Csak a falak orizzek titkomat.

Mindig ereztem, hogy kulonbozok a tobbiektol. Nem ugy, ahogy az nagyon eszreveheto, de megis felfigyel ra az, aki latja. Soha sem erdekeltek azok a dolgok, amiert mindenki bolondult. Miota az eszemet tudom mindig idosebb korosztaly volt az, ahol megtalaltam az epp engem kielegito kornyezetet. Szuletesemtol 6 eves koromig egy 8evvel idosebb lany volt a legjobb baratnom es a csaladban is inkabb a felnotteket figyeltem a jatek helyett. Szerettem anyu konyveibe beleolvasni es gondolkodni olyan dolgokon, amiken egy epp annyi idos gyereknek amennyi akkor voltam eszebe nem jutna. Megfogott Akos 7eves koromban es 10 evesen mar Muller Peter mondatait is szerettem tanulmanyozni. Emellett mindent, MINDENT lerajzoltam egy idoben ami csak megtortent velem. Mindig rajzoltam... Aztan torteneteket irtam, majd novellakat, most pedig verseket. Nehezen talalok kozos temat a barataimmal. Sokkal masabb az erdeklodesi korunk. A mindennapi szo hasznalatban is szeretek olyan modon fogalmazni, amit nehezen ertenek meg. Elvontnak nem mondanam magam. Erzekeny vagyok a vilagra es maskepp szemlelem a dolgokat mint masok. Eletem minden pillanatara emlekszem. Mikor mit, hol, kivel tettem. A parbeszedekre is. Szeretem a fejtegetos dolgokat, aminek van mogottes tartalma es mondanivaloja.
Imadom az irodalmat a tortenelmet a rajzot. A vilag szerint talan nem, de a szivem szerint muvesz vagyok.