Barátság

Néhanapján még mindig rácsodálkozok mennyire igaz az a tény, hogy bizonyos emberek számára csak a szívünkben van hely, az életünkben nincs. Akármennyire is szerethetek valakit, ha önmagam miatt nem tudok vele olyan kapcsolatot teremteni amilyen egy "megjátszáson" alapuló kapcsolatunk, akkor azt hiszem nincs miről beszélni. Most a barátságokra értem a soraim. Sokszor esek, vagyis régebben sokszor estem abba a csapdába, hogy megszerettem embereket és jó kapcsolatot akartam velük de ezáltal elvesztettem mellettük önmagam. Idővel persze már rájöttem, hogy ez így valahogy nem okés. Ennek nem így kéne lennie, hisz van pár más személy akikkel nincs így. 

Nekem nem megy ez a felszíneskedés. Én nem tudok valakit azért utálni mert a legjobb barátnőm utálja, csak ha okot ad rá azaz X személy. Ugyanígy egy ellenszenves valakit sem tudok megszeretni ha a barátaim arra kérnek.

Arcba hazudni sem vagyok képes, akkor sem ha azzal csak megóvom a szerettem. Nem létezik kegyes hazugság. Hazugság van és pont. Az őszinteségnek kéne a legfontosabbnak lennie, anélkül nincs bizalom. De ha érzed és tudod, hogy nálatok nincs meg akkor az szar érzés ugye? És kellemetlen. Lehet csak én érzem így, mert pl. mások tök könnyedén élnek így és nagy true best friend-ek. 

Ez a másik dolog, ami irritál és a megőrülésig lehet vele üldözni... Nekem NE a fészbúkon legyenek barátaim a barátaim hanem a VALÓSÁGBAN. Aranyos és kedves ha ír az üzifalamra, hogy szeret és egyéb finomságok, de nem szükséges a világnak látnia, hogy mi mekkora barátok vagyunk ha amúgy sehol semmi.

Igen most lehet, hogy a múlt piszkál még mindig egy picit, mert nem tudom hová helyezni a hirtelen visszájára fordult dolgokat. 

Aztán az is lehet, hogy szebben alakult volna, ha nem a dühből és utálatból táplálkozik az egész. Akárhogy is nézem, ez hozott minket össze és nem volt jó, egyszer sem mondtam rá, hogy "de szépen kezdődött".  Vagy talán az is közre játszhatott benne, hogy míg én már túlléptem azon a ponton ő még mindig leragadt ott, ezzel engem is megpróbálva visszahúzni. Szerintem a barátság lényege, hogy tápláljuk egymást úgy, hogy közben mi se fogyjunk el. Ha pedig a másik zuhanni kezd fogjuk meg, ha viszont szárnyal akkor adjuk neki a fél szárnyunkat.

Végül is minden okkal történik. Mindenki okkal lép be az életünkbe, ha másért nem egy lecke megtanulásáért.

Legyetek jók!