Szomorú tény, hogy a mai világban már tényleg mindenki naiv és befolyásolható. Egyre többen vesztik el a saját ítélő képességüket és ahelyett, hogy a kíváncsiságuk után mennének, hallgatnak az irigy, féltékeny és önző emberekre, akik hamist sztereotípiákat állítanak elénk, nehogy meglássuk az erdőtől a fát. Sokáig voltam én is befolyásolható. Hagytam, hogy a környezetem irányítsa azt, miként vélekedek egy-egy személyről, vagy dologról. A befolyásolhatóság azonban leküzdhető! Csak meg kell szakítani a kapcsolatot, az olyan személyekkel, akik a mocskot árasztják magukból. Bármennyire is szeretsz egy barátot, észreveszed, ha csak az ocsmány és undorító trágárkodás jön belőle. Én felismertem és kivédtem. Most utált személy vagyok, mert vállaltam előtte a saját felfogásom és véleményem. Most én vagyok az irigységének tárgya. Én vagyok akiről hónapok óta fröcsög. De úgy bele gondolva.. kinek a rosszabb? Nekem? Mert élem a saját kis életem, teli szerető barátokkal? Vagy neki, mert az életét kitöltő dolog, az, hogy engem szapuljon és utáljon azért, ami vagyok?
Egyszerű kérdés.. :)
"Nyüzsögnek mint húsomon a lárvák."
Ne hagyjátok, hogy eltérítsék a saját gondolataitokat! Nagyon felgyorsult világban élünk, ami egyáltalán nem tesz jót. Semmi mellett sem állunk meg, hogy saját véleményt alkossunk róla. Csak az előítéletekre adunk és a skatulyába zárásra. A saját világunk és életünk lesz tőle szegényebb. Egy csomó olyan dologról maradhatunk le így, ami kiteljesítené a mindennapjaink.
Személyes példámnak Ákost és az Anti Fitness Club-ot hoznám. Ha anno hallgatok arra, hogy aki AFC-t hallgat az eret vág és emo, akkor nem hallgatom meg őket, és nem szeretek beléjük. Ma nem lennék az egyik legnagyobb rajongójuk közt.. nem lennék én is ott, ahol a többi rajongó. Mármint akik igazi rajongók és 2007-8008 óta járnak koncertekre. Nem a pár hónapja Mennyország miatt lájkolók.
Ákos dettó! Ha nem állok ki az igazam mellett, hogy igenis tetszik ami csinál, hanem a Camp Rock-ra és a High School Musical-re bízom a zenei ízlésem fejlődését, ma nem lennék ilyen. Nem írnám ezt a bejegyzést, hanem valahol tévúton járva a One direction-t hallgatnám. Nem szólom le őket, mert meghallgattam őket. Nem adtam a sok ócsárló picsa szavára és vettem a fáradságot 4-5 dal hallgatására, hogy eltudjam dönteni tetszik-e vagy sem. Nem jött be.
A zenei ízlésem és a zenéhez való viszonyulásom, meg úgy a világ szemléletem egy az egyben, némileg a szüleimmel kiegészülve Ákosnak köszönhetem. Az Ő zenéje tanított meg rengeteg dologra... többek közt, a 'ne ítélj, hogy ne ítéltess' elvre.
Sokáig én is befolyásolni akartam embereket. Nem a rossz végletben, a befolyásolás jobbik esetébe estem. Szerettem volna mindenkivel megszerettetni az AFC-t. Aztán erre 2hónap alatt rájöttem, hogy nem fog sikerülni. Mindenki úgy jó, ahogy van. Senki sem több vagy kevesebb, azért, ami a véleménye és hozzáállása. Az ízléseken vitatkozni pedig még mindig hülyeség!
Ha most azt mondanám, aki eddig nem szerette Ákost, hallgassa meg az úja albumát a 2084-et, akkor ezer százalék, hogy sikítva menekülne. Nem egy Ákosra most megnyílt személynek fog tetszeni ez az album. Nincs benne sablon, nincs benne salak. Ez egy tömény Ákos. Akit idő megérteni. Nekem mondjuk első hallás után átjött az egész, de megadom neki az igényt és az időt. Nem nyomok neki egy like-ot azért, mert Ő Ákos. Csak akkor ha tetszik. Tegnap lenyomtam azt a felfele mutató ujjacskát, mert ez nagyon nagyon.. :)
Ha hallgatok az irigy, önző emberekre, most kevesebb lennék a 2084-el...
Ne hagyjátok magatokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése