Az erkelyen ulok es igazabol nem tudom mennyi ideje merengtem magam ele a Koteltancot hallgatva. Az ebresztett fel a merengesbol, hogy remegek es az egesz testemen atdobog a szivem. Par konnycsepp is van, csak hogy teljes legyen a repertoar. Megint ide menekulok mint lathato, pedig jo ideje mar nem tettem ilyen intenziven. Ha van nyar, van szabadido, ha van szabadido van ido az agyalasra, ha agyalok akkor baj van. Meghozza az, hogy van egy tortenet. Azt mondjak minden nyarnak meg van a maga tortenete. Nekem csak egy van, de az mar a masodik nyar ota tart. Illetve mondhatnam azt is, hogy harmadik mert mar 2011 nyararol is van hozza fuzodo emlekem es tortenetem.
Nagyon el vagyok veszve es ezen nem segit sem a mindennapos bulizas, sem mas egyeb probalkozas arra, hogy elterelodjon a figyelmem. A harom legjobb baratnom minden percet a baratjaval tolti, a csapatom meg epp meghoditja a kiszemelt csajokat. Szoval mindenki tokre el van ezzel a szerelem temaval. En is el vagyok.. De miert nem kaphatom en is a szep oldalat? Mikor jon mar a "fordult a kocka" szitu, mikor en vagyok halalosan boldog a szerelmemmel? Ideje lenne elfogadnom, hogy olyan bizony nem lesz. Nekem nem adatik meg az, ami masnak igen. En a legszebb eveimet pokolkent elem meg es szo szerint semmi ertelmet nem latom az elet nevezetu dolognak.
Nem vagyok depresszios, -bar neha ugy erzem jol jonne valaki hozzaerto segitsege- en tudom, hogy nem vagyok az. Nem foglalkozat sem a halal sem az ongyilkossag gondolata csak egyszeruen nem ertem miert vagyok. Ertelmetlennek latom magam korul az eletet. Nekem nincs kedvem egy robot lenni a sok kozul, akik miutan kijarjak a gimit elmennek egy szar fosulira majd napi 8-10 orat robotolnak azert, hogy eppen ehen ne vesszenek. Nekem ez nem megy. Es nem is fog menni. Mindig kulonleges eletre vagytam, olyanra ami kulonbozik a hetkoznapoktol. Es talalkoztam valakivel, akiben meglattam az eletem. Meglattam az ertelmet. Valaszt kaptam. "O miatta vagyok!!" De, ha nem lehetek vele boldog akkor mi ertelme van annak, hogy meg mindig itt vagyok es elek? Talan nem most van itt az idonk, de ez is hulyeseg mert ha allitolag ket ember szereti egymast akkor semmi sem erdekli oket. En hiszek es bizok magamban annyira, hogy tudjam nem menne ra a hosszutavu boldogsagunk arra, hogy en meg esetleg fiatal vagyok es keveset lattam/tapasztaltam. Nem tudok a korombeliek kozt megegy valakit mutatni aki ennyire elkotelezetten biztos az erzeseiben. Neha irigylem oket, masfelol viszont jo tudni ezt az erzesz mar most.
Szoval a lenyegen nem valtoztat az en hos szerelmessegem. Maganyos vagyok, szomoru, nincs rajta kivul ami hajtana az eletben es boldogtalan vagyok, NAGYON.
"S ha majd a zarkan at latsz es eszre veszel, a legboldogabb emberre es szabadda teszel..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése