Túl erős érzelmekkel rendelkezem. Ezt az elmúlt egy hétet nézve teljes igazság alappal mondom. Túlságosan erősen tudok kötődni, szeretni, ugyanakkor utálni. Másrészt nem értem magam. Annyira kevés ember iránt alakul ki bennem kötődés. Mindenkit távol tartok magamtól, pedig egy nyílt személyiségnek ismerem magam és mások is ezt tartják rólam. Mégis.. ott vannak azok a fránya falak, amiket nem a jellemem erősítésére, vagy szánalomból mondok, hogy vannak. Próbálj hozzám közel kerülni és meglátod, vagyis, pont ez az, hogy nem. Azt hiszed te bejutottál, előtted ledőltek, de nem. Koránt sem... mindenkivel szemben állnak, egy bizonyos szinten még a családommal szemben is. Senki sem tudja mi van legbelül. Nem engedem, hogy akár a parazsát is meglássák annak, ami vagyok. A kialakított kép, mindenkinek pontosan megfelelő. A saját személyiségem, a saját titkom. Viszont, az már nem mondható titoknak, amit legalább két ember tud. Oké, ez most már káoszos. Igaz? Akkor segítek. Egy ember, egy személy létezik, aki előtt port kavarva dőlt le az egyik fal. Nem marad nyitva. Amint besétál, én újra emelem azt a hiányzó lapot és senki sem fogja látni kit engedtem be. Most is egy rejtély, ne találgassátok. Egyetlen egy személyben feltétel nélküli bizalmat találtam. Ő már egy picit közelebb került ahhoz, hogy meglássa, megtudja ki is ez a lány, aki mindennap mosolyog, de senki sem tudja igazából őszinte-e az a görbe vonal.
Miért teszem ezt? Nem szándékosan. Csupán annyi csalódás ért már, hogy félek közel engedni bárkit is, mert félek, hogy elveszítem. Eddig csak ez történt. Eddig minden szánalmas próbálkozás arra, hogy valakivel hosszan tartó őszinte emberi kapcsolatom legyen, kudarcba fulladt. Az álmaimnak élek, az álmaim, a legjobb barátaim. A síromra szeretném ha majd felkerülne a következő sor: ,,Mindenki ismerte, de senki sem tudta ki is Ő igazából."
Esti zenék:
A miértjei a daloknak annyi, hogy elég már a töriből és magyarból, várom a holnapot és ma ezeket pörgettem a lejátszóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése