Annyira megváltozott minden.. mégis ugyanolyan üres maradt számomra a világ. Mindig oda lyukadok ki, hogy velem van a baj, pedig sokszor csak egy bűnöm van: hogy túlzottan szeretek. Lehet, hogy én is túlságosan szeretem őt és pont ez a baj. Szeretném azt hinni, hogy igaz és szeret ő is, de a baj akkor is meg van. Én jobban szeretek.. Bár ne én lennék ez a kettőnk kapcsolatában...
Egyszerűen nem tudok tovább állni mert nélküle nem megy. Nem tudok menekülni sem mert csak vele lennék rá képes. Ironikus, nem? Nem menekülhetek tőle, mert csak vele tudnék elszökni. Mérhetetlen nagy káosz van odabent..
Mondanám, hogy ha nem lesz ebből soha semmi akkor majd egyszer rákényszerítem magam másra, de Jane Austen is így élt le egy életet. Lecsúsztak a ranglistán a vagyonosok közt és hozzá akarták kényszeríteni egy férfihoz de ő mást szeretett viszont a szerelme nincstelen volt. Elszökött vele aztán a férfi nagybátyja akarata miatt nem vette el Jane-t. Majd Jane hazament azzal az elhatározással, hogy bosszúból hozzá megy ahhoz, aki elől megszöktek. Hirtelen újra felbukkant a szerelme, elakartak szökni, sikerült is de rájött, hogy ez így nem megy.. túl sok hazugság és kétely. Ez csak tönkre tenné a szerelmüket, de ő azt akarja, hogy örökké éljen, így hát visszafordult és sem a szerelmét nem kapta vissza soha többé, sem a választott jegyese nem vette el. Egész életében nem volt semmilyen közeli kapcsolata egy férfival sem. Ugyanazt szerette egész életében és így is halt meg... Sosem ment férjhez és csak egyetlen csók volt, ami a Szerelméhez fűzte.
Azt hiszem, erre előbb lennék képes, mint arra, hogy elszakadjak tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése