A napfelkeltet nezem, illetve most mar elvezem a huvos levegot de mar egeto napot. 4:25 ota ulok kint es azota leng korul a mai nap jelentese is szamomra. Olyan nyugodt minden. Tokeletesen ellensulyozza a bennem levo kaoszt.
Meg akartam probalni elengedni valami olyat, ami nelkul mar nem lennek en en. Amikor eskuvon voltam az anyakonyvvezeto azt mondta, ha talalunk valakit, aki mellett nem vagyunk maganyosak akkor ne engedjuk el, mert o az igazi. En csak nelkule vagyok ilyen... Vele minden mas. Nem agyalok azon, hogy elkene-e felejtenem. Az gyotor, hogy tehetetlen vagyok.
"meg mindig varok ra, hogy ujra itt legyel..." :(
Nem tudok tovabb lepni. Nem megy. Sem az erzeseimen, sem 2012. junius 22.-e ejszakajan. Keptelen vagyok a felejtesre es tovabb lepesre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése