Nem megy. Hiába érzem, hogy mi kéne tennem, hol kéne lennem egyszerűen nincs meg az, ami régen megvolt. Hogy mire gondolok? Az úgymond, motivációmra. De ez nekem mást jelent... Ez olyan, hogy nem működöm, ha maga alatt tart sakkban egy érzés. Ezt viszont nem tudom leküzdeni egyedül, akik meg tudnának segíteni azok nem teszik. Szükségem van azokra az emberekre akik iránt ezt érzem, ezt a mérhetetlen nagy hiányt. Képtelen vagyok mindenre ha ők távol vannak tőlem. Egyre jobban fogy el belőlem a hajtó energia. Talán nem is csak a hiány emészt fel, hanem ez a lassan másfél éve tartó tétlenség, hogy bármit teszek nem jutok előrébb. Megrekedtem. Nem tudom merre kéne mennem és mit kéne tennem, hogy jobb legyen. Mindig csak rosszabb. Leszív, kiürít, feléget. Megsemmisít.
"Mindenütt ott van, érzed mégsem látható sehol.."
Anyways, boldog születésnapot az én egyetlen kapaszkodómnak és életben tartómnak, a legnagyobb példaképemnek: Ákosnak. ♥ Most úgy leírnám miket és miért szeretek benne, de számára egy külön poszt dukál. Szóval most csak Isten éltessen sokáig Ákos bácsi! ♥
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése