A szeretet asztalánál, ott ültünk mindannyian..

Elmúlás. Ez a szó az, ami a mai napot és a Karácsonyt idén, mint ünnepet jellemzi az életemben. Nagyon nagy családban nőttem fel, annak ellenére, hogy Apuék elváltak. Minden nagyobb ünnepkor együtt voltunk. Idén? Idén ez már nincs így. Minden év Karácsonyakor 25.-én reggel indultunk a Keresztszüleimhez és ott voltunk min.5 napig. Hihetetlenül hiányzik és hiányozni fog ez idén. Az, hogy szeretetben és békességben körbeüljük az asztalt délután. Az, hogy Barnával és Erikkel hülyéskedjünk. Az ajándékok kibontása. Az, hogy Apu kiszálljon a kocsiból a házuk előtt és az egész város hallja, hogy ordítva "énekli" h "Pásztorok, pásztorok" és közben tapsoljon.. :') A Nagybátyám felkapjon és fejjel lefelé tartva kirohanjon velem a hóba és megfürdessen. Keresztapu isteni finom ételei.. Keresztanyu sütijei.. A hajnalig tartó beszélgetések Barnával, mikor végre megint azok a kisgyerekek vagyunk, mint 10-12 évvel ezelőtt. Mindenki ott volt... most pedig, senki sincs. Csak én. Jelenlegi lelki állapotomban ők eltudták volna terelni picit a figyelmem, hogy ne egyfolytában csak agyaljak. A szeretet amit az ilyen alkalmakkor kaptam, minden gondot feledtetett. Ha ezt feledni nem is tudtam volna, könnyített volna a lelkemen. Most nemhogy nem tölthetem a Karácsonyt azzal a személlyel, akivel szeretném és emiatt egész álló nap csak sírok, még a családom is szét hullott.
"Ha tudnám összefognám a széthullott családokat.."

Tudom már messze vagy rég, bennem minden halk szavad él..

Meglátni. Megismerni. Beleszeretni. Boldognak lenni. Sírni miatta. Elveszíteni. Megpróbálni feldolgozni? Nem... BELEHALNI. (...de örökké szeretni...)

Karácsony..? Ugorjuk át, kérlek.

Azt kell mondjam, életemben először undorodom a Karácsony gondolatától. Imádtam.. olyan szép és meghitt, vidám ünnep volt eddig mindig az életemben, de idén csak a hiányt, a nincs és nem lehet dolgokat, a szomorúságot és szívfájdalmat hozza belém. Nem tölthetem azzal a személlyel, akivel szeretném, sőt.. teljes magányban fog telni. Semmi sem olyan mint régen volt. Minden megváltozott... i hate it.

...:)

Az első találkozásunk úgy ívelt fel
ebben az éjszakában, mint a tűzijáték, fiatalságunk szép, vad
tűzijátéka. Szétrobbant, szétragyogott ott a sötét szobában,
abban a rövid, vakmerő csókban. E csókkal mind a ketten úgy
tele voltunk, hogy utána minden beszélgetésünk tökéletlen,
süket és félszeg lett volna. :')

Pillanat.

Amikor nem bírtam tovább,
megpördültem a karjaiban, és megcsókoltam. Több volt ez,
mint köszönet. A szavak semmit sem érnek. Erősen magához
ölelt, s visszacsókolt. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a
csóknak, életem végéig itt akartam maradni a karjaiban, az
életében, a világában. Most már úgy tekintettem rá, mint az
oxigénre. Szükségem volt rá, mint a vízre... a levegőre... a
földre... a tűzre... Ő keltett életre, és ő éltetett.

2012.. lassan búcsút venni.

Bár még nincs vége az évnek, én már úgy tekintek 2012-re, mintha elmúlt volna már. Ez a 2-3 hét, nem hiszem, hogy nagy változásokat hozhat, bár kitudja.. :) Ma visszagondoltam erre a káoszos, zűrzavaros ám minden rossz ellenére jónak mondható évre. Sok új embert ismertem meg, akik közül vannak olyanok, akik nagyon közel kerültek a szívemhez, de vannak olyanok is, akiket bár ne ismertem volna meg soha. Ha valamit megtanultam a 2012-es év során, az az, hogy semmi sem állandó és soha se mond, hogy soha. Szokásomhoz híven, nem szeretném idén hónapokra bontani az évet és kielemezni azokat. Egyrészt azért, mert minden, ami történt nem írható le, másrészt pedig nem szeretném újra élni magamban a kevésbé jó dolgokat.

Idén, megtanultam elengedni, de emlékezni és elengedni, de feledni. Megbocsátani, de emlékezni és félretenni a múltat, tiszta lappal indítani. Az első példám erre, amit részleteznék, egy Petra nevű lány, akivel képtelenségnek tartottam, hogy valaha is még az életben nemhogy barátok, emberek legyünk egymással. Az élet mégis úgy hozta, hogy ez a pár év, ami eltelt, mindkettőnkben új dolgokat hozott és büszkén mondhatom, hogy azon kevés emberek közé tartozik, akikben feltétel nélkül megbízok és ölni tudnék érte! <3

Elengedni.. nem.. ezt a témát kerülni fogom, amikor és ameddig csak lehet.

Emlékezni, de feledni. Talán még ezt a dolgot is köszönöm az életnek. Megtanított arra, hogy ne adjam ki magam, ne bízzak meg mindenkiben, mert az esetek többségében a barátok csak a szemembe hízelgő mocskok, akik ahol tudnak keresztbe tesznek. Kiírtottam minden ilyen személyt, "barátot" az életemből. Sokkal tisztább vagyok. A személyeknek is köszönöm igazából, mert erősebbé tettek. Megtanítottak arra, hogy ha rémisztő hullámként csapkod a tenger, akkor nagy levegőt kell venni és szembe szállni a nehézségekkel. Megtanultam harcolni az álmaimért, vágyaimért, mert minden lehetséges!

A hozzáállásom is változott a sulival kapcsolatban. A 10. évfolyamot olyan erőbedobással csinálom, ahogy az tőlem telik. Célok kerültek elém, amit senki sem vehet el tőlem ha elérem, hisz a tudás az egyetlen dolog, amit senki sem lophat el! ;)

Köszönöm a szüleimnek azt a rengeteg támogatást, amit idén adtak. Tudom, hogy nehéz volt velem, de mellettem álltak és mindig azt nézték nekem mi a jó..<3

Ezért a felejthetetlenül csodás nyárért is millió hálám száll Máté, Pisti és Fari felé. :) 

Szandinak is.. mert mindig van, akkor is mellettem van, mikor senkit sem akarok, mert tudja, hogy akkor van a legnagyobb szükségem valakire.

Csiguu.. Drága Csigám. :) Az évnek két személyt köszönök a legjobban, ezek közül az egyik Ő az. :)) Jajj<3

Az év, teljesítette életem legnagyobb álmát. Találkozhattam Ákossal!*-* És az évvége egy sokat képzelgett ajándékot is hozott, de erről még mindig nem írhatok többet. :)

Még valamit kell megköszönnöm. Nem címezném meg. Akinek szól, az tudni fogja, hogy neki szól..^^ Köszönök mindent, amit kaptam és kapok. Ennyi szépet még nem kaptam és éltem meg. Imádok mindent, amit kiváltasz belőlem, mindent, amit magadban hordozol. Köszönöm, hogy az életem nagyon meghatározó részévé váltál.<3

A 2012-es év, eddigi életem legmeghatározóbb éve volt. Rengeteg dolog történt, jó és rossz egyaránt. A legjobb évem volt. :)

Xo.<3

Igaz szerelem.

- Ha megtalálod honnan tudod majd, hogy ő életed szerelme?
Úgy értem, lehet az évek múlásával nem ő lesz az.

- Nem, ez nem olyasmi, ami idővel múlik. Ezolyasmi, ami azonnal megtörténik. És folyik végig rajtad, mint a folyó vize vihar után. Feltölt és kiürít egyszerre. Érzed az egész testeddel... a kezedben, a szívedben, a gyomrodban, a
bőrödön. Éreztél már így valaki iránt?

- Igen, azt hiszem.

- Ha gondolkoznod kell ezen, akkor még nem érezted.

- És teljesen biztos vagy benne, hogy egy nap megtalálod?

- Nem.. én abban vagyok biztos, hogy màr megtaláltam!

:)<3

Uzenem a rossz akaroimnak, hogy csak segitettek!

Hmm.. regen irtam ejjeli blogot, sot egyaltalan ertelmesen ertelmetlen bejegyzest is. Csiga lassusaggal potyogok, ahelyett h aludnek. Szooval. Mi tortent velem az elmult hetekben? Ooo.. nagyvonalakban irtam, de igazabol haat.. az egyik legjobb baratnomtol terben elszakadtam az ofom miatt. Nehezen elem meg ezt a dolgot. O volt az, aki miatt vartam a sulinapokat. Az egyetlen ember volt ezen a vilagon, aki tudja min megyek keresztul es forditva is. Umm. Mi tortent meg velem? A magyar, matek es tesi tanaraim feltett szandeka h tonkre tegyenek. Sok sikert. Onmonolog resz is legyen? Legyen! Koszonom azoknak az embereknek akik utalnak vagy barmilyen modon valaha is keresztbe akartak nekem tenni. Megtanitottak arra, hogyan kuzdjek az almaimert, hogyan tartsak ki a legkilatastalanabb helyzetekben is! Ok.. TI segitettetek nekem abban, hogy legyen okom mosolyogni. Az mar mas dolog, hogy magatok ellen sult el minden amit nekem szantatok.^^ Tenyleg koszonom:))
Joeeeejt, csook.

A tél visszatért, mint a bántó hibák..

Nem tudtam magamról. Úgy működtem, mint egy gép. Fel sem tűnt, hogy mi változik és mi nem. Szinte repültem le a lépcsőkön és mire magamhoz tértem részben, már itthon voltam. Arra sem emlékeztem, hogy egyáltalán véget ért-e az órám.. vagy, hogy mennyi ideje vagyok itthon. Minden értelmet veszt, ha egyedül vagyok. Most tökéletesen passzol hozzám a kint lévő idő. Minden tüskésre vagy fagyva, hófehér, ezüstös és hideg. Akárcsak a viselkedésem és a mutatott képem a világ felé. Pedig ha valaki látna belülről.. ha valaki érezné és átélhetné.. mondjuk Ő (:

Jobban szeretlek, mint az egész világot együttvéve.

A lelki vívódásaim általában mindig az irodalom vagy nyelvtan jegyem bánja. Egyértelmű jele, hogy mindenből 5re állok, kivéve ebből a két tantárgyból. Most is ezt írom, ahelyett, hogy tanulnék. Mi a helyzet jelentés? A nyitott könyveim felett ülök, a twilight legszebb zongora témáját hallgatva és magam elé merengve agyalok a semmin és a mindenen. Valamint a zene által keltett érzéseket könnyek formájában mutatom ki. Olyan jó lenne elfutni és megszabadulni minden nyomasztó dologtól. Eltelt lassan a 2012-es év és én az egészet szó szerint átszenvedtem. Mégis talán eddigi életem legszebb évének fogom mondani. 

Kérlek mielőtt eltelne ez az egy év, lépj közelebb. Annyira szép lehetne... 

Nemtudokmithozzáírni.

:)

I'm okay.

Többet mond, mint kellene!

Learn to hate you...

Erre volt szükségem! Annyira nagyon, nagyon... ♥

Hatás.

"A külvilág semmit nem jelent számomra, ha nem vagy velem.."

Az emberek valtoznak, az erzesek nem!

Fura, hogy mennyire meg tudunk valtozni hetek, akar napok alatt. Milyen konnyen fordulhat meg az eletunk, a felfogasunk, a kulsonk, most sokkal inkabb a belsore gondolok. Ami nem olyan regen meg falatkaparoan kesztetett, az hirtelen pont, hogy visszahuz. Mit akarok kihozni belole? Egy csukott konyv lettem, es bezarultam. Es ennyi eleg is.

Azt hiszed a holnap állandó, de nem.. semmi sem az.

Ha mindig van egy dátum, ami "világvége", akkor miért él úgy mindenki, ahogyan az a megszokott? Ha már én kitalálnék egy dátumot, próbálnék annyiban változtatni a mindennapjaimon, hogy jobbá tegyem a hátralévő időm. Gyorsabban robognék az álmaim megvalósításához, javítanék a hibáimon.. de ennek így semmi értelme. Kiírni és mondogatni, röhögni rajta, ez bezzeg mindenkinek megy. Annyi a baj, hogy egyszer tényleg nem lesz holnap.. 

Kell valami botrány!... Kell, hogy érezzem, szívem járja át!

Hosszú lenne és nem is szeretném leírni az előzményeit a dolgoknak, egyszerűen csak szeretnék egy estét, mikor feladom az elveim és egy picit felszabadultan jól érzem magam. Egy estét, mikor nem kell a következményektől rettegnem és úgy elengednem magam, hogy tudom semmi sem számít, senkinek sem kell távolról megfelelnem. Bővebben? Csak az a két ember legyen velem, akikben mindennél jobban megbízom... ha még inkább bővítenem kéne a sort. Szeretnék egy reggelig húzódó éjjelt, mikor egy panelház tetején ér a hajnal, a lábam a semmibe lóg és ott van velem az a két személy. Talán.. pár szerv károsító dolog is lehet és jöhet. Mint mondtam: szeretnék egy estét, mikor végre felszabadult vagyok.

"Valami nem hagy mindig húz, mennem kell ma nincs kiút, ereim érzem, forr a vérem, elszabadul.."

Most mar tudom, Te vagy az eletjel!

Nem tudtam nélküled lélegezni,
Ha megláttalak kezdtem el éledezni,
Néha valóra válnak a tiszta álmok,
Csak egy életjel az amit visszavárok.
Egy dobbanás, egy lüktetés
Egy kézfogás, egy szívverés
Még dobog a szív, még lobog a láng
Követlek Téged az éjeken át.
Rólad álmodtam, titkon az álmomban
Hallom messze a hangodat
Szívem legbelül Tőled ébred fel
Most már tudom, Te vagy az életjel
Bennem élsz, újra átélném
Együtt leszünk még a végén
Szívem legbelül Tőled ébred fel
Most már tudom, Te vagy az életjel

Rólad álmodtam, titkon az álmomban.♥

Utálom a CoD-t, de azaz igazság, hogy ez a dal, annyira tökéletes és minden szava az, amit érzek, hogy szerelembe ejtett. Hetek óta keresek egy dalt, amit rongyosra hallgathatok és tökéletesen passzol hozzám. Egyik már meglévő dalban sem találtam meg azt a valamit. De ez, ebben... uhh. Tökéletes!♥

Mértéket vesztettem és élvezem!

Van olyan, mikor elveszted a mértéket, kicsúszik a kezeid közül az irányítás és csak száguldasz a végtelen felé. Nem tudod és nem is érdekel merre tartasz, a pillanat számít semmi más. Ne ijedjetek meg, nem váltam függővé semmilyen káros dolognak sem. Egy megfogalmazhatatlan dolog ami van. De száguldok. És élvezem. Nem akarok megfelelni, nem akarom azt tenni, amit amúgy tennék. Nem akarok görcsösen agyalni és elméleteket gyártani. Jöjjön az ár, vigyen el, vessen maga alá. 

A lényeg, hogy végre élvezem! 

Amíg sodor az ár a part vár!

Csak ármány, ami körbe vesz. És a látvány.. mivé lettetek? Halott ábránd, a múlt elveszett, hova tűnt a sok barát? Annyi emlék, halvány már. Hamis vágy a boldogság.. Buta önzés, ami évek múltán fájdalommal jár! 

i'm afraid.

Igazából félek. Igenis rohadtul félek. Olyan vagyok, aki ha közel kerül valakihez, azt eltaszítja. Mert félek szeretni...

Maybe i'm a total bitch..

Néha talán túl nagyok az elvárásaim mert túl nagyok az érzéseim. Lehetséges ilyen? Uhh... inkább nem akarom tudni a választ. Görcsösen ragaszkodom, ez már biztos. És az is biztos, hogy megtanultam elfogadni a dolgokat. Mindennek oka van és ha az okot nem is minden esetben tudom, nyugtat az, hogy valaki biztos tudja ha én nem. Ez néha dühít, mert nem értek meg helyzeteket, de így kell lennie vagy ha lehet másképp, azért teszek. Szóval most csak... élvezem az életet, már amennyire engedi magát élvezni. :) 

Szeretet.

Az igazi áldozat nem önálló cselekedet, hanem következmény. Ha nagyon szeretlek, sok mindent tehetek érted (...),de nem azért, mert áldozatot akarok hozni miattad - hanem azért, mert nagyon szeretlek.

Nem az állapot számít. Mert az állapot csak egy pillanat. Az a fontos, aki az állapot mögött örök. Aki akkor is fontos, ha éppen nyűgös, ha rossz kedve van, ha hisztis. Az állapot elmúlik, de ő marad. Olyannak, amilyen. Ahogyan fontos neked, ahogyan szükséged van rá. Ahogyan szereted.

A szeretet sosem volt tévedés, sosem volt hiba, még akkor sem, ha viszonzatlan maradt.

Gyakran csakis a testünkkel tudjuk megnyugtatni egymást, félelmeinket eloszlatni és lelki görcseinket kioldani.

Félünk szeretni. És nem alaptalanul. Levetni az önzés páncélját, s meztelennek maradni mások között, közönyös és könyörtelen én-őrültek között, veszedelmes.

Ha szeretek valakit, akkor egyszerre felismerem benne, akivel teljesen egy vagyok, s aki teljesen más, mint én.

A szerelem láng, a szeretet parázs. Az egyik lobogva lángol, a másik hosszan, tartósan melegít.

A szeretet minél erősebb, annál érzékenyebb.

Minél mélyebben szeretünk valakit, annál kevésbé fontos a külseje.

Most Müller Péter idézeteket hoztam. :) Lehet, hogy bonyolult némelyik, de tőle gyönyörűbben talán csak Ákos írja le az érzéseket. Ákos viszont már túl sok lenne. Most az idézetek úgyahogy elárulnak.. :)

De egy idő után már az arany se fényes..

Az elesettek új hőst akarnak!

Kiborít ez a sok szenny és kétszínűség. Tapossunk át egymáson, igazatok van.. mert akkor tényleg jobb lesz! Tudjátok mit? Csináljon mindenki azt, amit akar. Tegyetek úgy keresztbe a másiknak, ahogy akartok, csak engem hagyjon békén mindenki. :) Bőven elég alapjáraton az életem egyengetnem. A magánügyeim pedig még mindig csak rám tartoznak, szóóval nem kell sem pletykálni, sem meséket kreálni. Akinek tudnia kell róla, akinek jelen kell lennie benne, az tudja és jelen van. A Ti gondotok meg még mindig a Ti gondotok.  Ami azt jelenti, hogy ha Velem van gondotok, az nem az én bajom, pont leszarom. :)

Pusz.

Hianyozni fogtok! :(

Ha azt mondom hianyozni fogtok,meg sem kozelitem azt az erzest,ami igazabol bennem van,ha arra gondolok,alig 3ora es mindent magatok mogott hagyva,felegetve elmentek. Tulsagosan keso ahhoz,hogy helyrehozzam azokat a hibakat,amiket a 15ev alatt ejtettem. Emlekeim szerint egyszer sem hagyta el a szam az a szo,hogy 'szeretlek'. Masoknak,olyan embereknek akik meg sem erdemeltek,nap mint nap mondtam. Nektek nem. Es most magamat is okolom azert mert elmentek. Evek ota kint van a csalad fele,de megnyugtato volt az erzes,hogy itthon meg itthon vagytok. De holnaptol mar mast hivtok otthonotoknak. Tolunk tavol lesztek es tobbe mar nem jottok haza lakni. :( Nagyon faj es talan onzo vagyok,de nem akarlak titeket elvesziteni. Ulok,a konnyeimtol alig latok es felek mi lesz ha bemondjak h indul a gep. Szuksegem van ratok,es nem Skociabol,itthonrol. Szeretlek Titeket,tudom elkestem azzal,hogy ezt mondjam nektek,hisz mar nem lehet valtoztatni ezen. Az elet pofonai kozul,most talan az egyik legnagyobbat kapom. Osszetort ez az egesz. Szeretlek Keresztanyu, Keresztapu, Erik, Barna. :( <3

Egyszer minden veget er,bucsuzni kell.. Kicsilany szomoru. :/

Reszketve várom,hogy közelebb lépj!

Felhúzom az álarcom,elkövetek ezernyi bűnt,vétkezem önmagam ellen és esdekelni fogok a saját bocsánatomért. Kitörlöm magamból az összes ártó,visszahúzó dolgot. Többek között nagyon jó barátokat. Nincs szükségem egy olyan világra,amelyben körül vesz ezer ember,de magányos és egyedül vagyok. Nincs szükségem senkire,elvagyok mindenki nélkül,csak ő lenne mellettem. Feladok mindent,ok nélkül vagy épp okkal. Ha meglátják az égiek,mennyire szenvedek,talán értem küldik és megtalálom a boldogságot.. nem akarok keresni,nem akarok mást,elégedett lennék egyetlen egy valakivel. Még az álmaimról is lemondanék ha a Te és Én végre Mi lehetne.

'..álarcom nem véd,csak ostoba dísz..'

<3

" Nem szavaink vagy érzéseink tesznek azzá, akik vagyunk, hanem tetteink vagy azok hiánya." /Jane Austen - Értelem és Érzelem/

Valami véget ért. - 1997.

Mostanában csak dalok,remélem nincs harag. :) Ez valami olyan fantasztikus és gyönyörű átdolgozás,amit ha valaki azt mondja a Valami véget ért gyorsan is zseniális,valószínű csúnyán kinevetem. :$ Ilyen nincs.. mindegyiket megkönnyezem.. :)

Még vár ránk ez a Föld! :)

Tegnap este valami olyat kaptam,amit másfél éve szeretnék átélni. :) Köszönööööm!♥ Ahhoz képest,hogy semmi kedvem nem volt az egész csiricsáré izéhez,olyan nagyon sikerült elűzni belőlem a rossz kedvet. Három személykének ezért óóóriási köszönet! :) Összeraktátok a széthullott darabjaim. :)

Gyász.

Remélem már semmi sem fáj Nektek. Tudom, hogy nem keltenek fel Titeket a könnyeim, mégis záporként hullanak ma. Szeretlek Titeket... bárhol is legyetek most. :( ♥

Búcsúzás, hiány.

Annyira kiírnám magamból, de nem vagyok rá képes. Nem jönnek a szavak. Csak az emlékképek jönnek vissza, ahogy kiléptem az ajtón és tudtam, hogy most van itt az idő. Már küszködtem a könnyeimmel, de megpróbáltam erős maradni. Aztán megfogta a karom és adott egy puszit. Én meg tök hidegen mondtam, hogy 'szia'. Majd elcsuklott a hangom.. éreztem a meg nem értettséget rajta, a következő pillanatban pedig már a nyakában csüngtem és hisztérikus kétségbeeséstől elfojtott hangom visongtam a 'nagyon hiányozni fogtok, nem akarom, hogy elmenjetek, miért kell, hogy így legyen' mondatokat. Rémes volt elszakadni. Hideg volt, de akár örökké ott tudtam volna állni a parkolóban, csak ne kelljen búcsút venni. Sosem volt még ennyire borzalmas egy elköszönés. Végül beültünk a kocsiba és haza indultunk. Egész úton zenét hallgattam. Valami véget ért, Kötéltánc, Mennem kell, Jégvirág, Vezessen a vágy.. Folytak a könnyeim, égetett, mart. Gyászos hangulat volt az egész autóban. Aztán Apu hátra tette a kezét a térdemre és nézte a kis tükröt, abban pedig engem. Láttam, hogy a telefonom fénye tökéletesen a könnyektől patakzó szemeim csillogtatja. Remek.. sírni látnak. Kiírtam rákos fb-re egy sort 'egyszer minden véget ér, búcsúzni kell. :(('. Természetesen Keresztanyu egyből kommentelte, de nem tudom teljesíteni. Nem tudok nem szomorú lenni. Hihetetlenül mélyen és rosszul érint az, hogy ők mostantól nem lesznek. Nem vigasztal a 'majd beszélünk fb-n' mondat. Az a szenny fos oldal nem fogja helyettesíteni azt a sok dolgot, amit itthon éltünk meg. Már a barátságokat ott ápoljuk, a családot ne vigyük már oda! Utálom azt is.. most nagyon megutáltam! Össze vagyok törve. Hihetetlenül nagyon összetörtem. Minden fájdalmam el kell rejtenem, de a szemeim mutatni fogják azt a mérhetetlenül nagy hiányt. Leírhatatlanul hiányozni fogsz Keresztanyu és Keresztapu! :( Szeretlek Titeket!♥ Remélem most tényleg jobb lesz nektek és nem hiába mentek ki végleg. :/

Dalook.

Gondoltam egyet és amíg várom,hogy jöjjön Apu és menjünk Szolnokra,megosztom a mostanság leghallgatottabb dalaim. Szemezgessetek! ;)

:)

címnélkül.

Uralod,ha elengeded. Eléred,ha nem kergeted. Tiéd,ha már nem akarod. Megtalál,ha nem kutatod.

Jegkiralyno. Szeretem!

Annyira fura. Ha felek es belul harcot vivok onmagammal, reszketek es fazom. Ma volt egy konfliktusom egy nem tul kedves szemellyel, es eleg rondan kuldtem el a pics*ba a beprobalkozni valo Sracot a buszmegben. Azt kialtotta utanam, h jegkiralyno. Az lennek...? Van benne igazsag. Senkivel sem vagyok kozvetlen, csak maroknyi emberrel. Sot. Kifejezetten ruhellem ha idegenek vesznek korul, probalnak kozeledni.
Imadom a hideget, a telet. Mikor minden fagyos es rideg. Megis, annyira tuzzel tudok szeretni. Egy szemelyt olyan kozel engedek magamhoz, amilyen kozel senki mast. Latok egy csomo embert, akik sugarzoan boldogok a kapcsolatukban. Aztan jon egy problema, szetmennek. Eltelik kis ido es massal vannak. Es nem boldogok. Megjatszak h milyen jol vannak, kozbe meg szet vannak esve mert nem azzal vannak akit igazabol szeretnek. A makacssaguk es buszkeseguk miatt kepesek elhagyni az eletuk ertelmet. Nem vagyok hajlando hagyni h belem beszeljek a 'miert ragadnal meg az elsonel ilyen fiatalon?' dolgot. Azert mert nem megragadok, hanem szeretek. Es nem csak a jo pillanatok miatt hanem a legrosszabbak alatt is! Tuzon vizen fogok menni erte. Miert? Mert szeretem. Lehet ujdonsag ez ma jo par emberkenek, de engem a szivem iranyit, nem az egom. Tehat nem vagyok hajlando lemondani rola. Varok ra, kuzdeni fogok. Massal elkepzelhetetlen minden. Vele megtennek barmit.
Szeretem!

Senki sem marad...

Tegnap este azt kívántam, hogy reggelre legyen minden a hótól fehér. Ez a kívánságom annyira nagyon teljesült, hogy szeretném ha minden, vagy ha nem is minden, de legalább egyetlen álmom-vágyam így teljesülne. :) Na majd meglátjuk mi lesz belőle.^^ A reggeli hóesés előidézett pár nagyon szívmelengetően kedves emléket, amire visszagondolva elég erősen megkönnyeztem a dolgokat. Megszoktam már az érzékenységem és az arcomon végig futó forró könnycseppeket, sőt! Olyan magas szintre fejlesztettem a síró képességem, hogy a nem vízálló sminkem sem sírom el. HAHAHA. :D Hmm.. szünet vaan. :) Ez egy fontos információ, úgyhogy muszáj volt leírnom, valamint mielőtt a lényegre térek, amiért valójában megnyitottam az új bejegyzést, leírom, hogy nagy harc lesz most az, hogy ne keseredjek el még jobban. Holnap Apu és Dani elhozzák a maradék bútorokat a Keresztszüleim házából, holnap délután ők átutaznak Szolnokra a házukat pedig átadják az új lakóinak. Holnap este lesz a búcsú vacsi, amikor is, jó hosszú időre utoljára látom őket. Nem akarom. :( Több ezer kilométer fog tőlük elválasztani, nem lesz többé az a ház, ahol annyi gyerekkori emlékem van. Nem megyünk többet Kisköre fele, és Karácsonykor sem fogunk velük lenni. AFC MR2 Akusztikot hallgatok és épp a Más ölel át indult el. Semmi sem lesz ugyanolyan. :(( Utálom a Skótokat.. utálom Magyarországot amiért nem lehet normális életet biztosítani itt senkinek. Szét marcangolja a családom. Már azt sem tudom ki merre van, melyik országban tévelyeg magányosan mindenkitől távol. Annyival másabb volt 5-6 éve! 3 havonta együtt volt mindenki. Minden szülinapot együtt ünnepeltünk. Haza jártak azok, akik kimentek. Most viszont... az Angliában élő Nagynéném 5 éve láttam utoljára, a Luxemburgiakat 4 éve. Az Ausztrált 10 éve. Őket még csak-csak elviseltem, hisz nem köt hozzájuk annyi emlék. De a Keresztszüleim nélkül nem tudom mi lesz velem... kellenek, szeretem őket és kellenek!:( Tessék, már megint sírok mint egy óvodás. Mindenki elhagy.. mindenki elmegy, meghal, itt hagynak. Minden egész volt, most pedig apró darabokban hever... viták, és elmennek. Megint az lesz, hogy bezárkózom, magamban küszködök majd és tönkre teszem a saját napjaim. Túl késő azt mondani, hogy ne menj el... mindig későn eszmélek rá arra, hogy mit kéne tennem. A rohadt életbe már!

A végére egy rövid kis vers szerűség. Ma nagyon ihlet szállta vagyok. Ontom magamból a sorokat.

Hangosan szól a megszokott dal

Ordíts felém minden hangoddal.

Mondd, hogy kellek, ha nem is igaz

Szívemben egyedül Te dalolsz vigaszt.

Nézz rám, mélyen a szemembe,

S meglátod a sebeket a lelkemen.

Kár is tagadnom azt, amit érzek, a lélek bemutat a józan észnek!

Ez nagyon nem én vagyok, aki ismer tudja menyire nem... de nagyon megfogott. Puskás Peti hangja gyengém, mióta egyszer a kecskeméti Katona József Színház színpadán láthattam. A CoD-ot pedig elviselhetővé tette ebben a dalban. Gyönyörű szöveg. :))) Nem is mondanék többet.

És továbbra sem szeretem a CoD-t!!><

Sosem leszek elég jó

Egyre többet agyalok azon, mi baj lehet velem.. itt vagyok, csak nyújtania kéne felém a kezét és én itt lennék, itt vagyok. Mégis.. nem keltek akkora érdeklődést, mint azok a kétszínű libák, akik dobálóztak az 'örökké' szóval és már máris másba szerelmesek. Az én örökké-m igaz... kár, hogy nem tart rá igényt... 

'Tiszta voltál, büszke, vad, nem adtad egykönnyen magad, Rólad beszélni sem szabad.. 1956..'

Nem szeretnék bővebb, több oldalas bejegyzést írni erről, de mint hazáját szerető Magyar Lány, megemlékeznék 1956-ról.

Egy ártatlanul megtortent dolog..

'Átkaroltuk egymást és megesett az első csók. Marcipán és méz! Együtt nem értek föl ahhoz az édességhez! A tejszínhab a fagylalt tetején sem oly selymes és jóízű, mint az Ő
ajkai voltak! Megtudtam, milyen tűzzel csókolni, milyen emelkedni újra a felszíntől... milyen vággyal, félelemmel, tisztelettel, rajongással, szeretettel, féltéssel... szerelemmel csókolni!
Mintha mindenütt, ahol érintettem,
átlüktetett volna a szíve a bőrén. Imbolygott körülöttünk a tér, hiszen nem mi imbolyogtunk benne. Mozdulatlanul, egymás szorításába nyűgözve álltunk.
Szelídítgette a két gyöngéd ajkával a szájam, kényeztessem én is az enyémmel az övét.'
<3!

Mokuskerek. Reszegnyolcas. Mivaan?!

Neha elgondolkodom azon, vajon en szamitok-e valakinek. Vajon jo helyen vagyok-e es ez az en utam..? Igazabol annyira melysegekig menve, nem izgat. Amig elek valakiert, amig erzem h van ami a hetkoznapok tengeren hajt, addig nagyon is jol meg vagyok igy.
Jelenleg semmi sem venne ra arra h egy masik eletre csereljem a sajatom. Fura ezt tolem hallani/olvasni, igaz? Hmm... 'teszem a dolgom, hisz ez a sorsom, ez a vegzetem.' ^^

Egy ölelés és megszűnik a világ.

"Két karját körém fonva szorosan magához ölelt. Egy szívdobbanásnyi időre meglepett, majd én is épp oly erősen átkaroltam őt. Végre valaki, aki nem azért érint meg, mert előnye származik belőle. Csak úgy magához szorít. Ölelés, hátsószándék nélkül, csak azért, mert jólesik. Mostanában nem sokszor volt benne részem."

Miért? Hmm. . . pár kellemes pillanatot felidéz bennem valakivel kapcsolatban. 

Most merre tovább?

Pár napja, nagyon agyoncseszett hangulatom van. Állandóan a sírás fojtogat és nem tudom miért. Vagyis most rájöttem.. A Jégvirágot hallgattam és amint megszólalt az első pár másodperc egyből tudatosította velem azt a tényt, hogy egy szerettem sem tudom elengedni. Nem sokára halottak napja lesz és egyre több olyan személy van az életemben, akiknek az elvesztése nagyon nagy űrt okozott bennem. Az elmúlt 2 évben elvesztettem az egyik legjobb barátom. A szemem láttára történt vele minden.. Nem sokkal azután elvesztettem az összes Dédmamám és még sorolhatnám.. a halál nagyon közel kísért engem évek óta. Egyik szerettem elvesztését sem mutathattam ki. Magamba kellett fojtanom, mert utálom ha sírni látnak. Amikor nemrég a temetőben álltam és láttam, ahogy leengedik a föld mélyére.. nem. Nem akarom. Utálom ezt az érzést. Az egyik osztálytársammal beszélgettem múlthéten és azt mondta neki nincsenek érzései. Az az egy év, amit velük és főleg vele is töltöttem ráébresztett, hogy vannak olyan emberek akik tényleg nem éreznek semmit. Nem tudom melyik a jobb. Kecskemét óta minden AFC koncerten elsírom magam a Jégvirágon. Ott valamiért mégsem zavar. Jelenleg már a Kötéltánc pörög, ami aztán még inkább jelen pillanataimban a könnyeim csalogatja... félek. Félek.. félek közel engedni valakit, mert úgyis elveszítem. Annyira jó lenne ha engem eresztenének már a mélybe és nem lenne több törött szívvel és lélekkel élt napom. Úgyis csak bánt és belém rúg mindenki.. mindenki. . .

Chill.

Most egy kis mindennapok.^^ 4 napos hosszú hétvége, és én még mindig beteg vagyok. Úgy volt, hogy lemegyek Kiskunfélegyházára ma AFC-re, de ez a tervem megnövekedett aluszékonyságomnak köszönhetően is most nem jött össze. 10 perce ébredtem. :D

Sikeres sulinapjaim élem, ami abban nyilvánul meg, hogy a drága magyar tanárnő minap nem emelte meg a velem szemben a hangjá, sokkal inkább kedvesen mosolyogva dicsért meg, miszerint "örülök, hogy tanulsz". Eddig se azért nem tettem mert hülye vagyok.. szimplán egy köcsög vagy. De sajnos rühellsz és mindent megteszel h megbuktass. Nem fogok segíteni ebben. :D A gépírás egy idegölő dolog. Amikor elcseszel egy betűt, vagy nem nyom az a r*hadt billentyűzet szóközt és pittyeg az a cseszett program 90 percen keresztül, mert a csürhe osztálytársaid sem képesek helyesen ütni azt a ***** billentyűzetet. Huhh... ettől függetlenül, ha időre és jegyre megy a dolog, fele-idő alatt kész vagyok, eléggé bájos kis jegyekkel. Szeret-szeret♥

Hétvégi progik: Holnap alszok. Vasárnap-hétfő elv. Abádszalók. És alszok. Kedden, mi jót csináljak? Szerintem alszok.

Most, hogy végre kaptatok betekintést az unalmas hétköznapjaimba, ellendülök a forró teámmal karöltve, Ákos verseinek világába, amit a the Grenma dallamai fognak aláfesteni. Puszcsók.♥

Mert Te megtanítottál szeretni...

Imádom definiálni a dolgokat, viszont idegesít, ha ez nem megy, mert valami akadályoz benne. Jelenleg az, hogy túlságosan leírhatatlan és megfogalmazhatatlan ez a dolog. Így egy idézet, ami talán egy picit se nem sokat se nem keveset mondó: ,,Boldogság az, amikor este nem akarsz elaludni, mert a valóság végre szebb mint az álmaid.♥"

Csak Te Vagy!♥

Még mindig a versek közt vagyok elmerülve. Megtaláltam azt, amelyikben a leginkább magam látom eddig. :) Megosztanám veletek, így hát kirakom ide.

Ákos: Csak Te Vagy

Csalódtam bennük és mindenben,

Csalódtam bennük csak benned nem,

Új lángok égnek a szívemben.

Sokat tanultam tőled,

Tanultam hinni és várni,

Erőt merítek belőled,

Ezt nem is értheti bárki.

Titok vagy, nekem megfejthetetlen,

Taníts a szavakra, emelj fel engem!

Tiéd vagyok, őrizd a lelkem.

Amit nekem adtál, azt én elfogadtam

És hittem benned, pedig nem is tudtam,

Hogy hitem örökre megmarad

Semmim sincs, csak Te vagy,

Csak Te vagy.

Utadat álmok szegélyezik,

Benned a békesség uralkodik, 

Hívnálak én is, maradj ma itt.

Táncoló árnyék szobám falán,

Oltalmazz engem, vigyázz ma rám,

Velem vagy mindig, ha szóra nyílik a szám.

Amit nekem adtál, azt én elfogadtam

És hittem benned, pedig nem is tudtam,

Hogy hitem örökre megmarad,

Semmim sincs, csak Te vagy.

Csak Te vagy!

Kösz szépen, de nem kérdeztem senkit!

Most csak zenék... fogalmam sincs mi is van jelenleg. Elegem van abból, hogy valaki mindig elém áll és akadályozni próbál. Rosszul fogtok járni. Most már csak Ő számít és senki más...

Végére egy Bonanza dal is, mert most nagyon ahh.♥

Szerelem...

Mindig lesz egy ilyen ember az életedben. Nem számít, hogy hány kapcsolata volt, hogy hányszor nem válaszolt az üzeneteidre, hogy hányszor nem vett rólad tudomást, hogy hányszor tett úgy, mintha nem számítanál neki, hogy hányszor ültél a földön és sírtál miatta, vagy érezted úgy, hogy semmit sem érsz. Nem számít hányszor mondtad magadnak, hogy ő nem számít neked, de legbelül, mindig mikor írt neked, megölelt, vagy csak kimondta a nevedet, a falak, amiket magad köré építettél eltűntek és nem tehettél róla, de boldog voltál. Még ha nem is akartál az lenni.♥

Fogadom, hogy őrülten szeretlek. Akármilyen leszel is most vagy mindörökké. Sosem felejtem el, hogy ez egy életre szóló szerelem. A lelkem legmélyén tudni fogom, hogy jöhet bármi, ami elválaszt minket, mi mindig visszatalálunk egymáshoz.♥

Az idézetek most jobban kifejeznek mint amit én összeügyetlenkednék. A végére legyen két dal. Nem függ össze az bejegyzés első felével, de nagyon linkelhetnékem van velük kapcsolatosan. :$

Ez egy kimeletlen szerelem, talan nem csak kepzelem. (:

Az elso androiddal valo bejegyzesem ezen a blogon. Elnezest h nem lesz tokeletesre formazva a szoveg es, hogy nincs ekezet. Szooval. Nem ragoznam tul a dolgokat. Suliban vagyok, kint a semmi kozepen az EDU-ban. 7orambol ketto volt eddig megtartva, az utolso elmarad a kemiat helyettesitik. Szandival egy jaratos busszal valo belogast tervezunk mert most sincs orank, a nap folyaman mar nem is lesz. A lenyeg: egy Akos dalt szerettem volna kitenni, mint a cim is mutatja, de iras kozben arra jutottam, hogy most az AFC-tol az Arnyekban a feny jobban illene.:)

Kérlek, figyelj kicsit rám
Hagy mondjam el, hallgass rám
Ne fordíts hátat minden apró félreértés
után
Tudom, követtem el hibát
Okoztál te is nem egy vitát
Mégis megoldottuk, leküzdöttünk minden
problémát
Nehogy itt legyen most vége
Azt nem élném túl
Nekünk hosszú még az út
NEM AKAROK TÖBBÉ FÉLNI, RETTEGNI
TÖRÖTT SZÁRNNYAL REPÜLNI
ZUHANÁS UTÁN A MÉLYBEN FEKÜDNI
VELED AKAROM A MÚLTAT ELFELEDNI
AZ ÉLETEN CSAK NEVETNI
MERT TE MEGTANÍTOTTÁL SZERETNI
Az élet mindig hozhat mást
Fájdalmas keserű változást
Mikor hittem benne, mégis kiábrándító
csalódást
De ezt rég meguntam már
Elbizonytalanít a homály
Sötétben nem látok, a lángot nem oltsd el,
hagyd égni tovább
Nehogy itt legyen most vége
Azt nem élném túl
Nem lehet csak emlékként éljen
Mikor hozzám bújsz
Nehogy itt legyen most vége
Azt nem élném túl
Nekünk hosszú még az út
TE VAGY A LEVEGŐM A VÍZ ALATT
TE VAGY ÁRNYÉKBAN A FÉNY
TE VAGY AZ A LÁNY, KIRE MINDIG VÁRTAM
ÉN
KIT SOHA EL NEM ENGEDNÉK
SZORÍTSD A KEZEM, ÖLELJ MAGADHOZ MÉG
VÁRJ MÍG A VIHAR VÉGET ÉR
NÉLKÜLED HIÁBA MINDEN, ELVESZETT AZ
ÉLETEM, MIT SEM ÉR
MARAD NÉHÁNY EMLÉK, DE NÉLKÜLED MIT
SEM ÉR

Csook.<3

Úgy tovább lépnék már, de szívem visszahúz.

Valahol mindentől távol.. ahol csak én vagyok és az emlékek. Csak én és az a mérhetetlenül nagy káosz. Képtelen vagyok erről írni, de muszáj, hogy nyoma maradjon. A dátum: 2012. október 14. Egy ember tudja rajtam kívül mit hordoz magában a mai nap.. egyetlen egy ember, akihez most szívemből ez a dal szól:

BFF.♥

Mire gondolok most? Arra a pillanatra, mikor először megláttam azt a személyt, aki azóta a pillanat óta a legjobb barátnőm. 10 évvel ezelőtt.. mikor esős októberi szombat volt és én a Nagyinál voltam. Lementem a játszótérre és ott hintázott az én kedvenc hintámban egy copfos kislány. Leültem a mellette lévő hintába és ott hintáztunk.. majd egymásra néztünk, és onnantól nem tudom hogyan volt tovább. Arra emlékszem, hogy akkor költöztek a városba és még egy barátja sem volt. Ovisak voltunk.. vagy elsősök? Már konkrétan azt sem tudom. :) 2002-ben volt, az szent. Milyen fura. A kedvenc bandám is akkor alakult. Mindegy, ez most mellékes. 

10 év alatt, rengeteg dolog történt vele és velem. 10 év alatt már voltak köztünk óriási viták és a legnagyobb szeretet. Mindig itt voltunk s vagyunk egymásnak. Az első fekete pontnál. Az első kötelező olvasmánynál. Ha elestünk biciklivel, amikor görkorizni tanultunk. Ha nem engedte le valamelyikőnket az anyukánk, mert rosszak voltunk. Dobáltunk kocsikat szilvával, rágtunk szét papucsot, lógtunk el titokban a hídon túli játszótérre. Ha egy sötétbőrűkisgyerek fenyegette valamelyikőnket elküldtük a pics*ba. Egymásnál bújkáltunk ha rosszat tettünk. Elmentünk a boltba kézen fogva és löktük egymást a  hintában. Esténként azzal maradtunk lent sokáig, hogy Ő kutyát sétáltat én pedig vele tartok. A lépcsőházban ültünk a  pléden és társasjátékoztunk. Rajzoltunk, gyöngyöt fűztünk egymásnak. Szánkózni mentünk és amikor felborultunk egymáson fetrengve nevettünk. Barbieztunk és labdáztunk..:) Ahogy nőttünk, elhagytuk a gyerekes szokásaink. De ugyanúgy egymásért voltunk. Minden nyarat és szünetet együtt töltöttünk. A suli idő alatt is azért írtuk gyorsan a házit h átmehessünk a másikhoz. Aztán szabadabbak lettünk, és akkor találkoztunk amikor akartunk. Esténként együtt sétálgatunk, messzebbi távokat. Együtt megyünk koncertekre. Egymás mellett voltunk az első szerelmi csalódásnál, egymásnak meséltük az első csókot és egyéb dolgokat. Tényleg.. mi egymásért vagyunk, egymás nélkül már nem léteznénk! Annyi emlékem van vele.. mire leírnék egyet már jön a másik.:))

A székesfehérvári ottalvós kirándulásunk. Idén nyáron Eger és az osztálykirándulások.. :) Minden fontosabb történést együtt élünk át. Minden újat egymással fedezünk fel. Mindent megosztunk egymással! Igen, azt hiszem, Ő a legjobb barátnőm. Vagyis Ő már sokkal több annál.. olyan, mintha a Nővérem, az Ikrem lenne. :') Szeretlek Szandi! 10 év.♥

Magány?

Rengeteg ember vesz körül, akik foglalkoznak velem és szeretnek. Tény, hogy a hízelgés mögött lehet megjátszott szeretet amit valamilyen érdek diktál, de az esetek többségében érzem, ki az, aki őszintén érdeklődik felém és ki az, aki csak egy bejáratott alap kérdésnek teszi fel a 'hogy vagy?' kérdést. Imádom a barátaim és van pár olyan személy, akikért meg is halnék, mégis.. a magányt nem űzik el. Azt a helyet nem töltik be. Most többet nem is írnék.. sosem lesz rend belül.

Esti dalnak itt egy Ákos. Azon az estén készült a klip, mikor életem álma teljesült. Így alap h kedvenc klipem lett. A dal pedig... tökéletesen leír engem. Egy dal, amit ha meghallgat bárki, tudni fog rólam. Csók és jóéjt.♥

Én csak írom, de te magad vagy a dallam.♥

Ez a kép, ma este jött velem szembe. Hangosan szólaltam meg rá: Istenem, köszönöm, hogy egy értelmes gondolattal ellátott kép is felkerül arra a szenny közösségi oldalra. 

Aki ezzel nem ért egyet, az kössön magára követ és ugorjon a Tiszába.♥

MINDENKI olvassa el...!

Az imént voltam olyan buta és elfelejtettem egy percre, hogy miért nem olvasok youtube kommenteket az AFC videói alatt. Emberek... ez szól annak is aki szapulja a zenekart és annak is aki megvédi őket. Ne veszítsük már el az igényességet és a normális hangnemet, valamint a tiszteletet egymás iránt. Akinek nem tetszik oké, megértjük. DE, ha már nem tudja magában tartani és nem elégszik meg a dislike gombbal a videó bal sarkában, legyen benne légyszíves annyi emberi tartás, hogy más munkáját nem kezdi el alpári módon ócsárolni. Eleve nem értem, hogy minek nézi meg, ha elvből utálja az Anti Fitness Club-ot. Jó, az ilyen emberek fejében nem szabad kutatni, hisz valami előítéletből nincs rendben odabenn. Élvezik ha kötözködhetnek. 

A másik pedig a rajongókra irányul, akik megvédik őket. Tegyétek nyugodtan, DE! Ne hasonlóan undorító alpári módon, mert ezzel semmivel sem lesztek különbek. Szerintem a Srácok ellen irányuló megjegyzéseket meg sem kéne látnunk. Ha nagyon olyan, azt úgyis moderálják vagy letiltják. Egy végtelen, soha véget nem érő huzavona, ami fölösleges és csak az ép értelmes személyek mennek bele tönkre... aki ír a videó alá, azért teszi, hogy provokáljon. Energiavámpírok, akik várják, hogy a buzgómócsing tinilánykák ezer körömmel nekik essenek ők pedig leszívják őket. 

A harmadik dolog. Azzal, hogy a rajongók is ocsmányul írnak, lejáratják az AFC-t és olyan színben tűnteik fel őket, valamint minket, akik tudják kezelni az ilyen dolgokat, hogy 'bazzeg ezek tirpák parasztok.. ocsmány picsák'. 

Gondolkodjatok és tanuljátok meg kezelni ezt a dolgot. Hisz később az életben, rengetegszer futhattok hasonló emberekbe, és velük egy bizonyos kor felett már nem állhattok le ilyen módon vitázni. Valamint, az ilyen oldalak hátulütője, hogy hiába törlöd, ott marad a nyoma. Hogy fog kinézni 5-10 év múlva, ha állásinterjúra mész, és utánad néznek, és azt találják majd, hogy 5 éves módjára ugatsz trágár módon? :) Ugrik a munka.. ilyen egyszerű. Magatok alatt vágjátok a  fát. 

Nem akarok ezzel senkit sem csesztetni, csupán leírtam a véleményem és remélem lesz legalább egy ember aki elgondolkodik rajta.. 

Hisz ami nélküled van nem vigasztal, nem hoz lázba rég...

Emlékszem kislányként a szerelemre vágytam. Az érzésre, mindenre, ami vele jár. Sajnos nem tudtam róla mást, a rózsaszín ködön kívül. Azt hittem egyszerű és gördülékeny, de tévedtem. Amint kinőttem a mesék világát (már amennyire azt ki lehet nőni..:D) a barátnőimmel a sztárokat rendezgettük helyességi sorrendbe. Aztán azt hittem eljött, itt van. A kedvenceimbe lettem "szerelmes". Miért tettem idézőjelbe? Mert az évek során rájöttem az csak rajongás és mára már, színtiszta ember iránti tisztelet és szeretet. De nem szerelem.

Az valami más.. valami megfogalmazhatatlan, amit tényleg csak egyszer érezhet az ember. Most eljött az idő, megtalált. Átkozom magam a gyerekkori kívánságom miatt. Egyáltalán nem szép, jó.. a maga módján az, de csak a gyötrelem és szenvedés az, ami főleg kijut ebből az egészből.

Sosem hittem volna, hogy egyszer egy olyan dal megérint majd komolyabban, mint a Mennyország, vagy hogy a szerelemmel fogom összekötésbe hozni 9 év után a Valami véget ért-et. Hogy sírni fogok, hónapokon keresztül, minden éjjel.

Most mégis.. azt hiszem életemben először és utoljára, szerelmes vagyok. És ez az érzés, ez iránt a személy iránt, örökké fog tartani, bármit is tesz.

Kovács Ákos: Bánat

Az estém ma is úgy töltöttem, mint az elmúlt napokét. Kovács Ákos Szavak és csendek c. verseskötetét olvasgattam, ami óriási hatással van rám jelenleg. Az egyik verse igencsak megfogott és muszáj közölnöm veletek...

Kovács Ákos: Bánat

Ritka mosolyainak egyikét

megcsillantva szólt:

Megnyúlt az arcod.

Szomorú vagy?

Miért nem tudsz

könnyekkel sírni,

mint rendesen?

Könnyíts magadon

és legyél már boldog, boldog

kedvesem.

/1986. december 12./

Ákos - 2084. Ahogyan én látom.

A rengeteg pozitív kritika után, úgy érzem Ákos valóban alkotott egy olyan művet, ami több a 3 és 5 perc terjedelem közé eső daloknál. Még mindig nem tudok kedvencet választani a korongról, talán az lehet az oka, amit Ákos is mondott. Ezek a dalok önállóan nem értelmezhetőek, egyben alkotnak egészet. Egyikből jön a másik és valóban.. szoros kapcsolódás van köztük, ami segít, könnyíti az értelmezést.

Ám igaz az is, hogy ezúttal többet kaptunk pár vágy és álom megfogalmazásánál.

A 2084 olyan témákat feszeget, amit kevesen látnak, de mindenki körül ott van. Nem ajánlom az albumot olyan személyeknek, akik nincsenek tisztában Ákos munkásságával, sem olyanoknak, akik nem látják a dalainak mögöttes tartalmát.

Az albumon megszólal a hit, a politika, a mindennapok harca. Leállhatnék itt most elmagyarázni és szájbarágósan értelmezni a nagyérdeműnek a szöveget, de aki magától Ákostól nem érti, az magyarázva sem fogja tudni.

Hallgatós lemez, tőlem megkapja a kellő figyelmet. A megjelenés napjától egészen tegnap estig, ami összesen  5 nap, 38-szor pörgött le a 2084. Lehet, hogy gáz vagyok, de nekem egy új dal sorakozatnál kell az, hogy betegyem a lejátszóba az eredeti anyagot, és a mellékelt szövegkönyvből olvassam hozzá a szöveget. Kell a nyugalom, a kényelem, hogy csak a lemez tartalma vegyen körül és járjon át. Nem vagyok képes az illegális letöltésre és pocsék minőségű mp3-ban a lejátszásra teljesen alkalmatlan eszközökön végig hallgatni. Később persze, rajta lesz a telefonomon, de nálam ez elv. Akit szeretek, tisztelek mind emberileg, mind a munkásságát, azt az előadót megtisztelem azzal, hogy megveszem az eredeti korongot. Hisz, ha veszi a fáradságot és minőséget rak le elénk az asztalra, akkor nem fogom sz@rba nézni és csalódást okozni, az illegális letöltéssel meglopni.

A 2084 egy múltból a jelenbe jött jövő. Egy olyan világot tár elénk, ami a jövőben rendezett. Mindenki ért ahhoz amit csinál, mindenki a saját helyén van. A szintipoppos hangzásnál jobbat nem tudnék elképzelni, annyira szavakkal kifejezhetetlen, az ahogy egy rég lecsengett stílust 20 évvel később hallgathatóvá tud tenni. Ha az album nyitányát nézzük, tökéletesen leírja nekünk, milyen az a bizonyos 2084-es év:

,,Beköszöntött a megnyugvás korszaka.

Az elégedetlenkedők eltűntek. Az egykor volt viszálykodó országok

helyén dinamikusan fejlődő gazdaságok virágoznak. A területi

egységek helyhatóságait mindenhol a Nemzetközi Alap szakértői vezetik.

Hozzáértés.

Hatékonyság.

Higgadt fejlődés.

Minden csatornán vidám műsor.

Az évszám: 2084."

Tegnap bele gondoltam, hogy Ákos a 2084-es évszámban lát valami olyat, ami az 1984 szöges ellentéte lesz. Ha a Jóslata bejön, akkor egy csodálatos, kiegyensúlyozott világban élhetnek majd az unokáink. Mégis, milyen borzalmas, hogy a hírnökünk, aki ezt megírta nekünk, nem élheti meg, hacsak Ákos nem él túl a 100 éven. :)

Az album egy igazi Előkelő idegen, aki átrohan a szívünkön, és érezzük, hogy Vele utazunk, megkérjük, hogy Táncoljon velünk, míg tisztán látjuk, hogy itt Keserves fényűzés minden. Az ország Vén tinédzserei, akik Tengermorajhoz hasonlóan háborognak az értetlenségtől mert tudják, ez olyan mint egy Tipikus sztereó.. Megsebezetten a Szabadság rabszolgái és a Régi jövőt várják. Artistákként bízzuk rá magunkat az országunk vezetőire.. de eljön az utolsó szó, mikor az, aki figyelmeztetett minket elmegy.. és végszónak annyit mond, többé Ne keress engem.

Ahogy egyre inkább értem meg a lemezt, a verseket, amik mellé a zene csak egy közvetítő eszköz.. az van bennem, szeretnék segíteni, ezen utópisztikus világ felépítésében. 

Azért mentem végül a közgazdaság szakirányba, mert Kovács Ákos is azt végezte. Csak végül az út, amit folytatott más lett. Viszont szeretném, ha az, amit közvetít, felépülne. Ha az országunk olyan lehetne, amilyenre mindenki vágyik. Hogy egy másik szintén sok dolgot közvetítő művészt idézzek, "a jövő a mi kezünkben van". Jelenleg 15 életévvel rendelkezem, de pár év múlva, az én kezemben lesz a változás sorsa. 

Köszönöm a 2084-et! Sok olyan dologra nyitotta fel a szemem, amit azelőtt nem értettem meg. Ismét sokat tanulhattam Ákostól, ismét többet kaptam pár sláger gyanús dalnál. 

Figyelem! Az album, bizonyos értelmező képesség alatt semmiképp sem ajánlott!

A szerelem olyan érzés, mely egyszerre megfojt s átölel.

Tudod van az a varázslatos érzés, amikor minden megszűnik és csak egy gondolat körül forog minden. Van az a pillanat, amikor elhiszed, hogy valódi, de közben nem az, mert csak képzeled, csak érzed. Amit érzel, az nem mindig kézzel fogható. Tehát nem lehet körülötted, csak benned. Ezáltal más nem látja. Elmondhatod, megpróbálhatod megfogalmazni, de nem fogja megérteni senki sem. Mert csak Te érzed, csak te 'látod'. Más csak a rajtad külsőleg megjelenő dolgokat fogja belőle látni, ami alapján következtetéseket von le. Egyfajta érzelmet vetít rád. 'Ő most boldog, szomorú, vidám, elgyötört, álmodozó.. stb..' Ugye ismerős?

Vagy ha meg is érti, a saját hasonló érzésével magyarázza majd. Arra gondol vissza és úgy képzeli azt, ami benned van. De nem.. te máshogy érzel mint a többi ember és ők is máshogy éreznek mint te!

Az első szerelem, mikor megismered, fura. Igaz? Nem tudod miért van benned az, ami. Aztán tudatosul benned, hogy bele estél a legádázabb betegségbe, ami ezernyi embert tönkre tesz. Egy csapongó hullámvasút, ami a tenger hullámain játszadozik. Nem lehet megfogalmazni. A saját érzéseim próbálom, de nem megy.. sem ma, sem mióta érzem. És egy év múlva sem tudom majd megfogalmazni. Akármennyire szeretném kiírni magamból, csak feldühítem magam azon, hogy nem találok rá szavakat! 

A sok idézet, amit már megírtak előttem.. már az sem fejez ki. Irigylem a kedvenceim akiket annyiszor olvasok és hallgatok. 

Vannak emberek akik annyira tisztán és a bonyolultság legnagyobb egyszerűségével írják meg az érzéseiket. Az írásnak talán egy olyan szintjére jutottak, ahová nekem még sokat kell írnom. Vagy sokkal inkább élnem. De hogyan írják, ha ők is csak annyit tesznek mit én? Éreznek.. éreznek és a szavakat egymás mellé teszik. Én is ezt teszem, mégsem tudom megfogalmazni, átadni másnak azt, amit szeretnék.

Talán... de csak talán. Ez a dolog túl bensőséges, túl sokat jelent ahhoz, hogy elmondjam bárkinek is. Hisz mindenről tudok írni. Erről viszont nem. Erről a dologról egy személynek írok tisztán, őszintén, minden akadály nélkül. Aki iránt érzem.

Belegondolva, ez így jó. Rajta kívül másnak nem is kell róla tudnia, mégis világgá kürtölném, mert szeretném ha mindenkinek lenne sejtése erről a csodálatos érzésről. 

Lehetetlen lesz, ezt át kell élni.

Jelenleg Müller Péter Szeretetkönyvét forgatom és Kovács Ákos Szavak és csendek c. verses kötetét. Nyugalmat találok benne... az érzelmeim hullámai, amik veszélyes partokat érnek, csitulnak egy bizonyos szintre. Túlságosan is átengedtem magam. Már az érzelmeim irányítanak. 

Szeretnék egyszer valami olyat adni, ami örökké megmarad. Amit csak én tudok és senki más... az első szerelmet a halálig megőrizni, tökéletes lenne. Részben sikerülni fog, de Vele, mellette a halálig vinni ezt az érzést.. na az lenne a kielégítő! ♥

"Életünk valóságos állapota az, amikor szeretünk. Ezt a csodát rendszerint akkor érjük el, amikor föladjuk a görcsös önvédelmünket, és elkezdünk egymásban, egymásért élni."

"Amíg nem vagy szerelmes, sohasem érzed, hogy félember vagy, hogy hiányzik belőled valaki! Örökké rá gondolsz, neki üzensz, gondolatban vele vagy. Valaki - egy másik ember - viszi magával a boldogságodat, a nyugalmadat, az örömödet, a lelkedet, de még az életed értelmét is."

"Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk. Aki a legkedvesebb. Lelkünkhöz közel álló. Olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Nem józan ésszel, akarattal, kényszerrel előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll."

'Szíved zengi lelked dallamát..'

Napfény

Napfény szűri át a szobát,

Elhagyta már a ború orrát.

Felhők alkotják az égi képet,

Nézz fel, s meglátod az igazi szépet.

Szíved zengi lelked dallamát

Átszelem érted az egész tartományt.

Hajt még hozzád a belső hang

Szívem trónja mi a hozzád illő rang.

Nyújtom a kezem, fogd meg kérlek
Nélküled én semmit sem érek.
Együtt leszünk újra kedves
Együtt ott, hol többé senki sem keres.

Szabadon

Szabadon szálló égi madár

Harcban szülött torz ragály.

Érzem, hallom

Suttogom, látom.

Sejtet mint egy hűvös szellő

Itt jár ő, ki oly kelendő.

Mindenki csodálja, el sem hiszik

Ó ha tudnák, hogy hisztizik.

Kecses tolla húzza-vonja

Szívembe őt betuszkolta.

Elszáll szabadon mint a lepke

Más szívében otthonra lelve.

Befolyásolás. Ne hagyd magad!

Szomorú tény, hogy a mai világban már tényleg mindenki naiv és befolyásolható. Egyre többen vesztik el a saját ítélő képességüket és ahelyett, hogy a kíváncsiságuk után mennének, hallgatnak az irigy, féltékeny és önző emberekre, akik hamist sztereotípiákat állítanak elénk, nehogy meglássuk az erdőtől a fát. Sokáig voltam én is befolyásolható. Hagytam, hogy a környezetem irányítsa azt, miként vélekedek egy-egy személyről, vagy dologról. A befolyásolhatóság azonban leküzdhető! Csak meg kell szakítani a kapcsolatot, az olyan személyekkel, akik a mocskot árasztják magukból. Bármennyire is szeretsz egy barátot, észreveszed, ha csak az ocsmány és undorító trágárkodás jön belőle. Én felismertem és kivédtem. Most utált személy vagyok, mert vállaltam előtte a saját felfogásom és véleményem. Most én vagyok az irigységének tárgya. Én vagyok akiről hónapok óta fröcsög. De úgy bele gondolva.. kinek a rosszabb? Nekem? Mert élem a saját kis életem, teli szerető barátokkal? Vagy neki, mert az életét kitöltő dolog, az, hogy engem szapuljon és utáljon azért, ami vagyok? 

Egyszerű kérdés.. :)

"Nyüzsögnek mint húsomon a lárvák."

Ne hagyjátok, hogy eltérítsék a saját gondolataitokat! Nagyon felgyorsult világban élünk, ami egyáltalán nem tesz jót. Semmi mellett sem állunk meg, hogy saját véleményt alkossunk róla. Csak az előítéletekre adunk és a skatulyába zárásra. A saját világunk és életünk lesz tőle szegényebb. Egy csomó olyan dologról maradhatunk le így, ami kiteljesítené a mindennapjaink. 

Személyes példámnak Ákost és az Anti Fitness Club-ot hoznám. Ha anno hallgatok arra, hogy aki AFC-t hallgat az eret vág és emo, akkor nem hallgatom meg őket, és nem szeretek beléjük. Ma nem lennék az egyik legnagyobb rajongójuk közt.. nem lennék én is ott, ahol a többi rajongó. Mármint akik igazi rajongók és 2007-8008 óta járnak koncertekre. Nem a pár hónapja Mennyország miatt lájkolók. 

Ákos dettó! Ha nem állok ki az igazam mellett, hogy igenis tetszik ami csinál, hanem a Camp Rock-ra és a High School Musical-re bízom a zenei ízlésem fejlődését, ma nem lennék ilyen. Nem írnám ezt a bejegyzést, hanem valahol tévúton járva a One direction-t hallgatnám. Nem szólom le őket, mert meghallgattam őket. Nem adtam a sok ócsárló picsa szavára és vettem a fáradságot 4-5 dal hallgatására, hogy eltudjam dönteni tetszik-e vagy sem. Nem jött be. 

A zenei ízlésem és a zenéhez való viszonyulásom, meg úgy a világ szemléletem egy az egyben, némileg a szüleimmel kiegészülve Ákosnak köszönhetem. Az Ő zenéje tanított meg rengeteg dologra... többek közt, a 'ne ítélj, hogy ne ítéltess' elvre. 

Sokáig én is befolyásolni akartam embereket. Nem a rossz végletben, a befolyásolás jobbik esetébe estem. Szerettem volna mindenkivel megszerettetni az AFC-t. Aztán erre 2hónap alatt rájöttem, hogy nem fog sikerülni. Mindenki úgy jó, ahogy van. Senki sem több vagy kevesebb, azért, ami a véleménye és hozzáállása. Az ízléseken vitatkozni pedig még mindig hülyeség! 

Ha most azt mondanám, aki eddig nem szerette Ákost, hallgassa meg az úja albumát a 2084-et, akkor ezer százalék, hogy sikítva menekülne. Nem egy Ákosra most megnyílt személynek fog tetszeni ez az album. Nincs benne sablon, nincs benne salak. Ez egy tömény Ákos. Akit idő megérteni. Nekem mondjuk első hallás után átjött az egész, de megadom neki az igényt és az időt. Nem nyomok neki egy like-ot azért, mert Ő Ákos. Csak akkor ha tetszik. Tegnap lenyomtam azt a felfele mutató ujjacskát, mert ez nagyon nagyon.. :) 

Ha hallgatok az irigy, önző emberekre, most kevesebb lennék a 2084-el...

Ne hagyjátok magatokat! 

Ugye tudod, hogy kepes lennek meghalni a szerelmedert?...

Senkinek sem kivanom ezt az erzest. Annyira ures minden. Ures a vilag es minden szintelen. Faj mindenegyes levego vetel. Folyton szurja a konny a szemem. Napok ota az jar a fejemben, barcsak.. ahh mindegy. Neha elgondolkodom azon, vajon tudja-e, hogy kepes lennek meghalni erte? Hogy kepes lennek meghalni a szerelmeert...

Ákos, 2084 Premier Est. Ahogyan megvalósul egy álom.

A gondolataim és emlékképeim villámként cikáznak bennem, és bár várni szerettem volna ezzel a bejegyzéssel addig, hogy minden leülepedjen bennem és tisztán lássam a tegnapot, erre nem vagyok jelen esemény után képes. Világgá szeretném kürtölni, azt, hogy életem legnagyobb álmát váltottam valóra tegnap este/éjjel!

Ákosnak megjelent a 2084 c. albuma és egy Premier Est-et szervezett, ahová a bejutás képtelenség volt olyannak aki nem vendéglistás. A bejáratnál és a Deák téren is kétajtós biztonsági őrök voltak és hat kétajtós embert kellett át dulakodni és meggyőzni, ha a beengedéshez elakart jutni valaki. Itt viszont még csak a listát ellenőrizték, hogy rajta vagy-e, aztán még három gorilla és bent voltál. Az, hogy hogyan jutottam be, maradjon a saját kis titkom. ;)

Nagyon meglepett maga a hely, mert víziszonyom van és egy egész kisebb tó volt a fejem fölött. A másik dolog az a közönség volt.. vártam a vasalt színes hajú, pc-s, 12-16 éves korosztályt, helyette kaptam öltönyös és giccses 35-40-eseket. A legfiatalabb személy voltam az egész jelen lévő személyek közt. Erre külön büszke voltam, hisz Ákost már nem egyszer hallottam arról nyilatkozni, mennyire örülne egy tini rajongónak. Hahóóó, itt vagyok már 9 éve! :) 

A hangulatom oldását segítette, hogy Ákos dalok szóltak, koncert dvd-t nézhettünk és minden csupa-csupa Ákos volt! Oké, Ákos Premier Esten valószínű, hogy nem Linkin Park vagy Depeche Mode fog szólni...

A kapukat, a koncert terembe 7-kor nyitották meg. Egyből méltó helyem foglaltam, mintha csak egy AFC-n lettem volna. A közönség azonban még mindig nem az én közegem volt. Nincs megszokva a sok felnőtt alak, akik egy suhintással eltaposnak. A bunkó ám magukat nagyon nagy embernek érző 'Ákosisták' és kopasz 'befeszítek mert azzal menő vagyok' személyek 10 perc alatt a kiborulás szélére sodortak. Nem beszélve a 40+-os, szebb szó nincs rájuk k*rvákról, akik az egész mellüket kidobva furakodtak mások helyére, majd' balhéztak a helyek jogos tulajdonosaival, hogy már pedig most ők állnak itt. Mögöttem valahogy megrekedtek és a tovább jutás, Ákosig nekik nem sikerült. ;)

Ákos bácsi 8-at mondott kezdésnek, fél9-ig voltunk váratva, aztán feljött a színpadra az Előkelő idegenből már jól ismerhető két alak, kik Ákost egészítik ki az elmúlt évben. :)

Mielőtt a tetőpont részletezéséhez érnék, meg kell jegyezzem, Ákos félórát engedett minket várakozni. A zenei pályán több mint 20 éve jelen van.. és nem kis elismertsége van. Simán megtehetné, hogy akár 2 órás késéssel kezdjen. De nem tette, mert empatikus a rajongóival szemben és nem kezeli magát nagyobb sztárnak, sőt.. ez csak is a rajongók iránti szeretetét mutatja, hogy nem él vissza türelmünkkel és álló képességünkkel. Mit akarok ezzel mondani? Nekem az AFC koncertek során megedződött a várakozó képességem, mivel rájuk egy átlag Pesti koncerten 1-másfélórákat kell várni. Ákos szerintem álmában sem engedné meg nekünk, na mindegy.. ezt majd úgy egy picit halkan megjegyzem valamelyik tagnak. :)

Szóóóval. Az intro elindult, rajtam pedig úrrá lett egy olyan káoszos bizsergő remegő érzés, hogy azt hittem összeesek. Vártam, néztem, kémleltem minden zugot a színpadon, aztán egyszer minden elsötétült, a mikrofon állványra szegeződött egy reflektor, majd' rá fél másodpercre pár lépéssel odébb villant egy fénygép és ott állt Ő! Ott állt Ákos, teljes életnagyságban, egy karnyújtásnyira tőlem.. a könnyeim szúrták a szemem, a szívem hevesen kalapált, az fejem egy zűrzavaros kék-halál volt. Minden porcikám érezte, hogy itt most valami megváltozott bennem Ákosról. Eddig csak képekről és interjúkból volt az álom pasim, akiért bármit eldobnék. Csak a látottak alapján, elektronikusan tudtam őt felmérni, így is az első helyet foglalta el a szívemben, de most.. akkor, abban a pillanatban és úgy az egész koncert alatt, azt éreztem, Ákos nem csak idáig volt életem ne tovább-ja, maradni is fog, életem végéig! ♥

A 'mini' koncert 16 dalt tartalmazott, többek közt a kedvenc dalaim is. :) Amit Ákos a színpadon művel, az szavakkal leírhatatlan! Annyira nyílt és árad belőle a szeretet! A Tipikus sztereó előtt, amilyen kis beszélgetést letolt magával és velünk, hát az kész volt.. .:D A táncai, pózolásai, hülyéskedései, arc vágásai.. mindeen. Annyira közvetlen és annyira látszik rajta, mennyire imádja a közönségét. :) 

Itt még egy AFC-hez viszonyított példát jegyeznék meg. Amíg Tamás egy kisebb hisztit vág abból ha a rajongói pengetőhöz jutnak, addig Ákos koncert közepén jön oda hozzánk és fogja meg a kezünket majd gyűri az ujjaink közé a becses kincset. Nem sajnálva azt, mert tudja, hogy nekünk az maga a leírhatatlan ajándék, amitől a szívünk is megáll! :) 

Húú, jó sok érzés mi? Heves szívdobbanás, majd képes megállni is. Hányszor halnék és támadnék fel egy Ákos koncerten ha lehetséges lenne? :) Minden fél percben?:O Na jó, még szerencse, hogy nem lehetséges!

A koncert alatt nem tudtam, hogy tomboljak vagy olvadozzak tőle, ezért teli torokból üvöltöttem a dalokat és fotóztam, rengetegeeet! Ha feltettem gépre a képeket, bővítem a bejegyzést párral. :)

Egy pillanatra viszont tényleg megállt a szívem. Megállt a világ, a körülöttem lévő tömeg megsemmisült és láttam, hogy Ákos lát. A szemembe nézett és nem csak a szaladó szeme. Oda szögezte rám a két gyönyörű szemét és el se kapta. Ott néztem a szemébe, néztem, ahogyan ő az enyémbe. Azokban a pillanatokban, mintha egy másik dimenzióban lettem volna.. ♥

A koncert során még párszor megtaláltuk egymást a szemünkkel. A legszebb összenézésünk viszont a Valami véget ért alatt volt. Igen. Aki ismer az tudja, ehhez a dalhoz való viszonyulásom és, hogy mit vált ki belőlem. A könnyeim nyeltem, az egész arcom beterítette a forró könny és alig láttam. Egy elfolyt homály volt minden, mikor viszont egy picit kifolyt minden és időt kapott a szemem új könnyeket gyártani, megláttam, hogy engem néz. Újra. Nem tudtam most mit gondolhat, azt tudtam, hogy nem tudtam mit csináljak. Néztem tovább  a szemébe, majd pár másodperccel később letöröltem a könnyeim, amit egy kacsintással díjazott. Most mi jött? Meghaltam vagy meghaltam?! Adok segítséget, nem haltam meg, de egy Földön túli helyre repültem, rózsaszín póni lovakon, Ákos karjai közt. Persze sajnos csak képzeletben. :(

A 'mini' koncertet is a megszokott dalával az Adjon Istennel zárta. 

A koncert után nem jött ki dedikálni, sem egyebet csinálni, de a legnagyobb meglepődésemre, odajött hozzám az egyik road-ja. Odajött és megkérdezte az a tekercs, amit a kezemben szorongatok Ákosé lesz-e, mert ha igen, akkor ő beviszi neki nagyon szívesen, mert már rohan is tovább Ákos egy fogadásra. Személyesen akartam neki odaadni, de kétségek támadtak bennem, hogy személyesen összejöhet-e. Így szét tekertem a lapokat és a kezébe nyomtam. Megnyugtatott, hogy most megy és beviszi neki, és bízzak benne mert 6 éve Ákossal dolgozik. Megtanulmányozta a rajzom, majd a másik oldalra hajtott és ahogy meglátta, hogy egy levél az, egyből beviharzott vele. Oda álltam az öltöző bejáratához, ahol állt pár másik személy is. Velük, a koruk ellenére egész jól összebarátkoztam. :)

A road akinek oda adtam a rajzot és levelet kijött az öltözőből és meglátott. Ekkor tudatta velem, hogy Ákos a rajz láttán egyenlő lett egy óvodással, aki karácsonykor megkapja a legáhítottabb ajándékát, most épp a levelet olvassa, amit olyan 'nem lehet igaz, ez felfoghatatlan' arccal tesz és nagyon tetszik neki. 

A boldogságtól még magasabbra repültem képzeletbeli szárnyaimmal. 

Ákos testvére kijött az öltözőből, akire rajtam kívül mindenki azt hitte Ákos. Én követtem és megkérdeztem tőle Ákos kijön-e. Azt mondta nem, de adott egy tippet. ;)

Hát Vivike találkozott személyesen Ákossal és a következő sort kapta Ikonjától: 'Kicsi lányka, eddig hol tetszett bujkálni?' :)))) Az egyéb dolgokat megtartanám magamnak, annyit viszont elárulok, valami fura érzés gyanánt, nem akartam vele közös képet. Annyira settenkedve hagyta el a helyet, hogy ne kelljen mindenki mellett vigyorognia, hogy teljes mértékben kielégített az, hogy kaptam tőle azt a pár percet és a koncertet, amit a kiválasztott rajongóinak adott. 

Jelenleg is még euforikus hangulatban vagyok, nem tudom feldolgozni a tegnap történtetek. Suliban kéne lennem, de neeeem bírok! Itt vagyok pizsiben és az új Ákos albumot hallgatom. IMÁDOM! A Tengermoraj már most kedven! És a Vén tinédzser is. Két kedvenc az albumról.♥

Ákos egy igazi ikon, ezt minden elfogultság nélkül mondom! És a legcsodálatosabb ember, aki a zenész szakmában és a Földön is van! Nagy szerelem van most. :))♥

Szeretlek Ákos, köszönöm, hogy valóra váltottad életem legnagyobb álmát... belőled ennyi nem elég!♥

A végére pedig egy videó a tegnap estéről. Nem én videóztam, most lőttem jútyubról. :) Hallgassátok, s szeressétek az új, szívemnek legkedvesebb Ákos dalt, ami most pontosan betalált.. a szövege ismét az élethelyzetem. Valamit tud.. hogy mindig aktuálisan mintha nekem írna.. Tengermoraj.♥