél több nekem nem is kell. 

Az még mindig pipa, hogy az AFC szinte az életem. Annyi erőt ad ha beszélhetek velük. Szeretem Őket.<3

Vigyázzatok magatokra, xoxo

Ejszaka, bejegyzes, mert csak ugy jottek a szavak...:)

A szívemből indul és kitölt mindenhol. Megtölt élettel és éltet is. Ettől érzem igazán, hogy vagyok. Nélkülözhetetlen, olyan mint a levegő, mint a víz, mint a napsütés. Lehetetlen a létezésem ha nincs. Teljesebbé, igazibbá tesz. Ezt mind és még többet jelent számomra az iránta érzett szerelmem. Nagyjából Ő a mindenem. Ha nincs, akkor én is egy semmi vagyok.

Marad minden ugyanaz..

Annyira megváltozott minden.. mégis ugyanolyan üres maradt számomra a világ. Mindig oda lyukadok ki, hogy velem van a baj, pedig sokszor csak egy bűnöm van: hogy túlzottan szeretek. Lehet, hogy én is túlságosan szeretem őt és pont ez a baj. Szeretném azt hinni, hogy igaz és szeret ő is, de a baj akkor is meg van. Én jobban szeretek.. Bár ne én lennék ez a kettőnk kapcsolatában... 

Egyszerűen nem tudok tovább állni mert nélküle nem megy. Nem tudok menekülni sem mert csak vele lennék rá képes. Ironikus, nem? Nem menekülhetek tőle, mert csak vele tudnék elszökni. Mérhetetlen nagy káosz van odabent..

Mondanám, hogy ha nem lesz ebből soha semmi akkor majd egyszer rákényszerítem magam másra, de Jane Austen is így élt le egy életet. Lecsúsztak a ranglistán a vagyonosok közt és hozzá akarták kényszeríteni egy férfihoz de ő mást szeretett viszont a szerelme nincstelen volt. Elszökött vele aztán a férfi nagybátyja akarata miatt nem vette el Jane-t. Majd Jane hazament azzal az elhatározással, hogy bosszúból hozzá megy ahhoz, aki elől megszöktek. Hirtelen újra felbukkant a szerelme, elakartak szökni, sikerült is de rájött, hogy ez így nem megy.. túl sok hazugság és kétely. Ez csak tönkre tenné a szerelmüket, de ő azt akarja, hogy örökké éljen, így hát visszafordult és sem a szerelmét nem kapta vissza soha többé, sem a választott jegyese nem vette el. Egész életében nem volt semmilyen közeli kapcsolata egy férfival sem. Ugyanazt szerette egész életében és így is halt meg... Sosem ment férjhez és csak egyetlen csók volt, ami a Szerelméhez fűzte.

Azt hiszem, erre előbb lennék képes, mint arra, hogy elszakadjak tőle.

"Mindenütt ott van, érzed mégsem látható sehol.."

Nem megy. Hiába érzem, hogy mi kéne tennem, hol kéne lennem egyszerűen nincs meg az, ami régen megvolt. Hogy mire gondolok? Az úgymond, motivációmra. De ez nekem mást jelent... Ez olyan, hogy nem működöm, ha maga alatt tart sakkban egy érzés. Ezt viszont nem tudom leküzdeni egyedül, akik meg tudnának segíteni azok nem teszik. Szükségem van azokra az emberekre akik iránt ezt érzem, ezt a mérhetetlen nagy hiányt. Képtelen vagyok mindenre ha ők távol vannak tőlem. Egyre jobban fogy el belőlem a hajtó energia. Talán nem is csak a hiány emészt fel, hanem ez a lassan másfél éve tartó tétlenség, hogy bármit teszek nem jutok előrébb. Megrekedtem. Nem tudom merre kéne mennem és mit kéne tennem, hogy jobb legyen. Mindig csak rosszabb. Leszív, kiürít, feléget. Megsemmisít. 

"Mindenütt ott van, érzed mégsem látható sehol.."

Anyways, boldog születésnapot az én egyetlen kapaszkodómnak és életben tartómnak, a legnagyobb példaképemnek: Ákosnak. ♥ Most úgy leírnám miket és miért szeretek benne, de számára egy külön poszt dukál. Szóval most csak Isten éltessen sokáig Ákos bácsi! ♥

Nincsenek kivételek..

Imádom az látványt, ami akkor tárul elém ha utazom. Az a sokféle kép, amit befogad az agyam. Szinte simogatja a szemem. Tegnap, ahogy fel s alá utaztam az országot, láttam szinte mindent. Szakadó esőben repülni a rétisast. Hó alatt roskadozó fákra érkezni a cinegéket. A zöldülő szántóföldeken több tucatnyi őzet, ahogy ugrándoznak egymás után az autóktól hangos országúttól tisztes távolságban. A nyuszit az út menti árok túloldalán figyelni ahogy a bokorba ugrik ha elmegy előtte egy autó. A pirosasan tűző nap már égette a bőröm az ablakon keresztül, pedig délután fél hat volt. A fácánok csak arra a pillanatra vártak az út szélén, hogy biztonságos legyen az átkelésük.

Este a felhőtlen gyönyörű égen ott volt az a több millió csillag, a rókák átrohantak figyelmetlenül az autók előtt... Annyi pillanatot szalasztunk el. Olyan sok szépből maradunk ki. Most pedig leírom ide a tegnap ért impulzusaim ahelyett, hogy tanulnék, de nem baj. Néha tényleg jobb mást tenni máshogy nézni a dolgokat mint ahogy valóban vannak.