Napfény szűri át a szobát,
Elhagyta már a ború orrát.
Felhők alkotják az égi képet,
Nézz fel, s meglátod az igazi szépet.
Szíved zengi lelked dallamát
Átszelem érted az egész tartományt.
Hajt még hozzád a belső hang
Szívem trónja mi a hozzád illő rang.
Nyújtom a kezem, fogd meg kérlek
Nélküled én semmit sem érek.
Együtt leszünk újra kedves
Együtt ott, hol többé senki sem keres.
Szabadon
Szabadon szálló égi madár
Harcban szülött torz ragály.
Érzem, hallom
Suttogom, látom.
Sejtet mint egy hűvös szellő
Itt jár ő, ki oly kelendő.
Mindenki csodálja, el sem hiszik
Ó ha tudnák, hogy hisztizik.
Kecses tolla húzza-vonja
Szívembe őt betuszkolta.
Elszáll szabadon mint a lepke
Más szívében otthonra lelve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése