Volt par napja egy bejegyzesem amiben megprobaltam picit elrakni magamban a dolgokat, de ez egy ertelmetlen es kudarcba fulladt probalkozas volt. Talan butasag, de amig mas csokjan atsiklottam konnyeden, addig azon az ejjelen tortent csokon egy ev alatt nem tudtam tul jutni. Nem telik el ugy nap, hogy ne gondolnek ra. Minden reszletre emlekszem. Arra, hogyan oleltem magamhoz, mennyire remegett a terdem, milyen boldog voltam. Igen... Akkor voltam eloszor akkor mar hosszu ideje es utoljara mar nagyon hosszu ideje boldog. Nem tudom csak ugy elhatarozni, lezarni es felre tenni az erzeseim. Ha megennem a fajdalmaim kipukkadnek olyan dagi lennek, de meg mindig a szeretet a szerelem az, ami tobb van bennem. Nem is akarom igazabol elengedni. Szeretem szeretni. Lehet, hogy voltak es vannak godrok de hol, melyik ket ember kozti kapcsolatban nincsenek? Olyan mint egy regi cipo, amit mar sokan kidobnanak, de nekem ez tokeletes, mert ha el is szakadt az utam soran, mindig osszevarta magat. Egy onfoltozo cipo. Egy toldozott-foltozott szivemhez nott cipo. Jo hulye pelda, alairom de akkoris. En szeretem es meg mindig abban az ejszakaban keresem a remenyt... Mert akkor valami olyan volt, ami nem lett volna csak ugy. Annyira faj. :( De nekem kell ez a cipo. Nekem kell minden, ami vele jar. Mashol lehet konnyebb lenne, egy uj cipovel. De az is tori a sarkat eloszor mindenkinek es az en mostani cipomtol semmi sem jobb. Ez olyan, amit senki sem ert meg es nem is varom el, hogy megertsek mert az emberek egybol ujra cserelik azt ami mar kenyelmetlen. En viszont nem. Nekem O az igazi, a potolhatatlan, az orok. Szeretlek.<3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése