Elmulik. Fajdalom. Ketsegbeeses.

Legutobb mikor a sirkert kitaposott utjain lepkedtem forro nyar volt.. Julius 24.-e es a forro szello szaritotta az arcomrol legordulo konnycseppeket. A nap teljesseggel egette a borom es a fekete ruham magnessel vonzotta a sugarait es nyelte magaba hivogato melyseggel. Valamivel megis konnyebbnek ereztem magam a helyzethez merten. Ott volt az a hihetetlen boldogsag,ami az elozo nap zudult a nyakunkba. Az uj elet csodaja. Ironikus egy helyzet volt,ahol ket napot toltottem sirassal magam sem tudom mikor az orom es mikor a gyasz konnyeit hullajtva. Mar akkor ereztem az egesz evre telepedo ambivalenciat es azt,hogy az adj,hogy kapj elvet fenn tudjuk tartani minden helyzetben meg kell hagyni az egyensulyt. Viszont az en esetemben ha a szalak osszefonodasat figyelem,az egyensuly borul a boldog vidam napok es a gyasszal,szomorusaggal toltott napok mellett.
Uresseg telepedett minden napomra oktober 20.-val kezdodoen. Minden felborult es fenekestul felfordult. Megszuntek a szokott dolgaim,felvaltodtak majd megszuntek a napszakok es notton nott bennem a felelem es ketsegbeeses,amit igyekeztem a legprecizebb modon elfojtani magamban. Annyira harcoltam az ellen,hogy elfogadjam a helyzetet. Annyira makacsul eltem bele magam a sajat kis alomvilagomba,hogy tenyleg nem vettem eszre a fejem felett kongo vesz harangot. Szimplan jobbnak lattam a boldog tudatlansagot es homokba dugtam a fejem azt remelve,hogy amirol nem veszek tudomast az nem letezik. Aztan kezdett minden egyre jobban a rossz iranyba menni es en meg melyebbre astam csukott szemem s fulem. Kezdtem teljesen nem tudomast venni a korulottem letezo vilagrol. Minden nap atutemezodott es ugyanugy telt el 2honapon keresztul. Ez ido alatt voltak hatam mogotti osszesugasok az aggodalom miatt es elfordulo arcok,akik nem vettek eszre a nema segelykialtasaim mert nem ok voltak epp a kozeppontban. Egyszer sem hagytam,hogy eltorjon a mecses. Gyengenek,labilisnak ereztem belul az enem,ugyanakkor eros voltam mert minden nap lekuzdottem onmagam. Tamasza voltam 2honapig es nem engedtem el a kezet. Nem hittem,hogy arra is kepes leszek,amirol azt hittem feladom ha oda erunk. Vegul felborult es megvaltozott az egesz eletem/eletunk..Orokre. Mar csak ketten maradtunk. Mindig az elmenonek az egyszerubb. Az emlekeimben el,hogyan fogta eletem minden pillanataban a kezem es rettegek. Ujra rettegek,mert felek,hogy egyszer kicsusznak az emlekeim es nem fogok emlekezni az illatara,a hangjara a szemenek pontos szinere. Egyik pillanatban jol vagyok aztan ujra elnyel a sotetseg. A legkinzobb hiannyal kuzdok meg es nem tudom miert nem hagyom egyszeruen,hogy elnyeljen. Nehez erosnek maradnom ha nem tudom miert kell tennem.. Az agyam egyik fele tisztan tudja de a masik,es ugy tunik az a dominansabb resz,azt suttogja adjam at magam a sotetsegnek. Elmulik.
Holnap a tuzo nap helyett a fagyos szel fogja meginkabb kicsalogatni az omlo konnyeket. Minden nehezebb lesz. A fojtogato kepsorok peregnek elottem es megint felek. Osszekuporodva zihalva a szedulessel es panikroham szeru tunetekkel kuszkodve varom a reggelt...varom,hogy a sotetseget felvaltsa a feny es a ketsegbeeses elszoritsa a torkomat.
Fajdalom vagy erzektelenseg.

Várok még rád és hiszem még, hogy eljössz

Még mindig megrendíthetetlen hittel rendelkezem az igaz szerelem felé, hogy van, akit nekem szánt ez ég és szó szerint belém lát. Olyasvalaki, aki egy pillantásra kiszúr a tömegből, a sajátos szürkeségemmel és minden tökéletlenségem ellenére tökéletesnek lát. Minden hátsó szándék és hazugság nélkül néz a szemembe és félt mindentől de legfőképpen magától, hogy fájdalmat okoz és megbánt. Akivel tudom, hogy szeretjük egymást, mégis meg kell küzdenünk azért, hogy együtt lehessünk. Akivel megtapasztalom, hogy van öröklét, vagy ha már múlni kell egyszerre múlunk el a pillanattal. 

Tévedtem, mikor azt hittem megkövesedett lettem az érzelmekkel kapcsolatban. Volt idő, jó pár hónap, míg kitudtam szorítani magamból a tündérmesékben való hitet és a boldog befejezést, de nem tudok változtatni azon, ami szorosan a velem született jellemembe van épülve. Mindig is az a babarózsaszín világú, csetlő-botló, minden gödörből kimászós az én személyre szabott Edward Cullen-emre várós kislányból már lassan nővé érő félig felnőtt lány leszek, aki akkor is hinni fog, mikor az élet keményen az arcába csap. 

...és utánam az özönvíz.

but doesn't

Itt vagyok a vilagban,elek es letezem. Erzekelem a korulottem eloket,megis ezer evre vagyok toluk. Mindenkitol. Itt vagyok,de megsem.

Mellébeszélsz...

Lehet úgy harcolni az érzések ellen, hogy nem is tudsz róluk? Úgy érzem egy lehetetlen csatát vívok magamban mélyen elnyomva és most tudatosította velem a belsőm, hogy mi is a helyzet. Vagy inkább csak szó szerint most ébredtem rá? Vagyis felébredtem.. reggel. Abból a különös világból, ami mintha a valóság lett volna és felébredve belegondoltam.. nem tiltakoznék ellene. Mégiscsak nem értem... eddig is itt kellett lennie, nem lehet, hogy csak most jöjjek erre rá. Vagy de? Olyan zavaros az egész. Mindig ez a titkolózás ha arról van szó, akit szeretek, vagy jelen esetben akit talán szerethetek. Neki álltam tesztelgetni magam, dalokkal videókkal és minden egyébbel, már megint túl gondolok mindent. Pedig csak hagynom kéne magam és az érzéseim. Hagyni, hogy átjárjon, aminek át kell és letudjam írni, hogy szeretném, szeretnék a szemébe nézni, szeretném ha megfogná a kezem és szeretném ha szeretne. Leírtam. Akkor most már valós? És ha az is, harcoljak ellene? Ki kéne kapcsolnom az agyam, ami az év minden napján jól megy, egészen addig, amíg valami ilyesmi nem történik. Nekem akkor kezd beindulni és hatalmas káoszt okozni. Vicces, hogy még ebben sem hasonlítok az embertársaimra. 

A kérdés viszont még foglalkoztat. Most elismertem valamit? Elismertem egy érzésnek a valósságát? Vagy csak akkor lesz elismerve ha már a közzététel gombra kattintottam? Mint már oly sokszor mondtam magamnak: lehetne egyszerű, de nem, ez bonyolult. 

Megint. Bonyolult. Pedig ha ránézek, akkor nem bonyolult.. amúgy is küzdöttem már meg barátoknak hitt rosszakarókkal. Most legalább jól tudnám kik az ellenségeim. Viszont ez nem lesz jó, így nagyon nem lesz jó. A lényeg és az egyetlen dolog, amivel foglalkoznom kell ha ez valós, azaz, hogy minden olyan legyen mint a mai álmomban. Ha van egy kis szerencsém -ami már nagyon jól jönne-, akkor megint álmodtam egy útmutatást, egy jelet. Sosem voltam ennyire önző, de kérlek.. most legyek én a szerencsés, csak ebben az egyben.

 ~

Ami pedig azt illeti, hogy ragaszkodom és szeretek, legyen annyi, hogy nem akarom megvárni amíg kitelik pontosan az idő. Dacból nem éri meg. Sok dologra jöttem rá. Elég volt az önemésztésből. ,,Tűéles a kép, végre minden összeállt már látom merről fúj a szél. Bár jól takart a hazug homály.." 

Évek telnek el, bennem mégis létezel. Emléked nem törli semmi el...

Két orrfújás között a mai napig elmélázok ilyen időben,ilyen állapotban bizonyos dolgokon... Bizonyos múlt béli dolgokon. ...hogy mennyivel másabb volt akkor.. mennyivel könnyebb de rosszabb volt. Igen,mert így legalább megtapasztaltam milyen szeretni. Milyen ha valaki a mindeneddé válik és mar a szívdobbanásaid, a lélegzetvételek,minden róla szól. A mai napon is bele halok abba, hogy vége, hogy így lett vége... és tényleg vége. Minden reggel kinyitom a szemem, kissé remegő gyomorral megnézem, hogy írt-e... keresett-e.. és minden reggel ugyanazzal a keserűséggel nézek tükörbe. Minden reggel látom magamon, hogy kényszeredetten magamra mosolygok, de legszívesebben ordítanék és sírnék. Látom az egyre inkább összeomló énem, aki a burkom alatt él és félek. Félek, hogy örökre elvesztem. Félek minden naptól. Mióta ő elment, azóta minden fokozatosan fordul egyre rosszabbra. Pedig azt mondják, hogy a szív fáj, de idővel enyhül, majd megszűnik a fájdalom. Nekem mindenem fáj, az egész testem, minden részem. Mi lesz ha örökre így maradok? Egy törött valaki ként, aki erősnek próbálja mutatni magát, de igazából amint egyedül marad feltűri a pólójának ujját és a régi sebek felett könnyezik. 

Annyira szeretnék erős lenni, de nem megy. Most már nem megy... eddig úgy ahogy ment és tudtam játszani a mindennap mosolygó lányt, aki segít másokon ő pedig nem kér viszonzást soha, de már nem megy. Szombat este elég volt az egészből. Tudatosított bennem olyan dolgokat, amikre inkább nem akartam volna rájönni. Újra ráébresztett, hogy minden álmom és vágyam a kukába dobhatom mert kibaszottul egyedül vagyok és egyedül is maradok. Az élet, amit magamban minden vele töltött nap raktam egyre teljesebbé az már nincs többé. Semmi sincs többé... 

Egy dal, pár keringő és jó sok kioktató mondat. Ennyi képes volt összedönteni az önvédelemre épített falaimat. Bárcsak holnap reggel arra ébrednék, hogy nem érzek többé. Valóban jobb lenne, mert legalább csak az emlékeimben élne tovább minden, de nem lenne rám hatással. Nem érintene meg, hogy nem leszek senkinek sem a hercegnője 2 év múlva a szalagavatómon és minden estét ugyanúgy egyedül fogok átkönnyezni. Rá fog tenni a dologra az, hogy tudom ő valahol boldogan él, boldogabban mint akkor volt amikor nekünk akartam időt szerezni. Sokkal egyszerűbb volt.. minden. Kettő nagyon hosszú és sűrű év, ami eltelt. Vagyis, január 14.-én lesz pontosan 2 éve, mégis ha bele gondolok már ekkor elkezdődött. Már ekkor elém jöttek a képek, a posztok és a beszélgetések, ahol felmerült témának. Már itt elkezdődött az egész. Fogalmam sem volt róla, hogy később ez lesz, a jó pillanatok mellett ennyi borzalmat megélni és nem gondoltam volna, hogy valaha is képes leszek mégiscsak ennyire erősnek lenni. Titkolni a fájdalmat, legyűrni a nehézségeket és mérhetetlen végletekig mazochistának lenni. A legrosszabb, hogy még most is harcolnék, de már nem tudok. Ha megpróbálom lebonthatatlan falakba ütközöm. 

"Tudom több mi bennünk volt, lehet fel se fogtam még.. hogy ez az én kudarcom én engedtem, hogy falakat húzz elém.." 

Pedig bennem él, minden beszélgetés és pillanat, amiben volt egymáshoz közünk. Az a szorongósan ébredős reggel, amikor kint minden tiszta hó volt és siettem a vonathoz. Majd 10:45-kor leszálltam a keletiben és az 5.számú vágány elején ott vártak. Az a kínos csönd, amikor egymáshoz sem szóltunk, aztán az első kettesben maradt pillanatban félelemmel telve de megtettem és megszólítottam. Annak az egész napnak a varázsa és az a pillanat, amikor először de azon a napon a szemembe nézett én meg az övébe és attól a pillanattól kezdve nekem már... nekem már.. engem már csak az a két zöld szem fogad, ha lehunyom a szemeim. Utána az első sms, amit rá 5napra kaptam és az első beszélgetések. A fokozatosan rám törő szerelem, amitől boldog voltam. Az első megbeszélt majd lemondott talik, amikor még fel sem merült bennem, hogy talán játszanak velem. Az első hosszú éjjeli beszélgetés pontosan egy hónapra rá, hogy legyünk együtt. Majd a hír ami az arcomba csapott, hogy nem, ő mással van. Aztán mégsem. A hónapokig tartó huzavona, az a rengeteg átsírt éjszaka. Pár szép pillanat, versek, amiket máig őrzök felirkálva a naplómban és az a sok tönkrement barátság, amit ennek a "kapcsolatnak" áldoztam. Annak a gyönyörű első csóknak az emléke és annak az átszenvedett nyárnak minden napja, ahol kezdtem a rossz út fele menni és előjöttek az évekkel ezelőtti dolgok. Annak az évnek az utolsó két hónapja volt az egyik csúcspont, amit úgy éltem meg mint a legszebb napokat. Aztán jött a 2hónapos eltűnés, amikor Budapest utcáit egyedül járva a térdig érő hóban törtettem, hogy megtaláljam azt a házat és lakást, ahol azon a bizonyos napon voltunk akkor 1 évvel ezelőtt. Majd a csalódás, hogy más nyitott ajtót, bár tudja kit keresek. Utána rendeződtek volna a dolgok? Nem tudom... csak a néha magasba kapó boldogságra és a mélybe húzó emésztődésre emlékszem. Meg azokra a hosszú és egyhangú napokra, amikor minden mindegy volt, mert nem volt velem. Az az elvadult idei nyár.. és az a bizonyos augusztus hónap, amikor azt hittem révbe értem/értünk de mindez csak az utolsó legaljasabb húzás volt. Azóta minden nap meghalok. Jobban mint eddig bármikor. Haldoklom és az egyetlen dolog, aki segíthetne rajtam most mással boldog. 2012. január 14. óta minden megváltozott... és 2013. augusztus 24. óta minden a lehető legrosszabb.

Szinte 100%-ig biztos vagyok benne, hogy Te is elolvasod ezt. Akár most, akár pár hónappal később. Nem szégyellek semmit. Egyetlen tettemet sem, egyetlen kimondott szót sem. Tudod miért? Mert az egyetlen olyan ember vagy, akit életemben először beengedtem a szívembe, akiért kiálltam annyi mindent. A magad elsőségében az utolsó voltál, akinek őszintén mondtam, hogy Szeretlek.. Te voltál, a minden. Már csak annyit kérek tőled, hogy legyél nagyon nagyon boldog. Mutasd meg nekem, hogy neked így jobb...

Elvesztem.

Elmulas...

Az ido mulik..lehet,hogy neha szelsebesen,olykor pedig hatalmas lassu sivarsaggal,de mulik. Es bar kozhelynek tunik,de az ido minden sebet begyogyit. Az ido,a jelen felkeszithet a rohamosan kozeledo jovore. A jovo tragediaira es boldogsagaira. Az ido mindenre ad alkalmat. Felkeszulhetsz egy uj elet befogadasara... Es felkeszulhetsz egy elet langjanak kihunyasara. Azt hiszem,most epp az utobbit elem meg. Elvesztem.

"No you weren't the love of my life..."

A múlt csak múlt, már nem lehet rajta változtatni, de tanulhatunk belőle. Visszatekinthetünk a hibákra, az elesésekre és felkelésekre, a rossz napokra amiket jó követett. Ránézhetünk a hegekre és a fájdalom okozója iránti utálat vagy gyűlölve szeretés helyett megbocsáthatunk. A múltunkból felépíthetjük a jövőt ha jól rakosgatjuk az életünk kis puzzle-jét. A jelenben meg kell élnünk a pillanatot, őrültnek kell lennünk egészséges szintig és a lehető legkisebb félelemmel lépkednünk. Hisz a jelenből lesz a múltunk.. amiből építkeznünk kell. Nem félhetünk örökké a következményektől. Képtelenség, hogy egy aránylag ép lelkű ember akkorát hibázzon vagy az élet akkorát üssön rajta, hogy abból ne tudjon felállni. Persze, láttunk már és láthatunk olyat, akiknek nem sikerül, de minden kivétel erősíti a szabályt. Beleuntam a félelembe, a falaim építésébe és erősítésébe valahányszor felmerül az, hogy valaki áttörjön rajta. Beleuntam a csodának várására és a siránkozásba. Sikerült már rossz módon leeresztenem a határaim és beengedni az embereket, olyanokat is akiket nem kellett volna. De már ez is a múlt, amiből tanultam. Most szeretnék változtatni, szeretnék újra az a lány lenni, aki nem fél senkitől, aki a helyén tudja kezelni a csalódásokat és nem lesz évekig a saját maga által megteremtett burok lakója. 

Már tisztában vagyok azzal, milyen nehéz dolog szeretni valakit és milyen nehéz megtartani azt a valakit. Mennyire könnyen omolhat össze a gondosan megépített kis kártyavár ha egy bizonytalan lenge szellő meglegyinti a levegőt. Elég egy percig nem odafigyelni és soha többé nem lesz semmi sem ugyanolyan, mint azelőtt. Persze mindenhez két ember kell és sosem csak az egyik fél a hibás. Ezt is meg kell majd valahogy tanulnom kezelni.. mert nem mindig én vagyok a gondok okozója és nem én teszem tönkre az egészet.

Az emberekből mára már eltűnt a tolerancia, megértés és empátia minden apróbb fuvallata. Az emberiség 98%-a önző és a látszatra megy, ami a megjelenéstől kezdve a kimondott szavakig felölel minden kategóriát amiben csak lehet a látszatra adni. Kimondják meggondolatlanul az ígéreteket, amikről tudják, hogy nem fogják betartani, rosszabbik eseteben nem is emlékeznek a szavakra, amik elhagyták a szájukat. Könnyen megteszik a nehéz ígéretet: ,,Nem számít kivel, de legyél boldog. Ha nem lehetsz velem legyél mással csak ne azzal, aki fájdalmat okozott." Aztán amint felmerül az, hogy tényleg boldogságra nyit a fél valaki más iránt, akkor jön a bedühödött féltékenység és az áskálódás. Mert időközben átformálódik a mondat és ,,Ha nem lehetsz az enyém ne legyél másé se!", ,,Ha az én tehenem megdöglött, dögöljön a szomszédé is.." közmondás kezd el érvényesülni. Valahogy az ilyen embereket sikerült magam köré gyűjtenem az első önfelépítő mozzanatom során.

Most már nem vágyok olyanra, aki azt mondja, amit hallani szeretnék. Őszinte embereket szeretnék. Olyanokat, akik adnak esélyt és időt arra, hogy megismerjem őket és megismerjenek. Olyanokat, akik valahol már tudják is milyen vagyok. Igen, mint minden példálózásnál átlagban, most is gondolok valakire. Valaki olyanra, akiről eltudom képzelni, hogy az első olyan személy legyen, akit azokon a bizonyos falakon átengedek. Szorosan értve nem teljesen idegen, mert jó ideje ismer, mégsem az ismeretség szó szoros értelmében véve. 

Megosztottam most a világgal, hogy semmi sem tart örökké, hogy a szép szavak mögött vannak ócska és üres szándékok, rossz emberek a jó arc mögött, és hogy bár ez az első erre utaló mondatom: az első szerelmet sosem lehet elfelejteni. De az első után jön még második is, akiről érezni fogod, hogy képes lenne boldoggá tenni. És az első szerelemből tapasztalt dolgok fognak segíteni abban, hogy most azt az egyetlen egy percet se használd arra, hogy más fele nézz. Mert már tudni fogod a dolgok nagy részét.. én nem fog összedőlni. Sikerülni fog.

És végül az inspiráló dal:

Elmúlás

Régebben sokkal közelebb volt az emberekhez a születés, a halál, a közösség együtt élte meg az ilyesmit. Ezek a dolgok mostanra eltávolodtak tőlünk, és olyan, mintha nem is kéne, hogy az életünk része legyen. Tudnunk kell elfogadni, és közelebb engedni magunkhoz az elmúlást, még ha ez a kicsit önző, individualista társadalom úgy is viselkedik, mintha sosem kéne meghalnia. Mintha a vagyonfelhalmozás is arról szólna, hogy sose halok meg.

Ahogy hinni se mered

Megertek bennem ujra a kiirni valo gondolatok... Az eso kopog a parkanyon, a szel mozgatja a redonyt, Akost hallgatok es a konnyeim egetik az amugyis laztol forro boromet.

Ez nem mulik el. Vannak napok, hogy konnyebb, hogy jobb. Mert nem gondolok ra, kizarom magambol. De ez csak ideig-oraig segit. Meg mindig rola beszelnek nekem a szerelmes dalok es miatta telnek meg konnyekkel a szemeim. Szeretnem feledni, de valami meg fogva tart itt bent. Talan bolondnak tunok, hogy ennyi csalodas es bantas utan meg mindig nem engedem el. Hulye vagyok, hogy o mar massal van de en meg vagyok ra. De nem tudom magambol kitagadni az erzest. Nem tudok ugy letezni, hogy o mar nem a reszem. Ha az eletembol tavozott, legalabb a szivemben hagy tartsam meg. Ha kell annak az aran, hogy rajta kivul masnak igy mar nem jut hely.

.....

Marionettbábu

"Ha egy kapcsolat nincs lezárva, nem beszéltétek meg a dolgokat, akkor csak abbahagytátok, de nem zártátok le! Valaminek a görcsös életben tartása. Valaminek, ami halott! Ami megdöglött! Arra vágysz, hogy majd összefuttok. Vagy ez valamiféle bosszú? Hogy lásson téged? Így, ahogy kinézel? Hogy tessék? Ezt csináltad velem! Ez lett belőlem! Vagy valami illúzió fenntartása? Hiszen még mindig itt van mellettem."

Eljön az a pont, amikor rájössz, hogy az egyetlen ésszerű megoldás, ha elengeded, de erre képtelen vagy. Már réges-régen túl vagy azon, hogy az eszedre hallgass mert már rég nem te irányítod a szálakat. Igazából soha sem te irányítottad, hanem valami vagy valaki más... egy szerelemben sosem te irányítod a tetteid, a szeretett úgy képes rángatni akár egy marionettbábut. Hatalmas erő kell ahhoz, hogy elvágd a köteleket, hisz ha a báb kötelei elszakadnak a mozgatótól, akkor a bábu összeesik és többé nem jár olyan szép táncokat.

November 01.

"A halál békés, könnyű. Az élet nehezebb."

Mindig a maradónak a nehezebb, legyen szó búcsúzásról, szakításról, halálról... mindig annak a nehezebb, akit elhagynak, akit egyedül hagynak. Furcsa és érdekes dolog a halál. Akik "visszatérnek" belőle különféleképpen írják le, hogy mit éltek át, hogyan látták. Tényleg a lelkünk megnyugvása a cél? Olyan sok kérdés vetődik fel bennem ezzel az.. állapottal (?) kapcsolatban. Hisz még meghatározni sem tudom pontosan.

Hiányoznak. Minden napban ott van a hiányuk a mérhetetlen hiányuk, amit azzal okoztak, hogy elmentek... itt hagytak. Butaságnak tűnhet, de pontosan az ő távozásuk adja az okot arra, hogy már ne merjek szeretni, ne merjek engedni, hisz ez a kín és fájdalom nem olyan, ami elviselhető. Megtanultam együtt élni az érzéssel, de ugyanolyan kellemetlen, ugyanúgy a sírás ellen küzdök ha eszembe jut egy-egy emlék, vagy csak szimplán megérzem azt a rengeteg szilánkot, ami a szívemben van. Tudom, hogy nem szabad a múltban ragadnom és tudni kell elengedni, de hogyan engedjen el az ember valaki olyat, akit teljes szívéből szeretett? Hogyan engedjem el a tudatot, hogy bár már évek óta nincs, soha többé nem érzem az illatát, nem hallom a hangját, nem nézek a szemébe és nem látom soha többé. Mert már nincs itt és nem is lesz soha. Hogyan tudnám feldolgozni, ha az elmúlt 4 évben minden évre kijutott az elengedésből, a búcsúzásból? Hogyan lehetne enyhíteni mindazt a felgyülemlett bánatot, amit egyenként és együtt okoztak a távozással? Mindannyian elvittek egy darabot belőlem. Tovább élnek a szívemben, de ez közel sem olyan, közel sem kárpótol. Önző vagyok, mert soha sem szeretném elveszíteni azokat, akiket szeretek és önző vagyok, mert a saját bánatommal foglalkozom.. de nem lehet elfelejteni valaki olyat, akit szeretünk. Mert ha valakit szeretünk, akkor... akkor.

"Bármennyire is erőlködtem, hogy ne gondoljak rá, nem azért küzdöttem, hogy elfelejtsem. Éppen hogy attól féltem - éjszakánként, amikor a hosszú álmatlanságból eredő kimerültség lerombolta az önvédelemre emelt falakat -, hogy elfelejtem, hogy a múlt kicsúszik a kezem közül. Hogy az agyam szita, és egy napon nem fogom tudni visszaidézni pontosan a szeme színét, a bőrének hűvös érintését, vagy a hajának a pontos árnyalatát. Azt nem engedhetem meg magamnak, hogy gondoljak rájuk, de elfelejtenem nem szabad őket.

Mert volt valami, amiben muszáj hinnem ahhoz, hogy tovább tudjak élni - tudnom kellett, hogy létezik valahol. Ez minden. Minden mást el tudok viselni. Feltéve, hogy ő létezik."

Ulok a fenyben

"...mindazt amit láttam végül mégis

nevetve mesélem és karjaid mégis újra ölelnek, hogy álmaim a sárból minden reggel fölkelnek. Én hiszem, hogy a sorsom sajnálja a sorsát, hisz' ki taposna szívesen tövis nélküli rózsát? (...) Én hiszem, hogy Te lehetsz az, ki felvezet a

csúcsra, hisz' nálad van az ajtó, tessék, itt a kulcsa."

Ejjel van a javabol, 2ora es en itt ulok az agyamon az uzleti vallalkozasok fuzetem felett, elmelazva... Csond van es csak a villanykorte sercegese tori meg ezt a csendet neha-neha. Most a csend szinte ordit. Kialtja az arcomba mindazt a csuf es elfolytott igazsagot amit lassan honapok ota hordozok magamban. Hazudok magamnak.... Hazudok magamnak a remenyben, hogy egy nap elhiszem majd amit mondok de ez nem lesz igy. Az igazsag mindig bennem fog lapulni, a szivembe van karcolva es a lelkem suttogja. Idorol idore elo fog kuszni es vegig halad bennem emlekeztetve arra "itt vagyok, nem tuntem el csak rejtegetsz...".

Az utobbi idoben elegge eltuntem.(allitolag) Merhetetlen a kaosz, amiben letezem. Korul nezek es nem tudok olyan helyre lepni ami nem kiaknazott ut lenne. Mar nem akarok valaszt kapni a kerdeseimre... Mar nem szeretnek semmi mast csak egy kis nyugalmat. Olyan nyugalmat, hogy az ejjeli csondben se orditsa a belso enem az arcomba a feledni valo dolgokat...

Ujra itt..

Tul sok emlek,tul sok gondolat...tul nagy nyomas. Osszeroppanok. Megfojt, visszatart..maga ala temet. Megsemmisulok. Tamad, szelsebesen tor vissza a tudatomba. Elbuktam. Szet marcangol a darabjaimra, a husomba eszi magat es szorit. Darabokraestem. Nem enged felejteni visszaeroszakolja magat. Zavarodottsag. Kinoz, eget, mar, lelancol... Osszezuz.

Hit

Az eddigiekre nem jellemzo bejegyzest osztok most meg, amiben nem lesznek sokadjara megfogalmazott kozhelyek, es a bolcselkedo filozofus enem is meghagyom uresben. 

Mindig is fura kapcsolatom volt a hittel. Sosem tudtam eldonteni hiszek-e vagy sem, aztan vegul mindig afele huztam, hogy minden legendanak van alapja es igazabol onmagunkban mint ember, hatalmas energiak vannak ahogy korulottunk is a vilagban. Olyan erok birtokaban vagyunk, amikrol nem tudunk. Gondolva itt az agyunk 10%-os kihasznaltsagara.

Szoval... Mar tudom, hogy igazabol hiszek. Nem helyezem annyira az eletem legfobb terebe ezt a dolgot, de hiszek. Ma delelott fogalmazodott meg bennem, hogy tenyleg van aki odafentrol segit es iranyt mutat ha mar vegkepp elvesznenk. Csak tudni kell kerni, meglatni es megkoszonni. 

Tegnap ejjel segitseget kertem es mar-mar hiszterikusan kivantam valamit, aminek az ellenkezojet kaptam de igazabol legfokepp segitseget akartam. Megkaptam. 

Letezik es velunk van. "Mindenutt ott van erzed, megsem lathato sehol.." Most Akost ideztem mert o is hisz es azt hiszem eggyel tobb dolog van, amit beszed temanak feldobnek egy kozos beszelgetes soran. Na majd decemberben... :)

A lenyeg az, hogy hiszek. Hit nelkul az ember elveszett. Muszaj lennie valaminek/valakinek akihez lelkigyogyulasert fordulunk. Nem kell megijedni, nem leszek gallerosapaca, csak megtalaltam egy olyan dolgot az eletben, amit mar oly sokan es mivel sajat magam tapasztaltam, hogy amint kertem segitett...hiszem, hogy igaz.

Van annyi kerdes mi felkavar...

Nem tudom tobbe elhallgatni azt, hogy belul faj meg nagyon!

Nyisd ki a szemed végre, lassan elnyel a magad köré teremtett mocsár..

Mindenki magán kívül eső okokban keresi az életét megkeserítő tényezőket, de minden hiba bennünk gyökerezik le és csak a jéghegycsúcsa az, amit másra tudunk kenni. Mert igazából rajtunk áll, hogy mit hozunk ki az éppen adott lehetőségekből. Egyszer egy hajnali italozgatás közepette nagyon mély és velős beszélgetésbe keveredtem egy idegennel és azt mondta: ,,Lehet keseregni és lehet keresgélni." 

Igaza van és volt. Lehet, hogy perpillanat nem úgy folyik az élet ahogy azt szeretném, de attól még nem kell elnyelnem magam. És ez igaz másokra is. Kereshetünk, hibáztathatunk másokat a felelősséget elhárítva de a boldogságot a saját életünkben magunknak kell megteremteni. Amíg mi nem változtatunk addig nem változik semmi. Az égből nem fog becsapni mellénk egy boldogság feliratú villám és nem fogja rendezni a dolgainkat rajtunk kívül senki más. Millió meg egy lehetőség áll előttünk csak ki kell nyitnunk a szemünket, kilépni a kis komfortzónánkból és merni nyitni az új és ismeretlen felé. Mert a változás jó és izgalmas utazásokra hív minket, amivel semmit sem veszíthetünk, hisz a végén úgyis oda érkezünk ahová érkeznünk kell. Minden okkal történik, mindennek úgy kell lennie ahogyan éppen van. 

"Látod az összeomló házat, látod a süllyedő hajót, látod a fejünk felett a felhőt csak egyet nem látsz meg; a jót! Hiába színes a világ ha nem látsz mást csak sötét foltokat, mást hibáztatsz pedig te önmagad miatt nem vagy boldogabb!"

Vege :)

Nem erzem mar magamenak ezt a helyet...
Nagyon sokan felkerestetek mar, sokan visszatero olvasoim vagytok es van koztetek olyan is, akivel baratsagot kotottem. Rengetegszer menekultem ide mikor ossze csaptak a fejem folott a hullamok, most megis bezarom a kis 'lelkimentsvaram'. Szakad odakinn az eso, a faleveleken es a parkanyon hallom a kopogast.. Utemes nehol zavart de megnyugtato. Halkan szol a zene a fulesembol es a kaosz szokottan ott van a lelkem melyen, de ezuttal mar nem irom ki magambol.
2het mulva ujra suli, ami jo lesz, azt hiszem. Kemenyebben fogok tanulni, javitok matekbol es nem szidom az iskolam a nap 24orajaban.
Aki elszeretne erni a kesobbiekben az irjon gyors egy privit vagy megjegyzest. Par hetig meghagyom az elerhetoseget, aztan a nemileg nevtelensegemmel egyutt bezarom az eletemet szemlelteto kis vilagot. Epp itt az ideje. :)
Csokollak Titeket. Ne feledjetek: minden lehetseges, csak van ami egy picit tovabb tart! Legyetek jok. :)

Pingvin :3

O a vilag legedesebb teremtmenye! :3 Pingvineket a vilaguralomra!*-*
Nagyjabol 8eve kezdodott nalam a Pingvin mania, amikor meglattam egy nagy dagi pluss Pingvint a Tesco-ban Karacsony elott. Emlekszem, hogy valahanyszor kimentunk mindig megolelgettem es mindig ugyanazt az egyet. Egy alkoholos filccel tettem pottyot a cedulajara. Minden vasarlaskor gyozkodtem anyut h legyen az enyem Pingusz. Mar nevet is adtam neki. :) De mindig ugyan az volt a valasz: nem.
Vegul Karacsonykor az enyem lett az en filccel megjelolt kis dagi Pinguszom!*-* 8 eve minden nap megolelgetem meg mindig es 6evig ugy aludtam h oleltem. Most is vele alszok el. Csak mar nem mindig olelem.:)
A kedvenc mesem a Tancolo talpak es a Vigyazz kesz szorf! valamint 5.-ben 6oran keresztul totyogtam a pingvinek elott a budapesti allatkertben. Mindent imadok, ami pingvin. Van pingvines bogrem, poharam, polom, fulbevalom, plussom, fuzetem es minden masom. :3 Imadom ezeket az edes mano teremtmenyeket! Bar az okat nem tudom, hogy miert. :)
Pingvin. <3

Hosszu ido utan..

Ha talalkozunk egy regi ismerossel, evek vagy honapok multan, akivel egyutt jartunk gimibe, akkor egybol meg van a tema. Kibol mi lett vegul, van-e csalad stb... Akik picit visszabb menve, ovoda utan az altalanosban talalkoznak, megbeszelik kinek maradt meg a kedvenc meseje, melyik barbie-t szeretne epp megkapni. Minden regi ismerossel van egybol egy tema, amirol tudsz beszelni.
De mi van akkor, ha egy evek ota nem latott testverrel talalkozik az ember? Ekkor mirol lehet beszelni? Hisz tenyleg o erdekel.. Annyi kerdesed van, de ha kimondanad hulyen hangzana. Mit tud mondani es hogyan tud elindulni az uton ket olyan szemely, akik szorosan egymas eletenek reszei voltak aztan hirtelen szakadtak el es evekig nem tudtak egymasrol? Ilyenkor a csend is jol esik. De mi abbol a par szobol is levagtuk mennyire hasonlitunk. A lenyeg h "visszakaptam". :)

Mindjart vege

Szornyu meleg van, amiben elegge lefaradok, de most megsem zavar annyira. Mindjart vege a nyarnak es nem tudom milyen is volt valojaban.. Alig talalkoztam azokkal, akik a legfontosabbak. Olyanokkal toltottem a nagy reszet akik szo szerint veve "utolso filleredig a baratod vagyok" emberek. A tavaly nyar olyan jo volt ilyen reszrol. Sok dolog nem volt annyira jo abban sem, de iden peldaul alig voltam/voltunk abadszalokon. A telkunkon is. A csalad is csak a temetesen gyult ossze. Es az unokatesomek se jottek haza megegyszer ahogy igertek. A baratnoim is csesznek visszairni ha a talalkarol van szo, es a tavalyi kiscsapat sincs tobbe. (Ugy erzem.) Mindig ez az elmulas... A letezo legnagyobb csodat iden eltem meg, a hugom szuletesevel de a buli.. Valahogy nem volt buli. Nekem hianyoznak az esti celtalan csavargasok, a megszabott ido amire haza kell ernem. Az, hogy a jatszoteren kapjak egy szal rozsat csak ugy a "te vagy a legjobb lany baratunk" felkialtassal. Sok dolog hianyzik, de minden okkal van ugy vagy maskepp. Most nem vagyok szomoru mert elegedett vagyok az eletemmel, de azert van par olyan resz ami hianyzik. :)

Nem leszek!

"Nem leszek az a karakter életem filmjében, aki becsapja környezetét, és egy vicces, vidám vezérbohóc szerepében parádézik a porondon, miközben maszkja felhólyagosodott a könnyeitől. Nem leszek az a fiú(lány) mások életében, aki egyik nap hahotázva idézi fel velük a 90-es évek slágereit, másnap pedig nem veszi fel nekik a telefont, mert képtelen szembesíteni a barátait azzal a titokkal, hogy ő is ember és neki is fáj. Kurvára. Nem leszek az a karakter sem aki vedeli a vodkát, sorra csókolja a fiúkat meg a lányokat, és másnap a vécé előtt térdel, hogy kihányja magából az önmaga iránt érzett utálatot."
/ Steiner Kristóf/

Megszoksz vagy megszöksz

Ez a baj azzal, ha uj emberek erkeznek az eletembe. Egybol a maguk szamara megfelelove akarnak alakitani, meg sem probaljak latni a valodi enem. Elitelnek a tetteim miatt, amit csak latnak de nem tudjak a hosszan visszanyulo elozmenyet. Nyakon ontenek a leocsarolo minosithetetlen szemet szovegukkel, kibeszelnek a hatam mogott pedig nagyon a nevem sem tudjak a facebook segitsege nelkul. Az ilyen emberek mennyit ernek? Nekem semmit. Amig en veszem a faradsagot arra, hogy megismerjem oket addig ok nem hajlandoak a felszin ala nezni. Mig en mindenkit ugy fogadok el, vagy nem fogadok el ahogy van, addig ok atformalni akarnak. De miert? Tetszetos a kulsom a barati korukbe? Vagy mi? Nem ertem... Ha valakit nem tudok elfogadni a maga valojaban, annak nem adok helyet az eletemben. Meg sem probalom olyanna tenni h birjam. Velem van a baj?
Nem, en senki kedveert nem leszek mas. En EN vagyok, es senki igenyeinek nem vagyok hajlando megfelelni. Ha valakinek igy jo vagyok akkor jo vagyok, mas meg keressen mast. Joejt.

New life, new hope

Az elmúlt időre azt kell mondanom, hogy egyszerre volt gyönyörű és borzalmas. Nagy próbák elé állított az élet nem csak engem, a családomat is és még mindig megpróbálja a végsőkig kihúzni az akadályokat. Egy szó szerinti csőd vagyok, voltam mégis... nem érdekelnek a gondok a fájdalom. Boldog vagyok. Most már látom a valósságát annak, hogy mennyire más a vágy és a szükség. Teljesen máshonnan kaptam meg a boldogságot. Ezért nem kellett küzdenem, csak úgy jött. Nem vártam, de jött és itt van és boldog vagyok. Mióta az eszemet tudom egy testvért szerettem volna. Egy pici csöppséget, akit jóra taníthatok, akinek én lehetek a nagybetűs tesó. Az elmúlt években erről a vágyamról letettem, de most már elárulhatom, hogy novemberben mielőtt elindultunk egy koncertre milyen hírt kaptam. Azt mondták testvérem születik. Olyan hosszú volt ez az idő ha a saját életem nézem mégis oly gyorsan elszaladt ha a picikére nézek. 10 hónappal ezelőtt a legmerészebb álmainkban sem sejtettük, hogy jönni fog, most pedig már itt van. Azt mondják, az anyáknak attól kezdve van életük, hogy megszületik a gyermekük. A nélkülük volt idő elképzelhetetlen éveknek tűnnek visszatekintve... Én a húgommal vagyok így. Mintha mindig is lett volna. 

Érdekes két nap volt. Sírtunk a gyász miatt, sírtunk a boldogságtól. Nehéz elengedni azt, akit szeretünk... valamiért senki sem akar mellettem maradni. Furcsa. Az egyik pillanatban minden téren jól vagyok, aztán a boldogság mellett belül zokogok. Nem állítom, hogy rendbe jöttem... nem, mert ez egy hosszú folyamat lesz és újra kell magamban építeni mindent. Ezt az elmúlt 3 hetet meg kell emésztenem, fel kell dolgoznom. De az új élet csodája segíteni fog ebben. Most már itt van a húgom, akinek szüksége van és lesz rám. Meg kell tanítanom olyan dolgokra, amikre csak én tudom és példát kell neki mutatnom. Már nem csak magamért vagyok felelős hanem érte is. Tudom, hogy képes vagyok rá és olyan támasz leszek neki az életében, amilyenre minden kisgyermeknek szüksége van. Nincs is nagyobb ajándék egy nagy kerek szemekkel nézelődő parányi emberkénél. :)

Mi több... Már biztos, hogy soha sem leszek egyedül. :)

Szeretni, szeretve lenni

Azt hiszem az emberek mostanában félnek szeretni és félnek ha alaki szereti őket. Ellökik maguktól azt, aki látványosan mutatja feléjük érzéseit. Szeretném megfejteni, hogy miért... mi ennek az oka? 

Én is félek. Mégis van bennem valami olyan átbillentő dolog, aminek következtében nem tudom kontrollálni azt, hogy milyen mértékben mutatom ki a bennem élő dolgokat. Félek... én is. De idegesít, hogy mások nem mernek cselekedni félelmeik mellett. Más esetben: talán igaz a mondás, hogy néha meg kéne szeretnünk azt, ami jó nekünk. Vagy, ami jó lehet nekünk.

Orokre velunk maradsz, orizzuk mosolyodat...

"Ha könnyű lenne megsiratni és
gyászolni azt, amit elvesztettünk, akkor
sokkal könnyebb lenne az életünk. Annyira fáj, de annyira fáj valóban megsiratni,
meggyászolni azt, amit elvesztettünk, hogy inkább nem akarjuk. Akkor, amikor életemben először megéreztem azt, hogy mi az a gyász, mi az a siratás, a szívem úgy fájt, hogy azt hittem, belehalok."

Hosszabb eltunes varhato reszemrol. Tul sok az elmult ido es ez most eltorte bennem azt ami megmaradt es lerombolta, amit nehezen ujra epitettem. SOHA SEM LESZ REND BELUL!!!!!!!!

i just wanna feel this moment

ÉLJ.

Elhalt a tuz a vagy, programozva lett a nemasag

Igazabol nem is ot kell meggyaszolnom, hanem azt a millio almot es remenyt, amit osszetort bennem. A szerelem szepseget... Az orokke letezeset... Az Igazi valosagat... A boldog elet elerhetoseget.

Sosem lesz rend, sem most, sem ezer ev mulva...

Erzem nem mult el ami vot. Meg tisztan el majd megfojt....
3napig a regi voltam. Az mar valami, ugye? De most, hogy itt allok a valtozas kozepen.. Felek belepni. Nem tudtam magamban meggyaszolni a dolgot es eleg gyorsan lezarni sem ahhoz, hogy ne erdekeljen tobbe. Ugyanugy erzek, semmi nem valtozott azon kivul, hogy megtobb dolog bant es faj mindenem. Hasogat, eget, mar. Azt hittem itt a feny, a megvaltas.. Es talan itt is van. De en felek. Nagyon felek. A pentek ejjeli srac mondta jol... Valahogy atlatott rajtam es latott mindent. Tudta, hogy mennyire nem lehet okes valami a 16 eves lannyal, aki ennyire szet csapta magat. Latta, hogy felek tole es masoktol is. Hogy egyedul elveszett vagyok es szuksegem van a Szevire ahhoz, hogy egyben maradjak. Abban is igaza volt, amit a VOLT-rol mondott... Mindenben igaza volt.
De en akkor sem tudok mit tenni. Itt vagyok a sotetsegben, a bizonytalansagban egy fahoz szegezve es valami visszatart a tovabb lepestol. Keptelen vagyok ra... Pedig most eskuszom minden erommel probalom!

Irgalmazz nekem bűnösnek

Ölni serényen, 

Térdig a vérben

Mostanra értem

Győzni nem érdem

Megannyi korban

Hevertem holtan

Arccal a porban

Megalázottan

De milyen érdek harcosa voltam?

De milyen ügynek a szolgája voltam?

Vegtelen koteltanc

Mar megint almokat fejtegettem es most bizarr modon mindegyik motivum ugyanazt jelentette: bizonytalansag.
"Csak a bizonytalan var..."

VOLT

Már a sokadik bejegyzést nyitom meg, ami az elmúlt 3 napomról szólna, de valahogy nem tudom értelmes mondatokba sorakoztatni a szavakat, amik a fejemben lévő boldog káoszt fejezik ki. Nem akarok több ezer karakteres bejegyzéssel szenvedni, mert úgyis kimaradna valami.. ÉLETEM LEGJOBB 3 napja VOLT.

Újra épültek barátságok, jöttek új emberek, akik már most nagyon fontosak, még szorosabb lett a kapcsolatom megint mással. Mintha kicseréltek volna. De tényleg... 

Az az eufória, amiben voltam. Az AFC és Ákos alatt egyaránt. Mindenkinek kívánom azt az érzést! Azt kell mondjam, úgy érzem boldog vagyok!:) SENKI és SEMMI nem tudta elcseszni a kedvünket, röhögtünk minden röhögni valón, amin normál esetben lehet, hogy fennakadtunk volna. 

Olyan szinten normális lett újra a világképem.. annyira okés minden! Végre tényleg nyár van, 

OLYAN IGAZI NYÁR!♥

Csókpuszi mindenkinek!

,,Volt úgy hittem, itt a vége, na ott kezdődött el, látod: itt állok előtted. Mondd hova is bújnék el, mondd miért adnám fel?! Úgy még soha sem volt, hogy sehogy sem lett volna, az élet úgyis megoldja...!" ;)

Pont

"Szeresd, mert ha nem teszed, megteszi más. Törődj vele, mert ha nem figyelsz oda rá, elhagy téged. Öleld meg ha kéri, mert ha nem teszed, megkapja majd mástól azt, amire vágyik. Ne akkor akard megfogni a kezét, amikor már hiába. Egyszerű későn kapkodni. De nem akkor kell észbe kapni, amikor már késő. Addig örülj, amíg egy nő szeret és törődik veled - akkor is, ha túl sokat. Örülj neki, mert abban a pillanatban, hogy nem teszi, meghal valami. Valami, amiért később mindent odaadnál, de tudod van, hogy akkor már késő lesz."

Búcsúzás...

A búcsú mindig fáj, akár örökre szól, akár nem. Legyen szó egy reggeli elválástól vagy hónapokra szóló elszakadástól. Búcsúzni nehéz, fájdalmas. Elengedni azt, akit szeretünk tudva, hogy nem lehetünk mellette, hogy megóvjuk ha valami rossz történne. Persze a legpozitívabb gondolatokkal engedjük el, akit el kell, de bennünk van a féltés és a félelem. Epekedve várjuk már a búcsú első gondolatában a viszontlátás pillanatát. Megviselő érzés... Benne lakik a félelem, a menekülni vágyás, a hiány. Igen.. a búcsú mindig hiánnyal jár. 

Nem szeretek búcsúzkodni. Olyankor mindenki felveszi a legszebb mosolyát, bár belül egy picit mind meghalunk. Belefacsarodik a szívünk, kihűl a lelkünk, nyugtalanok leszünk. Fészkelődünk a sok ambivalens érzéstől, de mindannyian tudjuk, hogy miért játszunk szerepet ekkor. Hisz mi lenne még ettől is szívszaggatóbb mint az, ha az elmenő látja a maradó könnyeit és szomorúságát s fordítva is. Hatalmas erő kell ahhoz, hogy képesek legyünk elengedni. Ezt sosem fogom tudni megszokni...

Music is my life ♥

Itt van az új bejegyzés, ami várja, hogy betöltsem a bennem lévő kis mondatokkal, hogy mindenkihez, illetve nagyon sok emberhez eljusson az, amit éppen érzek. 

Rendkívül érzékeny mivoltomnak köszönhetően könnyen megkönnyezem az igazán szívhez szóló dolgokat. Ez néha jó, néha nem. Amikor ennek az érzékenységnek okán kedvesebben szólnak hozzám egy-egy leszidáskor vagy veszekedéskor, akkor határozottan az előnyömnek érzem. De amikor egy csodás daltól patakokban állnak és folynak a könnyeim, az már picit zavaróbb, tekintve, hogy olykor egy-egy dal milyen nagy hatással van rám. De ez is lehet a jó oldala, ha úgy vesszük...

Hisz nincs mennyeibb attól, mikor tényleg igazán megérint valami gyönyörű alkotás és érzelmeket hoz ki belőlem. A zenészeknek valószínű az egyik feltett szándékuk, hogy a hallgatók érezzenek miközben hallgatják a dalaikat. 

Sok zenét meghallgatok és ha fel kéne sorolnom az összes szívlelt zenekarom, akkor tuti kimaradna egy csomó. Mégis tudok egy ranglistát, amin összesen négy zenekar és egy szóló előadó kap helyet. 

Őket az alapján tudtam elválasztani a többitől, hogy mindegyiküknek van olyan dal, amit első hallásra végig sírtam és sokszor, nagyon sok erőt adtak. Fűznék is egy dalt mindegyikükhöz.

Az első helyen, - és tényleg ők állnak az első helyen, - a többiek ugyanolyan sorrendben állnak a második helyen.. szóval első helyen az Anti Fitness Club áll. Micsoda meglepetés.. :)

Párszor ecseteltem már mi mindent jelentenek nekem. Bennük van mindaz, ami az élethez nekem az útmutatót adhatja és minden daluk mintha én lennék. Már millióban lehetne szerintem mérni mindazt a pénzt, amit értük adta, az ajándékokon át, koncertek az ország minden pontján, póló, újságok amikben megjelentek, napló amiben a koncertes élményeim írom róluk, minden.. :)

Kovács Ákosról írtam már sokat mégsem eleget. Rajta nőttem fel, ő alapozta meg az egész zenei világom. Olyan mintha a lelki-társam lenne, vicc nélkül. Nyári éjjeleken, tél reggeleken mikor millió ember hosszú útra kel... :) És igen, ott lenne a lehetőségem, hogy a világsztárokat nézzem meg én mégis az AFC és Ákos miatt fogok Sopronig utazni első sorban! ♥ 

A Hurts először idegen volt nekem de nagyjából 3. vagy 4. dal után olyan szerelmemmé vált, hogy boldogan futnék Theo karjaiba. (Ez itt a vicces rész. Köztudott, hogy ha bárkit választhatnék az életben magam mellé én akkor is a Szerelmem választanám.:)

Minden dalukhoz felidéz bennem valamilyen emléket. A kedvencem tőlük az Illuminated. Mikor először meghallottam olyan remegős sírás tört rám, hogy azóta is beleborzongok. Mi több.. ez az egyetlen dal, amit csak és kizárólag egyedül hallgatok meg, mert még mindig könnyezem alatta. Főleg, hogy tavaly június vége óta már egy gyönyörű emlékhez fűződik. Libabőr és szerelem. 

Tudom, azt írtam 4 zenekar és egy szóló előadó, de már szívem szerint csak egy együttes van, akit megszeretnék említeni. Ők pedig a Sixx:AM. Nikki Sixx a legnagyobbak legnagyobbja. Egy igazi ikon és akárki akármit mond, minden embernek példaképként szolgálhat. Engem nem érdekel a függő múltja. Én azt nézem, hogy olyan helyzetből tudott fölállni, ahol sokan, sőt szinte mindenki ott maradt volna. De neki sikerült! És ezt a sikert őrzi a Sixx:AM is, ami szerintük nem egy igazi banda, nekem mégis valódibbak mint bármi más. Ha őket hallgatom elém jön Nikki története és belegondolok az én problémám milyen eltörpült az ő múltjához képest. Vagy arra gondolok, hogy ha Ő feltudott onnan kelni, akkor nekem is sikerülni fog! 

Hajnal

Mindig is imadtam mikor a narancsos-pirosas fenyu nap lebukik a Fold azon reszere ahol mar nem latom. Ahogy egyre inkabb sotetedett. Megis, amit imadok az az, amikor az ejszaka sotetseget megtori a hajnal ebredezese. Az elso madarak rakezdik vegtelen dalukat es mindent elborit a friss harmat. Ebred a termeszet. Fokozatosan festi at magat az egbolt a feketebol szurkeve es igy tovabb haladva a keksegig.
Egy szemhunyasnyit sem aludtam. Megis kipihentebb vagyok mint egy hosszas alvas utan.
A levego kisse csipos homersekletu es harapni lehet benne a frissesseget. Ez az egyetlen ok talan, amiert szeretek itt elni. Olyan bekes, nyugodt. A vilagossag, a feny ugy kell a sotet ejszaka utan mint egy korty viz a regota szomjazonak.
Ma mas... Ma hajnalban teljesen mas mint tegnap vagy azelott... Most sokkal kiegyensulyozottabb minden. Vagy csak bennem van ilyen hihetetlen nyugalom.
Kedvet kaptam elsetalni a peksegbe nyitasra. Szinte kelleti magat a friss kakaoscsiga ebben a szurke felhomalyban.
Ilyenkor imadok elni... Ilyenkor minden olyan, amilyen egy toleletes vilagban lennie kell. Ez az en vilagom, ami csak par ora nyilik meg...
A Fold barmely mas pontjara is elfutnek most. Vissza is ernek mire a vilag ezen resze felebred. Lehet, hogy csak kepzelet, de teremtoereju.

http://www.youtube.com/watch?v=4M5lZdwOicw&feature=youtube_gdata_player

FÉLTékeny

Féltékeny.. Milyen sokszor használjuk ezt a szót, de valamiért mindenki egy rossz érzést kifejező szóra asszociál belőle, pedig ha jobban megvizsgáljuk az érzést és a szó jelentését, ki is zárhatjuk ezt a borús kapcsolatromboló jelentést. 

FÉLTékeny. Muszáj a birtoklási vágyat ráhúzni? Egyszerűen csak annyira szeret valaki vagy szeretsz valakit, hogy félted őt, nem egy adott embertől, sokkal inkább attól, hogy csalódik, hogy megbántják. Lehet félsz attól, hogy valaki más jobb tőled, de mi értelme? Ha szeret és veled van akkor szeret és veled van. Nincs harmadik személy. Miért? Mert szeret és veled van. 

Nem értettem soha a vitákat emiatt a szó miatt. Sokszor csak óvni próbálnak, óvni próbálod azt, akit szeretsz mert törődsz vele, a legjobbat akarod neki, mindig. És legszívesebben egy üvegburát húzná rá, hogy megóvd őt mindentől, ami rossz vagy kártékony. Nem elszigetelés.. csak egy hely, ahol tudod, hogy semmi baj nem éri. Szóval ilyen tekintetben minden percben féltékeny vagyok... féltem őt és óvni szeretném. Főleg olyan személyektől, akiket én már jól ismerek és jó lett volna ha valaki féltékeny akkor és megóv. De ilyenkor jó, mert megvédhetem, megpróbálhatom megvédeni. Nem számít ha rossz fényt vet rám, inkább rám legyen mérges mint csalódjon vagy fájjon neki a későbbiekben.

Minden kapcsolatban szükség van kiegyensúlyozott féltékenységre. Ez csak annak a jele, hogy szeretnek és törődnek veled. Amit kár is lenne tagadni, jó érzés.

Tisztán látom, előttem lebeg a cél, sohasem adom fel én!

Azt hiszem nagyon eltévelyedtem, mert ami az úgymond "életfilozófiám" volt, teljesen elkeveredett tőlem és a látókörömből. Nem tudom hol és merre jártam eddig, de nyilvánvalóan rossz úton. De most visszaállítom a dolgokat a maga rendjébe és bár minden változik, van ami örök, legyen az pár akkord, vagy sor, a lényeg, hogy ami szorosan hozzám fűződik azt meg is tartom. Újra meg kell tanulnom alkalmaznom ezt az életemben, de sikerülni fog, hisz ha úgy tálalnak valamit ahogy azt imádom, azzal mindig könnyű dolgom van! ;)

Amiről pedig szó van: ♥

Viszontlatas, bucsuzas...

Ilyenkor a lenyem egy resze ujra belehal a bucsuzasba. Mar a viszont latas pillanataban belem koltozik a nem oly soka ujra bekovetkezo elvalas.
Ehhez akkor sem tudnek hozzaszokni ha ezer evig elnek. Legyen szo a szerelmemrol, vagy a csaladom azon tagjairol, akiktol tobb ezer meter valaszt el. Sosem viseltem jol es ahogy mulik az ido csak meginkabb megvisel. Orokos korforgasban allok a kinalkozo alkalmakkor, hogy mi lenne a jobb; minden percet kihasznalni vagy egyaltalan nem kozel kerulni.
Nem akarom, hogy elmenjenek. Nem akarok ujra bucsuzni...

Nekem a mennyorszag, Veled a mennyorszag...

Igen, orok szerelmem az Anti Fitness Club es ok azok, akik MINDIG menedeket adnak nekem. Egy-egy koncerttel olyan dolgokat kapok, amik nelkul nem leteznek. Ha koncerten vagyok, OTTHON vagyok. Ok azok, akik tartjak bennem a lelket, akikben meg nem csalodtam soha. Millionyi elethelyzetem volt mar, amikor csak ok voltak nekem es akkor ha ok nincsenek mar en sem lennek.
Nekik koszonhetem eletem igaz szerelmet is, aki rengetegszer vajt belem sebet, de ok itt voltak nekem. Most is segitettek raebreszteni arra mit erzek igazabol. Mert lehet barki, aki szeret, hazudhatok magamnak de soha nem volt mas. Soha nem volt masik srac sem masik szerelem. O volt, o van es o lesz. Senki mas. Ezt a hetekbe fojtodo kaoszt ok most egy dallal helyre tettek bennem es ennyi is a tema. Az Anti Fitness Club es O. Nelkuluk elni mar keptelen lennek.
Ez orok szerelem... Ideje elfogadni. :)

Sweet dreams...

Mindig kulonos almaim vannak, olyan valosagosak telis-tele szamomra fontos szemelyekkel. Mitobb... Neha a jovom is latom. De ez bonyolult, tomoren: ha valami szerepel az almomban az rovid idon belul a valosagban is megtortenik. Pl. amikor nyertem az AFC beoltozos koncertjen, vagy mikor talalkoztam oktoberben Akossal. Ez csak ketto de szamtalan mas alkalommal is tortent mar meg, hogy 2hettel elotte az almaim kitoltoje volt egy esemeny...
Nagyon beleastam magam az alomfejtesbe es a legtobbszor jol is ertelmezem oket. Igaz, azt mondjak nem egeszseges tul sokat agyalni rajtuk. Sosem tudom azt tenni, amit kene. Altalanosan elfogadott teny velem szemben.
A mostani ejjelen eleg fura almom volt, aminek a jelentese az volt, hogy mast hibaztatok az eletemben levo kenyelmetlensegert nem azt, aki a tenyleges felelos. Ez.. Nagyon igaz. Magamat okolom mindenert, pedig nem az en hibam. O hagyott el, o nem ir vissza, o zar ki az eletebol ok es magyarazat nelkul. Mindenkivel osszevitazok ezen -azon keves emberek kozul akik tudnak rola- mert mind azt mondjak o a hibas en meg tagadok. Neeem ez nem igaz! Pedig az. Nem az en hibam, vagy nem feltetlenul csak az enyem.
Kar, hogy ez nem segit rajtam.

Felelem, pokol...

Nagyon megremit es ketsegbeejt, hogy alig 16 evesen rettegek attol, hogy valaki megszeret vagy valakit megszeretek.

Boldog...

"Aki igazán szeret valakit, az nem fél megváltozni érte." - Gyakran halljuk ezt a mondatot.

"Aki szeret nem kér arra, hogy megváltozz, mert elfogad úgy, ahogy vagy." - Ezt sokan mondják rá vissza.

De mi van, ha mindkettőben van ugyanannyi igazság? Emberek vagyunk és talán az egyetlen olyan faj a világon, amely képes élete végéig fejlődni. A változás elkerülhetetlen az életünkben. És ha valaki megváltozik miattad az értékelendő, de biztos vagyok benne, hogy előbb hagyod el azért, ami lassú formálódással lesz mint azért az énjéért, aki miattad lenne. Ironikus...

Rájöttem mekkora "hazugság" azt mondani valakinek, mindig szeretni foglak. Hisz nem tudhatod. Nem tudod milyenné válik, csak azt mondhatod, ha mindenképp akarod, hogy bármilyen is leszel majd, én megpróbállak elfogadni. Ez így kevésbé csöpögős, de jobban örülnék annak, ha valaki ezt vágná hozzám az örökké helyett. Hisz az a szó a legnagyobb hazugság, amit az emberek a szájukon kiejtenek.

Nem mindenki részéről.. Van, aki tényleg betudja tartani, de az a szó túl sok ígérettel ruházza fel a kimondóját. 

(Néha úgy érzem magam mint egy B kategóriás Bridget Jones, aki feltett életcéljának érzi a szerelem fejtegetését csak mert neki a boldog részből sosem jut. Mindegy, legalább kisebb hátsóval áldott meg a sors.. )

Túlzott általánosságok leírása helyett annyira jó volna egy picit dicsekednem a boldogsággal. Húú, milyen jó is volna... Amikor tehettem volna nem tettem meg nehogy azzal magam ellen készítsek egy két élű fegyvert, ami végül engem öl meg, de azaz igazság, hogy azzal is csak ártottam magamnak, hogy nem tettem semmit.

Egyetlen nagy igazság van a mai világban, mégpedig az, hogy őszintén tesz mindenki az érzelmekre. Ha van is, azt inkább elfojtják az emberek, csak ne kelljen nélkülözniük. Mit értek ez alatt? Adott egy srác, aki szeret egy lányt, felfedi az érzéseit majd mivel leesik neki, hogy ez így picit komoly lenne, megy és keres magának egy olyat, aki egyből adja magát. Együtt vannak amíg a rövid távú örömük szolgálja majd mennek egymás strigulázó falára. Aki pedig ott hever összetörve ölje meg magát, VAGY legyen olyan mint ők.

De ha nem is lesz más lány, akkor meg a félelem az, ami megrémíti az embereket. Már én is félnék ha valaki azt mondaná szeret. A megbántottság, amit egy az előbb említett szituációból kap az ember bőven elég ahhoz, hogy utána ne merjen szeretve lenni. Kényszeres menekülési vágy, ami a félelemből táplálkozik. 

Ezt valaki nagyon elrontotta... És nem a fiúk, nem a lányok a hibásak. Mindenkinek a hibája, aki hazudik magának. Én is hazudok magamnak. Próbálok hazudni magamnak, mert könnyebb azt mondani szeretek valakit és csak a rövid távú jól léte miatt választott más lányt, mint szembenézni a ténnyel, hogy igazából egy tök tehetetlen kapcsolatban állok Valaki igazán Mással. A bizonytalanságtól a kényszer is jobb, még ha azzal hazudok is magamnak... Csak, boldog szeretnék lenni.

"Ha reggelre kelve tiszta a tábla, csak tőled függ, hogy mit rajzolsz rá ma!"

Amikor előveszem a papírt és a ceruzát egy új világot nyitok magamban és ahogy egyre inkább körülrajzolódik az alkotásom, úgy nő körém a világom is. Amikor egy-egy képet, személyt vetek le, akkor érzelmet fejezek ki. Az érezéseim közvetítem a világ felé valaki más arcával, mégis saját magammal. Akik látták már a rajzaimat, mind ugyanazt mondták: valamitől más, valami különlegesebbé teszi másokétól. Hiába, hogy milliónyi javítani való lenne még rajta, tökéletesnek tűnik.

Az édesanyám megfejtette a titkot, amit mások csak látnak a műveimen de nem tudják. Szerinte a szívemből jön az a plusz. Van benne valami igazság. A világom úgy képzelem, hogy amint a ceruza hegye a papírhoz ér, a szívemből elindul egy halvány burok, ami cikázik össze-vissza, majd mikor az utolsó vonással is végzek, a burok megáll, felveszi tökéletes formáját és hozzám épül. Ezzel egyre nagyobb lesz. Mindig jön egy újabb... Minden alkotással több leszek, azzal, hogy alkotok többé teszem magam. Azt hiszem, erre mondják, hogy örömét leli abban, amit csinál...

Csak a falak orizzek titkomat.

Mindig ereztem, hogy kulonbozok a tobbiektol. Nem ugy, ahogy az nagyon eszreveheto, de megis felfigyel ra az, aki latja. Soha sem erdekeltek azok a dolgok, amiert mindenki bolondult. Miota az eszemet tudom mindig idosebb korosztaly volt az, ahol megtalaltam az epp engem kielegito kornyezetet. Szuletesemtol 6 eves koromig egy 8evvel idosebb lany volt a legjobb baratnom es a csaladban is inkabb a felnotteket figyeltem a jatek helyett. Szerettem anyu konyveibe beleolvasni es gondolkodni olyan dolgokon, amiken egy epp annyi idos gyereknek amennyi akkor voltam eszebe nem jutna. Megfogott Akos 7eves koromban es 10 evesen mar Muller Peter mondatait is szerettem tanulmanyozni. Emellett mindent, MINDENT lerajzoltam egy idoben ami csak megtortent velem. Mindig rajzoltam... Aztan torteneteket irtam, majd novellakat, most pedig verseket. Nehezen talalok kozos temat a barataimmal. Sokkal masabb az erdeklodesi korunk. A mindennapi szo hasznalatban is szeretek olyan modon fogalmazni, amit nehezen ertenek meg. Elvontnak nem mondanam magam. Erzekeny vagyok a vilagra es maskepp szemlelem a dolgokat mint masok. Eletem minden pillanatara emlekszem. Mikor mit, hol, kivel tettem. A parbeszedekre is. Szeretem a fejtegetos dolgokat, aminek van mogottes tartalma es mondanivaloja.
Imadom az irodalmat a tortenelmet a rajzot. A vilag szerint talan nem, de a szivem szerint muvesz vagyok.

Idol..

Mindenkinek szuksege van peldakepre, ami nem pont az jelenti, hogy lemasoljuk, vagy egy adott semara felepitjuk onmagunkat a szemelyisegunk elvesztve.. Sokkal inkabb arrol szol ez a dolog -vagyis kene, hogy szoljon- , hogy van valaki, valakik, akik mutatnak egy utat, amin tudjuk, hogyha elindulunk jo celba erunk. Beloluk merithetunk erot. Ok lehetnek azok a szemelyek, akikre gondolva remenyt kapunk ha epp feladnank, hisz ha nekik sikerult nekunk miert ne? Nem kell oket felistenkent kezelni, ugyanolyan atlagos emberek mint barki mas. Csak annyibol kulonbozbek, hogy egy adott szemelynek tobbet jelentenek. 

Nekem peldaul tobb olyan szemely van, akit a peldakepemnek hivok, akikre felnezek. Mindegyikuk masert fogott meg, megis azert mert sok hasonlo vonast veltem felfedezni bennuk es magamban.

Az elso, akit megemlitenek az Fekete Balazs, az Anti Fitness Club dobosa es Molnar Tamas, az Anti Fitness Club frontembere. 

A semmibol jottek, atlagos pesti kis sracokkent kezdtek a zenelest egy haveri korben "elkopott" fel mondatbol felbuzdulva. Nem adtak fel soha, es most az orszag legjobb, legtobbszor dijjal elismert rock zenekaranak "tulajdonosai". Balazs megmaradt ugyanolyan kozvetlennek es nyitott szemelyisegnek. Hosszu tavu kapcsolatai vannak, tehat nem hasznalja ki a hirnev arnyoldalu elonyeit. Es ugyanugy dolgozik a napi falatert mint barki mas. Mellesleg a vilag legjobb dobosa!;)

Tomi sem a Mas olel at-tal kezdte. Erot ad a szarnybontogatasomhoz az iroi teren. Csak irni kell es irni, aztan ilyen gyonyosegek lesznek a vegen.:) Sokszor bantottak oket a kinezet miatt, de mindig vallaltak magukat! Ovjak a kornyezetet, tamogattak rengeteg nemes kapmanyt. Tiszta fejjel, Ne fordulj el... Es sorolhatnam meg reggelig mindazt ami hozzajuk fuz.

A kovetkezo megemlitettem Akos. Kovacs Akos.

A proli csaladbol jott Depeche Mode rajongo kozgazdasz, aki 16 evesen gondolt egyet es bele vagott abba, amit mindenki elitelt. Nem adta fel o sem. Most az orszag legsikeresebb embere. Kossuth dijas, Comet gombos, Bravo Idol, Fonogram, Arany es Platina lemezek, 50.000 fos koncertek itthon es kulfoldon. Rendezo, producer, kolto, zenesz, enekes, CSALAD APA. Olyan marketinget epitett maga kore, amit mindenki irigyelhet. Olyan egyensulyt teremtett a karrier es maganelet kozott, ami meg senkinek sem sikerult. Felnezek ra, erot adnak a dalai es becsulom, tisztelem ot. Szo szerint semmi lennek nelkule!

Leighton Meester avagy 'Blair Waldorf' is a kategoriat erositi. 

Szamomra o az abszolut tokeletes no a vilagon. Gyonyoru es a noiesseg minta peldaja lehetne! Mindig mosolyog, elbuvolo szemelyiseg es tehetseges szineszno. A pedanssaga teszi leginkabb azza a nove, akive en is fejlodni szeretnek a kesobbiekben. Jo uton haladok annyi szent.;) Imadom imadom!

Robert Downey Jr. is erre lofralt es elkapott.

Hihetetlen hogy letudja kezelni a vilagaban levo "fergeket". Irigylem a humorat, az allando vidamsagat es azt, hogy o Ironman. De a feleseget megjobban irigylem, sot.. Ot utalom. Robert,.:$<3

Hayley Williams az utolso, akit megemlitenek.

Egy tunderbogar a csajszi. Elragado szemelyiseg, aki barmit magara huz istennokent fest. Egy orult a szinpadon es tokeletesen tukrozi a lazadot, aki bennem is el. Megnyugtato, hogy nem vagyok egyedul.;)

Persze mondhatnam meg Madonnat, Kurt Cobain-t, vagy kozelebbi szemely kozul eletem egyetlen Szerelmet, akitol tobb erot meg soha senkitol nem kaptam. Minden nappal erosebbe es igazibba tesz. Nem azt mutatja milyen cel var ram, elvisz oda. Hihetetlenul tisztelem es szeretem, becsulom. Azt amin keresztul ment, azt ahogyan jelenleg van es a jovojet is. O az, akinek az egyik legtobbet koszonhetem. Altala ismertem meg igazan onmagam. O adta a legszebb emlekeket, amikbol erot meritek. Persze szolhat kozben Akos, AFC, Paramore.. Nezhetem a Vasembert vagy a Gossip Girl barmely evadjat.. O az, aki minden felsorolt mellett jelen van valamilyen formaban. "Oriasi szerencse, mikor olyasvalakivel hoz ossze a sors, akiben megtalalod a masik feledet. Sokaig vartam, egy orokkevalosagig, hogy meghaladjam onmagam es ugy erzem Vele vegre sikerult. Barmennyit is legyek Veled az nem lesz eleg, de kezdetnek jo az oroklet.<3"

Talan...

Kaosz es zurzavar. Elbasztam, nagyon. Tapsot nekem!!!! Pedig nem akartam, sot.. Ot akartam es megtartani nem igy elvesziteni. Miert...? Ennyi szenvedes utan miert nem lehetek most sem boldog??? Nekem tobbet jelentett. De elashatom magam az erzeseimmel egyutt.. :/

" ..Egyszer majd rájössz, hogy a kurvák már nem hoznak boldogságot, az alkohol már nem oltja a szomjad, a cigaretta már nem oldja a feszültséget és a haverok nem bújnak hozzád, ha fázol..És akkor majd rájössz, hogy minden amit akartál ott volt az orrod előtt. De már késő.."

Hol vagyok igazan otthon...?

A napfelkeltet nezem, illetve most mar elvezem a huvos levegot de mar egeto napot. 4:25 ota ulok kint es azota leng korul a mai nap jelentese is szamomra. Olyan nyugodt minden. Tokeletesen ellensulyozza a bennem levo kaoszt.

Meg akartam probalni elengedni valami olyat, ami nelkul mar nem lennek en en. Amikor eskuvon voltam az anyakonyvvezeto azt mondta, ha talalunk valakit, aki mellett nem vagyunk maganyosak akkor ne engedjuk el, mert o az igazi. En csak nelkule vagyok ilyen... Vele minden mas. Nem agyalok azon, hogy elkene-e felejtenem. Az gyotor, hogy tehetetlen vagyok. 

"meg mindig varok ra, hogy ujra itt legyel..." :( 

Nem tudok tovabb lepni. Nem megy. Sem az erzeseimen, sem 2012. junius 22.-e ejszakajan. Keptelen vagyok a felejtesre es tovabb lepesre...

Csak a bizonytalan var...

Az erkelyen ulok es igazabol nem tudom mennyi ideje merengtem magam ele a Koteltancot hallgatva. Az ebresztett fel a merengesbol, hogy remegek es az egesz testemen atdobog a szivem. Par konnycsepp is van, csak hogy teljes legyen a repertoar. Megint ide menekulok mint lathato, pedig jo ideje mar nem tettem ilyen intenziven. Ha van nyar, van szabadido, ha van szabadido van ido az agyalasra, ha agyalok akkor baj van. Meghozza az, hogy van egy tortenet. Azt mondjak minden nyarnak meg van a maga tortenete. Nekem csak egy van, de az mar a masodik nyar ota tart. Illetve mondhatnam azt is, hogy harmadik mert mar 2011 nyararol is van hozza fuzodo emlekem es tortenetem. 

Nagyon el vagyok veszve es ezen nem segit sem a mindennapos bulizas, sem mas egyeb probalkozas arra, hogy elterelodjon a figyelmem. A harom legjobb baratnom minden percet a baratjaval tolti, a csapatom meg epp meghoditja a kiszemelt csajokat. Szoval mindenki tokre el van ezzel a szerelem temaval. En is el vagyok.. De miert nem kaphatom en is a szep oldalat? Mikor jon mar a "fordult a kocka" szitu, mikor en vagyok halalosan boldog a szerelmemmel? Ideje lenne elfogadnom, hogy olyan bizony nem lesz. Nekem nem adatik meg az, ami masnak igen. En a legszebb eveimet pokolkent elem meg es szo szerint semmi ertelmet nem latom az elet nevezetu dolognak.

Nem vagyok depresszios, -bar neha ugy erzem jol jonne valaki hozzaerto segitsege- en tudom, hogy nem vagyok az. Nem foglalkozat sem a halal sem az ongyilkossag gondolata csak egyszeruen nem ertem miert vagyok. Ertelmetlennek latom magam korul az eletet. Nekem nincs kedvem egy robot lenni a sok kozul, akik miutan kijarjak a gimit elmennek egy szar fosulira majd napi 8-10 orat robotolnak azert, hogy eppen ehen ne vesszenek. Nekem ez nem megy. Es nem is fog menni. Mindig kulonleges eletre vagytam, olyanra ami kulonbozik a hetkoznapoktol. Es talalkoztam valakivel, akiben meglattam az eletem. Meglattam az ertelmet. Valaszt kaptam. "O miatta vagyok!!" De, ha nem lehetek vele boldog akkor mi ertelme van annak, hogy meg mindig itt vagyok es elek? Talan nem most van itt az idonk, de ez is hulyeseg mert ha allitolag ket ember szereti egymast akkor semmi sem erdekli oket. En hiszek es bizok magamban annyira, hogy tudjam nem menne ra a hosszutavu boldogsagunk arra, hogy en meg esetleg fiatal vagyok es keveset lattam/tapasztaltam. Nem tudok a korombeliek kozt megegy valakit mutatni aki ennyire elkotelezetten biztos az erzeseiben. Neha irigylem oket, masfelol viszont jo tudni ezt az erzesz mar most.

Szoval a lenyegen nem valtoztat az en hos szerelmessegem. Maganyos vagyok, szomoru, nincs rajta kivul ami hajtana az eletben es boldogtalan vagyok, NAGYON.

"S ha majd a zarkan at latsz es eszre veszel, a legboldogabb emberre es szabadda teszel..."

Masnal elso is lehetnek en megis nalad allok sorba...

Volt par napja egy bejegyzesem amiben megprobaltam picit elrakni magamban a dolgokat, de ez egy ertelmetlen es kudarcba fulladt probalkozas volt. Talan butasag, de amig mas csokjan atsiklottam konnyeden, addig azon az ejjelen tortent csokon egy ev alatt nem tudtam tul jutni. Nem telik el ugy nap, hogy ne gondolnek ra. Minden reszletre emlekszem. Arra, hogyan oleltem magamhoz, mennyire remegett a terdem, milyen boldog voltam. Igen... Akkor voltam eloszor akkor mar hosszu ideje es utoljara mar nagyon hosszu ideje boldog. Nem tudom csak ugy elhatarozni, lezarni es felre tenni az erzeseim. Ha megennem a fajdalmaim kipukkadnek olyan dagi lennek, de meg mindig a szeretet a szerelem az, ami tobb van bennem. Nem is akarom igazabol elengedni. Szeretem szeretni. Lehet, hogy voltak es vannak godrok de hol, melyik ket ember kozti kapcsolatban nincsenek? Olyan mint egy regi cipo, amit mar sokan kidobnanak, de nekem ez tokeletes, mert ha el is szakadt az utam soran, mindig osszevarta magat. Egy onfoltozo cipo. Egy toldozott-foltozott szivemhez nott cipo. Jo hulye pelda, alairom de akkoris. En szeretem es meg mindig abban az ejszakaban keresem a remenyt... Mert akkor valami olyan volt, ami nem lett volna csak ugy. Annyira faj. :( De nekem kell ez a cipo. Nekem kell minden, ami vele jar. Mashol lehet konnyebb lenne, egy uj cipovel. De az is tori a sarkat eloszor mindenkinek es az en mostani cipomtol semmi sem jobb. Ez olyan, amit senki sem ert meg es nem is varom el, hogy megertsek mert az emberek egybol ujra cserelik azt ami mar kenyelmetlen. En viszont nem. Nekem O az igazi, a potolhatatlan, az orok. Szeretlek.<3

Felismerés

Idővel az ember megérti, mi a különbség aközött, hogy tartasz egy kezet, vagy leláncolsz egy lelket. Megtanulod, hogy a szerelem nem azt jelenti, hogy lefekszel valakivel és hogyha nincs valaki melletted, nem azt jelenti, hogy egyedül vagy... Megtanulod, hogy egy csók még nem szerződés [ :( ], és az ajándék nem ígéret... Elfogadod a zuhanást emelt fővel és nyitott szemmel... Megtanulod az utakat a mára és a mostra építeni, mert a holnap nem garantálja a terveidet. A holnapnak mindig van egy csomó olyan változata, ami megállíthat félúton… és idővel megtanulod, hogyha csak azért maradsz valakivel, mert gazdag jövőt ígér, előbb-utóbb visszatérsz a múltba... Idővel megtanulod, hogy a haragból kimondott szavak egy életen át bánthatják azt, akit megsérteni akartál. Megtanulod, hogy mindenki mondhatja 'sajnálom', de megbocsátani csak a nagy lelkek tudnak. Megtanulod, hogyha megsértettél egy barátot, valószínű soha többet nem lesz úgy, mint régen… Megtanulod, hogy lehetsz boldog az új barátokkal, de eljön az idő, hogy hiányozni kezd a régi. Megtanulod, hogy semmi sem ismételhető és megtanulod, hogyha jól is érzed magad azokkal, akik körül vesznek, mindig hiányozni fognak azok, akik már nincsenek.

Idővel rájössz mindenre...

I need your love.. ♥

Nagyon nyááár. :)

Kártyavárként dőlt hát össze

"Általánosan elfogadott tény, hogy abban a pillanatban, mihelyt az életed egyik területe helyreáll, egy másik látványosan ízekre hullik."

Tegnap lezártam az iskolaéveim talán legeredményesebb és nehezebb évét, ami azt jelenti, hogy teljes nyugodtsággal indultam neki a nyárnak. Nyugtató volt, hogy idén senki miatt nem kell aggódnom, senkivel nem áll fenn az összeveszés veszélye. Szóval egy teljesen átlagos, nagyon szuper nyarat hittem, de ahogy mondani szokás: ember tervez Isten végez.

Üldöz a sors ezekkel a folyamatosan előtörő gondokkal. Túlságosan elbíztam magam a nyarat illetően, hisz amíg tavaly 1 hetet tudtam belőle gondtalanul élvezni, most már az első estén széthullott az életem egyik legbiztosabb pontja. 

Már kb. egy éve hallgatom azt, hogy nekem kivel kéne lennem, ki illene hozzám de ez olyan képtelennek tűnt, főleg, hogy senki nem értette meg, mi legjobb barátok vagyunk. Tényleg nem létezik fiú-lány barátság. Vagy létezik de idővel szerelem lesz belőle az egyik fél részéről. Nem tudom, hogy az alkohol volt-e, vagy csak simán az segített neki, de én ezt nem akarom. Vagyis igazából totál össze vagyok zavarodva tekintve, hogy bármely lehetőséget rágom végig, mindenképp el kell előbb-utóbb veszítenem. Nem tudok a legjobb barátom nélkül élni. 

Ha belegondolok mennyiszer bánthattam a szavaimmal, akár csak akkor mikor azon nevettem neki miket képzeleg Apu. Vagy mikor a vállán sírtam mert összetörték a szívem, újra és újra... Ha belegondolok milyen kést forgattam benne ki tudja mennyi ideje azzal, hogy traktáltam őt ugyanazzal a személlyel és a szenvedésemmel... Tudom milyen érzés ha olyan szenved, akit szeretünk, de ha másképp is szeretjük.. Nem, nem akarok ilyeneken agyalni. 

Beszélnünk kéne erről, de nem megy. Legszívesebben kerülném őt, vagy megbeszélném a dolgot a legjobb barátommal, de vele nyilván most nem tudom, mert pont vele kéne beszélnem. 

Nekem miért nem lehetnek egyszerűek a dolgaim? Miért nem lehet csak egyszer egy könnyű, gördülékeny 3 hónapom?

De nem... ha valami helyre áll, egy másik dolog szétesik.

Nehogy már...

Újra értelmet nyert és igazat azaz elgondolásom, hogy attól mert valaki a gimnázium iskolapadjában kitűnő tanuló még nem biztos, hogy okos ha a mindennapokról van szó. Persze, oké, dicséretes ha megtudsz oldani egy másodfokú egyenletet ötmilliárdszor hatványozva a nehézségét. Tényleg le a kalappal előtted, mert én soha, úgy értem SOHA nem lennék rá képes. De ennek a hasznát nem fogod megtalálni olyan alapvető problémákkal szemben, amikkel látom, hogy küzdesz. Jó, persze ez most ilyen fölösleges papolás, de könyörgöm... ne kössük már az "okos" jelzőt a tanulmányi eredményhez ha amúgy a suli ajtón kilépve hót' hülye a gyerek. Erről a rövid eszmefuttatásomról ennyit.

Másfelől.. Csak nekem tűnik már gyötrelmesen hosszúnak ez a tanév? Úgy kell kirugdosnom magam reggel 7kor, hogy átérjek negyed8ra. Meg úgy őszintén. Mi a f*sz van a tanárokkal? Jobban kéne már nekik a szünet mint nekünk.. Nehogy már nem tudjon egy dolgozatot kijavítani 3 hónap alatt. Nekem ki ad több hónap haladékot ha pl magyarból vizsgázok? Egyre inkább idegesít ez a hely. Szegény Zénó bácsi forogna a sírjában ha tudná mihez használták fel a nevét...
Tanárokról meg még annyit, hogy megnézném mit csinálnának egy rendes munkahelyen, ahol nincsen 3hónap szünet meg év közben 3 hét. Napi 5 óra 'intenzív' munkába meg nehogy már tönkre menjen. Orvos kell az ilyeneknek komolyan... Bwaaaaah. Legyen már nyár, olyan igazi nyááár. :(

Fonogram

Ebben az orszagban soha nem fogjak elismerni azt ami jo, azt ami ertek. Megszokhattam volna mar, de ugyanugy sziven ut nem tehetek rola. Szerintem gyalazat, hogy Akos elol egy nevesincs Odett, az Anti Fitness Club elol pedig az a felorult Anna vitte el a dijat. Nem kene felhuznom magam, de egyszeruen annyira faj ez a zenei igazsagtalansag, hogy hihetetlen.. Legyetek jok. :(

Meg mindig

.mert nincs is rosszabb,mint amikor szembe jön az utcán egy olyan személy akivel régen órákat nevettetek együtt , most meg úgy mentek el egymás mellett, mint két idegen, akik soha se ismerték egymást igazán. Nincs rosszabb,mint amikor a szemébe nézel és rájössz,hogy az a személy akit egykor imádtál : nincs többé.'

Meg mindig megfordul a fejemben, hogy megkeressem de mar nem akarok pofara esni. Evek teltek el es az, hogy nekem hirtelen hianyzik az egy dolog... Talan majd a nyaron az erparton ittasan belebotlok es akkor majd jon az evek utani osszenezes a kinos csend es a felismeres. De addig is, sors.

Mult, jelen, jovo

Visszaolvasgattam a regebbi bejegyzeseim es arra jutottam, hogy egy szamomra teljesen megnyugtato "vilag" tulajdonosa vagyok. Minden fontosabb reszem itt van es bar par bejegyzest szivesen torolnek nem teszem meg. Az ezt megelozo blogomon kerestem nem oly reg egy bejegyzest es mint kiderult egyetlen egyet toroltem ki blogolos idoszakom ota, hat sikerult pont azt amelyiket annyira kerestem. Erdekes es kellemes visszaolvasnom milyen voltam, mit gondoltam es mennyit fejlodtem egy ev alatt. Es nehol mar jokat is nevetek, hogy bizonyos dolgokban meg mindig ugyanott tartok.
Azt meg igazabol nem ertem miert setalok megint egy nyilt csapdaba. Miert kovetek el megint olyan hibat, amit mar egyszer sikerult es honapokba valamint a boldogsagomba kerult a helyrehozasa? Valamiert kenyszeres szukseget erzi a tudatalattim annak, hogy olyan emberek tarsasagat keressem egy ido utan, akik befolyasolni akarnak ugy, hogy semmit sem tudnak csak mondjak mondjak es mondjak a demagog dumajukat en meg vagyok olyan hulye, hogy meghallgassam. Ideje lenne egy eletre megtanulnom, hogy az en eletemhez nem jott utmutatas es csak en vagyok az, aki atlatja a szalakat. Ha valakinek megprobalom ertesere bocsatani a valom, akkor csak teves allitasok jonnek es a rosszakarat mocsara nyel el, ujra es ujra. Az a jo szokasom azert megmaradt, hogy nyitok egy lapot es irok egy kisregenyt tok masrol mint terveztem. De amugy tenyleg. Visszakanyarodva az elejehez... Egy eve amilyen csapongo, elviselhetetlenul infantilis es naiv szemelyiseg voltam csoda kategoria vagyok a mai enemmel. Nem vicc! :)
Bele irhatnam most a szokasos nyafogasom is mert ami a vedjegyem lehetne az a fene szeleburdi szivem es a benne levo nem mulo dolog, de ma este inkabb nem sirok a nyilt vilagnak. "Ha ugy erzem feladom, elkepzelem ahogy atkarolsz.."<3

:)

Ha az embert nagy sorscsapás éri, vagy
belevakul, vagy látóvá válik. Figyeljétek meg,
mert veletek is előfordulhat. Van az életünkben
egy legérzékenyebb idegszál, amelyik ha
elpattan, az annyira fáj, hogy nem lehet
elviselni. És ebbe vagy belevakulsz, vagy kinyílik
a valódi szemed.

Beforratlan sebek

Azaz igazsag, hogy most minden olyan mas. Mar megszokott a szerepem a szakadek szelen tancolo szerencsetlen alakjaban. Megszoksz vagy megszöksz. En valahogy legyokereztem a bizonytalansag talajan. Valaki olyan adatlapjara tevedtem akinek a szemelye jo sok emleket felidezett arrol milyen volt par eve. Egybol eljutottam tole egy olyan szemelyig aki a mai napig furan erint ha csak meglatom az utcan. Teny, hogy az elmult 2 evben pontosan 2x lattam abbol is ugy, hogy masfel evig egyaltalan nem. Ismerosom fb-n de nem lattam nala egyszer sem kulonosebb mozgast. Meg mindig azon keves szemelyekbe sorolhato akikre azt mondom helyes es az ido meg jot is tett neki, de mar valahogy hidegen hagy arrol a terrol, hogy mennyire orultem mikor egyutt jottunk haza a sulibol. Vagy mikor segitett mindenben... Felidezodott bennem 2011. junius 8.-a, mikor a bankettem volt. Egesz izemben remegtem es Stefi megesketett, hogy 8kor beszelek vele. Mi lett volna ha akkor maskepp tortennek a dolgok? Akkor talan vagy vele lennek vagy nem veszitek el egy fontos embert az eletembol. Igazabol tok lenyegtelen de azert most neki aldozok 2 es fel ev utan egy bejegyzest mintha hianyozna. Lehetseges lenne? Tamadhat hirtelen hiany erzetunk egy olyan ember utan akirol evek ota semmit sem tudunk? A tortenteken ugy sem valtoztat, de azert jol bezavart most. Legalabb most lekoti a gondolataim es ezen agyalok nem pedig sirok azert, hogy mar megint... Ahh.. Lezarni sem tudom amit irok annyira csapong mindenhova bennem minden.

Segíteni akarok

Ma első órában egy kisfilmet néztünk meg, aminek főtémája az alkohol volt. Feliratos volt és a világ különböző pontjain élő emberek beszéltek a függőségükről, illetve a szerencsére már volt függőségükről. 

Volt egy lány, aki 14 évesen kezdte és annyira a hatalmába kerítette a dolog, hogy már vodkát és gint ivott a suliban is, mert azt tudta álcázni víznek. Később az lett a következménye a dolognak, hogy verekedett egy kocsmában majd megerőszakolták.

Egy másik férfi pedig 1 órát nem volt magánál otthon a piától és mikor kijózanodott a lakásban nem talált senkit. A gyerekei szobájában találta meg az egész családját összekuporodva a félelemtől. Elhagyta őket, hogy ne essen bántódásuk általa. 

Tucatnyi ilyen és ehhez hasonló sztorit meséltek el emberek, akiknek többségük fiatal volt. Nem siklott félre az életük, nem ezért nyúltak az italhoz.. Csupán a szórakozás által megivott mennyiség ide vezette őket.

Mindegyikük elvesztette az életét és olyan károkat szenvedtek, amiket senki sem tud meg nem történté tenni. Majdnem mindegyikük ült börtönben az alkohol miatt és kemény éveik vesztek el az elvonón.

Megrendítő, elriasztó és szemet felnyitó volt számomra ez a pár ember abban a filmben. (Még mindig nagyon irritál az ,,egyszer élünk mindent ki kell próbálni" és a ,,velem úgysem történhet meg" felfogás. Ők is azt gondolták, hogy nem fognak odáig jutni ameddig és tessék, itt a példa. Mindegy.. Ne vitázz hülyékkel, mert lehúznak a szintjükre aztán legyőznek a rutinjukkal.)

Szóval, rájöttem, hogy segíteni akarok az olyanoknak mint azok az emberek voltak. Segíteni akarok, hogy az életükkel kisiklott emberek visszataláljanak az útjukra. Meg szeretném mutatni nekik, hogy van kiút, van fény az alagút végén. Nehéz feladat és hatalmas lelkierőt igényel, de tudom, hogy muszáj nekik segítenem... Valami nagyon azt súgja belül. Alkoholistákkal szeretnék foglalkozni. Tudom, hogy képes lennék őket visszaterelni a ,,helyes" útra.

Szeretem...

Nem tudom elengedni ezt az erzest es nem is akarom, tiltakozhatnak ellene akar ezren is. Szeretem es ez az erzes mindent folul ir! A jozan eszt, a helyes dolgokat. Ezen a ponton mar nem agyalsz a tetteiden csak teszed amit a szived diktal. Legalabbis en ezt erzem. Megint kepes vagyok osszeveszni barkivel de nekem ne mondjak azt, hogy nem erdemel meg mert mindenkinek joga van a szeretetre es en igenis neki adom az enyem. Soha senkit nem szerettem meg igy es ennyire! Orokke... <3

Anti Fitness Club ♥

Imádom mikor behunyom a szemem és belülről kifelé robbanó érzés tölt el, ahogy a szívem felveszi a dob ritmusát és már önkéntelenül jönnek ki a dalok szövegei a számon. Imádom azt a hangulatot, azt az euforikus érzést, ami egy-egy koncert által átjár és hatalmába kerít. Ezt valahogy csak az AFC által kaphatom meg, csak az ő koncertjükön érzem ezt. Annyi mindent köszönhetek Nekik.. felsorolni is sok lenne. Tényleg a mindeneimnek nevezhetem őket, mert ha nem lennének, abba inkább bele se gondolok.

Annyira csodálom őket. 5 és fél éve töretlen lelkesedéssel állnak ott a színpadon és a koncert után is. Megadják huszonöt-ezredjére is az aláírásukat és oda állnak mellénk mosolyogni a képekre, sokak mellé még mindig tök ismeretlenül. Elképesztő, hogy bírják. Én már belezavarodtam volna szerintem. 

Imádom Őket. 5 és fél éve ők éltetnek. Hatalmas szeretés van Srácok.♥